Szakdolgozat update:
Gyakorlatilag másfél oldal (következtetések, javaslatok + összegzés) meg a formázás hiányzik, hogy teljesen kész legyen az egész - de az egy hete, ugyanis kb azóta ülök ezen a másfél oldalon. Szóval tegnap megnéztem az Unorthodoxot.
Unorthodox gondolatok:
Mild spoilerekkel, akiket ez zavar, ugorjanak egy bekezdést.
Nagyon tetszett az alaphelyzete és a hangulata, de összességében nagy ürességet hagyott bennem, sok kérdéssel, és a végső üzenetet sem tartom túl kontruktívnak. Esty kiugrik az ortodox közösségből, ahol elnyomják és boldogtalan, de legalább gondoskodnak róla - és a sorozatból nem derül ki, hogyan boldogulna egyedül vagy egyáltalán merre is indul a nagy függetlenségével, mert a kritikus pillanatban mindig mellette terem valaki, aki segíti. Az utolsó epizód utolsó tíz percében pedig olyan szomorúságot éreztem, ami rányomta a bélyegét az egész élményre.
Ami viszont rettentően érdekes, hogy majdnem az egész sorozat alatt jiddisül beszélnek egymás között a szereplők: a jiddis a német és a héber érdekes kis hibrid nyelve, amibe a modern szavakat angolul szúrják be, hát imádtam hallgatni, azzal együtt, hogy ilyesmi érzés lehet stroke után a szenzomotoros afázia.
Ja, és kicsit zavart, hogy a főszereplő amellett, hogy nagyon jó színésznő, lehet vagy 150 centi, és mindenkinek kb a könyökéig ér emelt sarkú cipőben is. Lehet, hogy tudatos választás volt, hogy erősítse az áthallást, hogy ő egy gyerek a felnőttek világában, de ez nyilván abszolút személyes probléma, de engem zavarba hoznak az alacsony emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése