Átnéztem a régi klinikai jegyzeteimet, és elöntött egy egészen kicsi jó érzés, mennyi mindent tudok már, amit akkor még lázasan jegyzeteltem vagy írtam mellé kis magyarázatokat, mert nem volt világos.
Talán mégsem vagyok reménytelenül ostoba, suttogta a jegyzeteibe a lány, akit remélhetőleg már csak napok választanak el egyetemi pályafutásának pozitív kimenetelű befejezésétől.
(a rage quit is befejezés, ezért láttam jobbnak pontosítani: túl sok "vigyázz, mit kívánsz" horrorfilmet láttam erre a témára)
Tegnap pedig a szokásos spórolós mennyiség helyett gazdagon megforgattam magam a tavalyi BFF utazásunk alkalmával vett testápolóban, és olyan jóleső nosztalgiával ébredtem, amikor reggel még az ágyneműm is úszott a tojáslikőrillatban, hogy azóta szinte jókedvem van.
A kindle meg csodálatos, már amennyire volt időm megállapítani a lopva elolvasott oldalakból: van rajta diszlexiabarát betűtípus, amit akárki is talált ki, remélem nagyon boldog élete van, mert megérdemli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése