Addig mókás a munkahelyi dráma, amíg olyasvalakiről nem kezdesz csúnyákat hallani, akit amúgy szeretsz. Meg járt fent a lakásodon és nyomkodta a macskádat.
És a legrosszabb, amikor sejted, hogy a csúnya dolgok tartalmaznak valamennyi igazságot.
Néha amúgy elég kemény deja vu-m van a középiskolából, olyan viharok vannak a biliben, és tök ciki elmesélni a valódi barátaimnak, mi történik, olyan béna az egész. Ah, nem akarok emberekkel dolgozni.
Tegnapelőtt megkaptuk a harmadik oltásunkat, olyan simán és flottul ment az egész, hogy csak ámultam. Másnap Medvegy persze belázasodott és beteget jelentett két napra, hogy csak heverhessen a kanapén a macskával.
Én tegnap kilencóráztam, talán volt egy kis hőemelkedésem, talán nem, de egyszer magyarul válaszoltam, amikor hozzám szóltak, ami azért nem szokott jellemző lenni.
Tervezek jelentkezni egy új munkára, csak még két faszom esszét meg kell írnom, miért szeretném olyan nagyon, ami csak azért gond, mert nem tudom, tényleg akarom-e, vagy csak akarom akarni. De február 2 a határidő, szóval még van időm eldönteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése