Múltkor beszélgettünk munkatársakkal, kinek mi a biztonsági állomása, ahová visszavonul, ha lemerültek az elemei és nincs kedve az emberekhez: az enyém a mosogatás. Néha akár egy órát is eltöltök így, hogy robotpilótában teszem a dolgom, öblítem a csészéket, indítom és kipakolom a mosogatógépet, és közben fejben tökre nem vagyok ott.
Az új év első álmára alig emlékszem, annyi maradt meg, hogy kijöttek látogatni a szüleim és vágtam magamnak frufrut, de hülyén nézett ki.
Update hangos szomszédokkal: újévkor már négykor úgy döntöttek, hogy elkezdik üvöltetni a zenét. Átmentem kopogni, amire szartak, szóval Medvegy lement a recepcióra szólni. A recepciós mondta, hogy legközelebb ne kopogjunk nekik, csak csörögjünk le és jön szólni nekik, így tudja dokumentálni a házirend megszegését.
Így amikor ma megint meghallottuk a zenét, már rutinosan tettük a dolgunkat, és öt perc múlva csend is volt. Komolyan nem értem, ezek ilyen seggfejnek születtek, vagy kemény munkával váltak ilyen önző gyökerekké.
És vicces belegondolni, hogy az elején még aggódtam, hogy jaj szegények biztos nem direkt zavarnak, csak nem tudják, hogy mi halljuk őket.
Nálunk kb. ugyanez volt a koreográfia a szomszéd énektanárral, amíg csak mi voltunk kiakadva, nem izgatta, csak ha a főbérlőnknek szóltunk, aki az ő főbérlőjének... az elején még én is rosszul éreztem magam, hogy biztos nem tudja, mennyir áthallatszik (pedig valószínűleg két házzal arrébb is kristálytisztán lehetett hallani), aztán mikor szóltunk neki, utána teljesen egyértelmű lett, hogy csak nem érdekli.
VálaszTörlésa jófej szomszédok törvényszerűen szét vannak osztva, hogy mindenkinek jussanak belőle:') de kicsit irigylem az ilyen embereket, én hetekig (!!!) szorongtam, amikor a macska beköltözött, hogy jézus az alsó szomszédok biztos hallják, amikor hiperaktív és rohangál.
Törlés