Pár napja rámtört a vásárolgathatnék, és este tízkor ezt a netes vásárlással lehet orvosolni. Mivel nő vagyok, ruhára vágytam olcsón, ezért először vaterán néztem körül, és mélységesen felháborodtam, mint mindig, amikor vaterázom.
Miért gondolják egyesek azt, hogy nekem megtiszteltetés, ha enged kétszáz forintot az eredeti árból? Engem őszintén nem érdekel, annó mennyiért vette, ez már használt. Erre remek példa a Berlini bolhapiac, ahol az (eredeti) converse-emet 20 euróért vettem, mert a tulajdonosa egyszer (!) viselte, és nem tetszett neki, márkás pólókat-táskákat pedig pár euróért lehet vinni.
Persze kivételek vannak, ha szemfüles az ember, megtalálhatja azt, amire kicsi szíve vágyik, és normális eladóktól, akik nem hiszik, hogy a holmijuk a hordástól felértékelődik.Miért gondolják egyesek azt, hogy nekem megtiszteltetés, ha enged kétszáz forintot az eredeti árból? Engem őszintén nem érdekel, annó mennyiért vette, ez már használt. Erre remek példa a Berlini bolhapiac, ahol az (eredeti) converse-emet 20 euróért vettem, mert a tulajdonosa egyszer (!) viselte, és nem tetszett neki, márkás pólókat-táskákat pedig pár euróért lehet vinni.
Személy szerint egyébként nem szeretek a neten vásárolni, rendelni. Nekem a vásárlás összetett élmény, az odajutástól a nézelődésen, tapogatáson, szaglászáson át a zacskóval a kézben boldogan távozásig.
Olcsó ruhailag pedig a turkálókra szavazok, és nem csak azért, mert 15 percnyire lakom a legnagyobb és legjobb budapesti kilós Hádától (gyalog 20 perc, biciklivel 10, kocsival 5), hanem mert hol máshol kaptam volna 1500 forintért egy zacskónyi igen tuti felsőt, inget, mellényt..?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése