2014. augusztus 5., kedd

Neurotikus lényem egyik csodája, hogy vágyom rá, hogy kedveljenek, és ha erre utaló jeleket észlelek, értetlenül nézem az embereket, hogy MI A BAJ VELETEK MIÉRT NEM MENEKÜLTÖK.

Mellesleg a pincehelyiségben dolgozás csodája, hogy az ember egy idő után kezd vakonddá/vámpírrá/csótánnyá válni, és ha ki is kell menni egy kicsit a napfényre, utána iszkolok vissza a megszokott dohos-hűvös félhomályba. Hát mondjuk nem lesz melanómám, ami végülis jó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése