Ma Medvegy szabadnapot vett ki. Úgyhogy elmentünk a nyolcadik kerületbe, ahol orvostól hallotta végre, hogy nem fog meghalni (ha én mondom, hogy nem rák, akkor nem hiszi el), vettünk kézműves sajtot a piacon és norbiápdét péksütit ebédeltünk a westendben. A kakaós csigájukat mindketten szeretjük, mert tiszta kakaó lesz tőle az egész képünk.
Délután meg a wii-s Just Dance előtt pattogtunk, két nuncsaku híján még csak felváltva, de így is remekül mulattunk.
Ja, van már wii-nk is, így kettőre nőtt a játékkonzolok száma a házban (nem beszélve a számos egyéb biszbaszról és azokról, amik már lecserélődtek).
Nekiálltam komolyan tanulni (jobb későn, mint soha), ami azzal járt, hogy előhalásztam az esőhangokat szimuláló oldalt a kedvenceim közül és a színes ceruzáimat a komódból. Igazából szeretek tanulni, vagyis magát a tanulást annyira nem, de tudni elég csúcs érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése