Hétfőn vettem egy tábla gránátalmás étcsokit, és csak ma fogyott el.

A tömeg döbbenten felmorajlik.

Senki sem gondolta volna, hogy az év végére ilyen elképesztő akaraterőt fogok növeszteni.

101 - 1001 update

Ezt a posztot 29.-én akartam közzétenni, mert akkor lett volna pontosan két évem hátra a 101 dologra, amit annó április 3.-án kitaláltam - csak hát ma reggel nyolckor vizsgáztam, és ezért az utóbbi napokban eléggé beszűkült tudattal léteztem.

Viszont a 101 pontból eddig 13 sikerült teljesen, sőt, párat az életem részévé tettem:

 19. venni egy YC gyertyát - azóta már csak Yankee Candle-t használok

 64. végigcsinálni egy coursera kurzust - ki is néztem a következőt, aminek nekikezdek vizsgaidőszak után

 77. végignézni egy Medvegy által választott animét - még egyet végignéztünk és belekezdtünk egy harmadikba is

Néhányat azonban utólag már nem írnék bele - ami rávilágít, hogy a lista írásakor még nem igazán voltam tisztában, mi is a különbség a komfortzónám elhagyása és tőlem teljesen távol álló dolgok magamra kényszerítése között. 

 1. kiolvasni azt az átok Gyűrűk urákat - A Hobbittal majdnem egy évig nyűglődtem...

 28. lefutni egy szigetkört - nem szeretek úgy futni, hogy mások látnak

 31. lefutni egy félmaratont - a futás nem lett a szenvedélyem. 10 km még reális cél, de a félmaratonra szerintem nem kerül sor belátható időn belül

 57. koncertre menni - nem szeretek tömegben lenni

 90. 10 outfit fotót csinálni - mert semmi sem áll hozzám közelebb, mint az öltözködéssel való foglalkozás és a fényképezőgép előtti természetes viselkedés

Ezt az ötöt leszámítva a többi pont szerintem reális, és két év múlva igyekszem mindet kivégezni.

Azt álmodtam, hogy Medvegy bejelentette: mostantól bigámista és ez az idegesítő, vigyori szőke csaj itt az új barátnője, akivel mostantól hárman élünk együtt.
Egyszer aztán kettesben hagyott minket, és én megírtam SMS-ben Medvegynek, hogy vagy most rögtön szakít vele és véget vet ennek az egésznek, vagy engem nem lát többet. Kitérő választ adott, amitől úgy felb.sztam magam, hogy nekiestem a csajnak és kitéptem egy csomót a hajából és megharaptam.

Aztán amikor reggel elmeséltem Medvegynek, kiröhögött, hogy igazából én annyi energiát és odafigyelést igénylek és annyira kitöltöm az életét, hogy ide már nem sok minden fér be, nem hogy egy új barátnő.

Illusztráció:

A doboz Medvegy élete, és én vagyok Maru.

Vagy egy hete megbeszéltük, hogy ma Bécsbe megyünk vásárolni a szüleimmel.

Na vajon ki hányta végig a tegnap éjszakát..?

Én. 

Én voltam.

Anyukám már átesett ezen a mizérián pár napja, reméltem, én megúszom, és még akkor is győzködtem magam, hogy nem, én nem vagyok beteg, amikor már könnyes szemekkel, remegő hasizmokkal öleltem a vécét.

(abban a pillanatban amúgy nagyon hálás voltam magamnak, hogy néhány napja tanulásundoromban nekiestem a fürdőszobának és mindent csillogósra pucoltam)

Olyan három órát aludtam és hajnali ötkor már az ágy szélén ülve kortyoltam a citromos ásványvizemet, hétkor pedig már a hátsó ülésen Elsősegélyt tanultam és hasítottunk a Shopping City Süd felé.
A szüleim szerint nem vagyok valódi.

De van ilyen mamuszom, meg olyan pulcsim, aminek a kapucniján cicafülek vannak. 

Háh!

Ha szeretek valakit, az akármit rak ki facebookra, belájkolom.
Ez így működik és kész.

Látom a hírfolyamomon, hogy Szöszi belájkolta Gyógyszerész profilképét - reflexből lájkolom énis. Erre nézem, EZ NEM IS GYÓSZERÉSZ, csak valami random csaj, akinek történetesen ugyanaz a neve.

Ma a TLC-n reggel óta csak dagadékok vannak.
Úgy tűnik nekem ma van karácsony.

Kitöltöttem egy évértékelő izét: sikerült meglepően komolyan venni, egészen belemerültem, és már az utolsó kérdésnél jártam, amikor a motiváltság a tetőfokára hágott, az életem háttérzenéje Two Steps From Hellre váltott, éreztem magamban a powát, erre...

...erre Dorci az ölembe ugrott, egészen pontosan a papírkára, amit éppen írtam, összemancsolva az egészet, és ellehetetlenítve a katartikus utolsó választ az utolsó kérdésre. 

Remélem ez nem egy metafora a jövőbeli terveimet illetőleg.

#12 - 101/1001

12. venni új parfümöt, ami én vagyok

Egyszerűen szerelmes vagyok, ha tehetném, fürdenék benne (bár ahhoz meglehetőst kibaszott drága lenne).

200 forint szokás szerint ment a perselybe.

Egyedül színházba menni

PRO:
- Nem keni el senki a rúzsom

KONTRA:
- A darab kezdetéig választhatok a telefonnyomkodás és mások beszélgetésének hallgatása között
- Nincs kinek a kezét szorongatni egy-egy olyan jelenetnél
- Nincs kit előreküldeni a ruhatárnál
- Elég nehéz egyedül felszerencsétlenkedni a kabátot, ha az ember kezét lefoglalja egy kis színházi táska

SIKERÜLT. Az a baj azzal, ha már az aláírásért küzdeni kell, hogy kb. öt percig tudtam örülni, aztán magamba zuhantam - mert azért eszembe jutott, hogy ezt az egész, napok óta tartó idegbajt megspórolhattam volna magamnak, ha már az első alkalommal tisztességesen felkészülök.
Nyaff.
Így járnak a rossz tanulók.

Viszont öröm boldogság, hamarosan 30% kedvezmény lesz a Müllerben a kinézett parfümömre: ma lecsekkoltam, a közeliben 6 db van belőle, csak nem fogy el két nap alatt mind, és az adott napon nyitásra megyek.
De a biztonság kedvéért holnap ellenőrzöm a a második legközelebbi Müller kínálatát is.

A vizsgaidőszak hagyománya, hogy ilyenkor van végre időm az egész napos garantált karantén miatt hajpakolást a fejemre dunsztolni és csövessapkában zúzni itthon.
Medvegy legnagyobb örömére.
A hajam viszont puha és selymes.

Ja, és hirtelen megnő a telefonomon a "valamit tanulok, erre Dorci rám/a könyvre hever" típusú képek száma.

Holnap nagyon nagyon nagyon (x100) fontos zh-m lesz, igen enyhén szólva vagyok ideges. Okos kislányként kimaxoltam a javítók számát, és ha ez nem sikerül, jövőre vehetem fel megint, és ez most nagyon érzékenyen érintene (főleg most, hogy végre megint normális szintre szuszakoltam az elvárásaimat saját magammal szemben).
Szóval most megyek is tanulni, és ha nem jelentkezem holnap lelkendezve, akkor valószínű lefoglal az intenzív öngyűlölet, de remélhetőleg siker lesz és jövök majd örömködni.

Soha nem kedveltem különösebben Ákost, és ennek oka egy másik, jóval korábbi interjújában tett kijelentése, miszerint ők a gyerekeikkel az iskolába menet a kocsiban Gábor Áron rézágyúját meg ilyeneket énekelnek - ettől az ártatlan kijelentéstől anyám vérszemet kapott, és hetekig Kossuth Lajos azt üzentét kellett vele énekelni.
(a gúnyolódás nálunk családi örökség)

A zenéje meg simán pokoli távol áll tőlem, szóval tényleg abszolút hidegen hagy a léte.

De neki hála most még jobban értékelem a helyzetemet, hogy egy olyan férfival kötöttem össze az életemet, aki ugyan nem vallja magát feministának ("minek erre külön szó, ez természetes, nem..?"), de támogat és tiszteletben tartja a döntéseimet, akárhogy is alakul: ugyan nem tegnap volt, de amikor az orvosira akartam menni, csak pozitív megerősítést kaptam, ahogy évekkel később a lehetőséget is, hogy ha inkább otthon szeretnék maradni, tegyem azt. Soha nem mondta meg, "hol a helyem", de akármerre is kerestem az utamat, mindig biztosított a támogatásáról.
És én ezt elfelejtettem értékelni, mert akármennyire is annak veszem, ezek szerint ez még nem természetes.

Medvegy néha angol szótárnak használ, pedig hivatalosan jobb nálam (végigolvasta a Tűz és Jég dala sorozatot eredeti nyelven, ráadásul a neki kellő szakirodalmat elég ritkán fordítják magyarra).
De már nem sokáig, többet tervezek az angolommal foglalkozni, mert nem szeretem, ha valaki jobb nálam valamiben (egy időben programozni is terveztem megtanulni, de aztán beláttam a behozhatatlan lemaradásomat).

A németet viszont egyre jobban felejtem elfele, ami fájdalmasan érint, mivel 1: imádom a nyelvet; 2: régen elég pró voltam belőle - hihetetlen jó tanárom volt, aki mellett valamivel több, mint két év alatt óvodás pötyögésről nyelvvizsgáig jutottam. Erre most már a női magazinjaimban is többször neki kell futnom egy-egy mondatnak, és néha perceket lamentálok egy szó fölött az "ezt régen tudtam" érzéssel, úgy, hogy régen még a naplómat is németül írtam.
Addig is egy csomó német magazint és oldalt lájkoltam facebookon, és minden nap legalább egy cikket elolvasok belőlük. A semminél több, és vizsgaidőszakban ennyire futja.

Ezennel kis családunk 100%-ának iphone-ja van, hipphipphurrá. Eddig a legnagyobb gondom az volt vele, hogy én nem vagyok hajlandó beépített csengőhangot hallgatni, és ezt egy estébe telt orvosolni, de most megint a Dance dance have a good time figyelmeztet, ha hívnak, szóval minden szép.

Viszont nem tudom, mennyire gáz, de a T-mobilos nő csak mosolygott, amikor nem akartam lementeni a SIM kártyámon lévő számokat, mondván, úgyis kb. tíz szám veszik el így, tőlük elkérem majd újra.
Lehet tényleg remete vagyok, de nem sokan tudják a számomat, és már engem sem érdekel a másé. Aki számít, azé nyilván megvan, mások írjanak facebookon és majd elolvasom meg válaszolok, ha lesz kedvem.

#89 - 101/1001

89. végigjátszani egy játékot

Dorci kivette a részét a feladatból

Nálunk csak egy gamer van a családban, és meglepetés! az nem én vagyok.

Egyedül a The Sims-re tudtam ráfüggni, arra mondjuk elég durván, de amúgy egy kezemen meg tudom számolni, hány játékot vittem végig.

Ebből az egyik amúgy a Drawn - The Painted Tower volt, amit Medveggyel együtt játszottunk végig, és nagyon tetszett - nem túl izgalmas, de igényes, rettentő szép és nagyon hangulatos kis hidden object játék. 

Ehhez hasonlónak tűnt a Fran Bow, amit Medvegy már elég régen bereklámozott nekem, és mivel egészen könnyen tudok azonosulni egy fiatal lánnyal, akinek egy fekete macska a legjobb barátja, éreztem, hogy nekem ez kelleni fog. És szerencsémre Medvegy meg is vette, amint akciós lett, hivatalosan magának, gyakorlatilag nekem, és néhány nap alatt végig is vittem (mert a vizsgaidőszaknál nincs is erre alkalmasabb idő). 

Még sírtam is rajta.

A kétszáz forint ment a perselybe.

rosszul sikerült vizsga után

Nem is mertem megnézni, Medvegynek kellett.

Amúgy átmentem, de néhány másodpercig a fülemben hallottam a szívverésemet.

Igazából nagyon fura és kissé nehezített pálya Medvegynek és a szüleimnek ajándékot venni, mert
1. ha van pénzem, az többnyire azért van, mert valamelyiküktől kaptam;
2. saját keresetük van, ami jóval több, mint az enyém;
3. és ha vágynak valamire, azt gyorsan megveszik maguknak.

És ugyan azt mondják, hogy jajj nem is kell semmi, mert elég, hogy én örülök, én így lesek, hogy ezt nem mondhatjátok komolyan, már ötévesen is rajzokat adtam karácsonyra, mert azért adni is elég jó érzés.
(Lehet most is az lesz, rajzolok mindenkinek és elszavalok egy verset, haha)

Nekem bezzeg tök könnyű, mert mindig csóró vagyok, körömlakknál drágább holmit ritkán veszek magamnak, de a wishlistem folyamatosan frissül és végeláthatatlan.

#94 - 101/1001

94. öt csillagosra megcsinálni Just Dance-ben a Call me maybe-t

Ez egy tipikusan olyan kihívás, amit csak azért írtam bele, mert már csak néhány kellett a százhoz, de már nagyon szerettem volna a végére érni.

Ettől függetlenül meg ment a pénz a perselybe.

Régi jó szokásom volt, hogy amíg volt MSN-em, én naplóztattam a beszélgetéseket.

Szóval most tanulás helyett pihenésként visszaolvasgattam a régebbi eszmefuttatásaimat bizonyos emberekkel, és hát egy ilyenre is sor került 2009. október 3.-án:

...na és gyerekek, így jártam apátokkal.

Amúgy szegény Medvegy kimondottan meglepődött, hogy ezzel párhuzamosan végig közvetítettem a BFF-emnek, beszélgetéseket bemásolva és képeket továbbküldve.

Oversharing

Egyre többször kapom magam azon, hogy posztolni akarok valami facebookra, de a publikálás előtt meggondolom magam, hiszen ez nem is tartozik senkire.

Ebből a szempontból sokat változtam, mert amikor 2008-ban felregisztráltam, őszintén szólva minden hülyeséget kiposztoltam, sokszor naponta többször is: olyan fontos dolgokat, hogy mandulát eszem és született feleségeket nézek. A negyedik hónapig megosztottam, hanyadik hófordulónk van (NE SZÓLJATOK SEMMIT), és bizony engem sem kerültek el a passzív-agresszív "kérdezzetek rá, mi bajom van" posztok.

Most rendet raktam, töröltem minden ciki posztot és privátra állítottam, ami csak rám vonatkozik. Legalábbis a legtöbbet, szerintem átmegyek majd rajtuk egy második szűrővel is.

Viszont találtam ilyen kincseket is, és most is könnyes a szemem röhögéstől, mert hát hihetetlen, milyen vicces voltam.

Medvegy: Most belegondoltam, mennyivel jobb lenne, ha nem vonnának le adót a fizetésemből. Jóval többet keresnék, és nem kéne hullámos bicikliutakra költenem.

Valójában macska vagyok, és így
készülnek a bejegyzések

Én: Szerintem veszek Dorcinak laktózmentes tejet.
Ő: Azt hittem laptopot.

Kedvenc részem a horrorfilmekben, amikor az amerikai turisták Európában járva lazán odaadják valakinek az útlevelüket. Lehet csak belém nevelték a szüleim a paranoiát, de külföldön legfeljebb egy szálláshelyi fénymásolás erejéig adom ki a kezemből az útlevelem, de utána egyből visszaragasztom a mellkasomra, és még álmomban is szorongatom.

Ja, és sikerült elintézni a tesit. Jól ráhergeltem magam, már készültem, hogy kiabálok, asztalt borogatok, aztán kidobom a bácsit az ablakon, ami csak fokozódott, mivel a tanár csak nem akart megérkezni. Már vagy fél órája vártunk, amikor megérkezett, mosolyogva, és nem túlzok, kb. két perc alatt elintéztünk mindent, én meg csak álltam kint a folyosón, hogy ennyi volt..?

Amúgy Medvegy, régen nem kommenteltél a blogomra, szerintem már nem is szeretsz.

1) When is your birthday? (You don't have to include the year if you don't want to.)
1992. szeptember 10., amit egész kevesen tudnak, mióta levettem facebookról.

2) What are 3 of your favorite colors?
Általában fekete és kék, használati tárgyakban rózsaszín.

3) What are your 3 favorites quotes?
Nincsenek kedvenc idézeteim, nem vagyok 15 éves.

4) Are you addicted to YouTube?
Kissé, mivel ott publikál két kedvenc filmkritikusom, Mr. Hollywood Hírügynökség és Nostalgia Critic.

5) What are 3 of your favorite shows on TV or YouTube or both?
Nem igazán nézek sorozatokat, de ha mégis, az American Horror Story vagy Bob Burgerfalodája, és ugyan most kezdem, de eléggé beleszerettem a The Knick-be. Ha viszont TV show alatt tévéműsort ért, akkor a TLC-n bármelyik műsor, amiben dagadtak vannak vagy műtéteket mutatnak.

6) What are 3 qualities you like in a best friend?
Egyszer már kifejtettem, hogy ha ugyanazon tudok röhögni valakivel, nyert ügye van nálam.

7) Do you like your name?
Imádom, soha nem adnám - a vezetéknevemet sem, ezért amikor összeházasodunk, nem leszek Medvegyné.

8) If you have the choice to pick your own name, what will it be?
Régen az Alexandra tetszett nagyon, azóta lövésem nincs, miért. Amúgy tökéletesen elégedett vagyok a saját nevemmel, de ha mondjuk tanúvédelmi program keretein belül muszáj lenne új nevet választanom, szerintem bibliai nevet adnék magamnak, és Lea vagy Jáél lennék. Ha angol név is lehetne, akkor az Alice és a Martine a kedvencem.

9) What is your fantasy dream?
Wut

10) Do you wear makeup?
Jelenleg semmit, de amúgy szempillaspirált és BB-krémet szoktam, ezt egészíti ki opcionálisan kék szemceruza, fekete szemfestés vagy valamilyen rúzs, hangulattól és alkalomtól függően.

11) If you could write a book, what would the title be and what would it be about?
Őszintén szólva dolgozom egyen, NaNoWriMo-ban kezdtem, és ugyan a kihívásba csúnyán belebuktam, az alapötletbe beleszerettem. Bénán adok címeket, ezért a roppant találó ElsőRegényem.odt néven fut a kis drága.

12) What makes you cry?
A feszültség. Meg a gondolat, hogy cicák meghalnak ebben a világban.

13) What makes you angry?
Huhú, soroljam? Az emberi butaság (beleértve a sajátomat is), a bunkóság, az udvariatlanság, olyan emberek sikere, akik nem érdemlik meg, az agresszió, a céltalan rongálás, a büdös csövesek a tömegközlekedési eszközökön, a bölcsességfogaim, stb.

14) What makes you happy?
Huhú, soroljam? Medvegy, Dorci, a családom, egy jó könyv, finom étcsoki, örömből sütni-főzni, írni és visszaolvasva is elégedettnek lenni, rajzolni, amikor izomlázam van, csinosan felöltözni, amikor jól áll a hajam, a szépen kilakkozott körmeim, egy nehéz nap után tiszta ágyneműbe bújni, finom illatú tusfürdő, stb.

15) What is "Fangirling?"
Valami, amiből már kinőttem.

16) What are your 3 favorites snacks?
Alma, sárgabarackos-kekszes étcsoki, gumicukor.

17) What are your 3 favorite foods?
Vöröslencse főzelék, tonhalas spagetti (ahogy én csinálom), paradicsomleves.

18) What are your 3 favorite drinks?
Ásványvíz (hidegen), almatea, fehér tea.

19) Can you tell us a little about yourself?
Mindig ez a rémálmom, ha új csoportban vagyok.
Viki vagyok, 23 éves dietetikus hallgató, Budapesten élek a vőlegényemmel és a macskámmal egy nagyon pici lakásban. Ezután pedig az előző kérdésekre adott válaszaimból szoktam szemezni néhány mókásabbat.

20) What are 10 random facts about you?
1. Nem énekelek, csak Medvegy előtt...
2. ...de néha már neki kell rám szólni, hogy hagyjam abba - és nem azért, mert nem bírja tovább elviselni az énekem okozta gyönyört.
3. ...viszont a suliban régen gyomorgörcsig hergeltem magam énekórák előtt, és ha a tanárnak kellett, olyan halkan tettem, hogy szinte csak tátogtam.
4. Mindig hullámos, vörös hajat akartam, ehhez képest az enyém egyenes, sötétszőke-világosbarna, és most kezdem megszeretni.
5. Időnként tartok egy körömlakkmentes hetet, amikor "pihentetem" a körmöm. Éppen most is tart egy, nagyon furcsa érzés a kezem natúr látványa.
6. Amúgy olyan erős a körmöm, hogy hajmosás után tudom normálisa vágni, amikor már kellőképpen felpuhult.
7. Külön tusfürdőm van arra az esetre, ha egy különösen rossz élményt kell "lemosnom" magamról.
8. Van tevém teveclubon, nincs egyéves.

9. Kedvenc egészségtelen ételem a rántott sajt, pedig amúgy nem eszem semmit, ami bundázva van.

10. Nem szeretem a pizsama szetteket, csak a nadrágot használom, és utcára nem hordható, vicces-mintás pólókkal hordom.

21) What are your 3 fun things to do?
Akármit csinálok, az fun, mert én csinálom.

Holnap reggel 8kor zh, én pedig megint sikeresen elbasztam a felkészülést, amit ma éjjel pánikszerűen próbálok majd behozni.
Szerintem így fogok kinézni holnap.

Csak hogy még szebb legyen a holnapi nap, a zh után többen felkerekedünk és meglátogatjuk a hanyagocska tesitanárocskánkat, hogy lemetéljem a pöcsét egy gemkapoccsal elbeszélgessünk vele az óráink számáról.

6:43-as UPDATE: Tényleg kb. így nézek ki.

Ma egy ingerült pillanatomban beállítottam facebookon, hogy nem akarok több posztot látni Hosszú Katinkától, Kasza Tibitől és Tibi atyától (főleg mivel utóbbi kettő csak magyarra fordítja a 9gagről kukázott képeket és azt logózza). Nyugodtabb is lett a délutánom.

Tegnap megfájdult a fogam.

Kevés szervemet féltem annyira, mint a fogaimat, mert ugyan kissé csálék, mindegyik egészséges (legalábbis tavaly, az utolsó fogászati ellenőrzéskor még azok voltak), és ezt az állapotot szeretném a lehető legtovább fenntartani. A pániktól, hogy ez talán nem jön össze olyan sokáig, mint terveztem, elfelejtettem felnőttnek lenni és már riasztottam a szüleimet, hogy kérjenek nekem időpontot a családi fogorvosunkhoz (aki tudja kezelni a fogorvosoktól abnormálisan rettegő anyámat is).
Meghagytam, hogy sírással, érzelmi zsarolással, akárhogy, de ne adják ma délutánnál alább.

Erre ma reggelre elmúlt.

Anyukámmal boldogan üdvözöltük a vasárnapi nyitvatartást, ennek örömére el is mentünk Hádázni, és a boldogságomat csak tetézte a felfedezés, hogy már angol könyveket is lehet ott kapni, 1000 Ft/kg áron. Éppen bőszen turkáltam közöttük, amikor elment mellettem egy pár: a csaj felhívta a pasi figyelmét a könyvekre, mire a faszi kijelentette, hogy ő csak új könyvet olvas.

Nem tudom, ennek az én igénytelenségem az oka, vagy hogy családom korlátozott anyagi helyzete miatt gyakorlatilag antikváriumokban nőttem fel, de nekem soha semmi bajom nem volt a használt könyvvel. Könyvtárba is járok, és hát igen, néha a könyv állapota hagy némi kívánnivalót maga után, de szerintem még mindig jobb így hozzájutni az olvasnivalóhoz, mint sehogy. De ez csak az én véleményem.
Ez a két könyv amúgy együtt volt 650 forint, muhaha.

Ja, és vettem magamnak két blézert (van már három, de hirtelen valahogy mind öregasszonyos lett), meg Medvegynek egy Sonicos pólót. Szeretem látványosan geeknek öltöztetni.

Az előbb kitaláltam, eszek egy salátát. Miközben gondolkodtam, miket is tegyek bele, elnyammogtam egy adag kukoricát, pár szelet sajtot, némi kígyóuborkát és egy jó adag jégsalátát, és most kanalazom a joghurtot.
Hát, a gyomromban összeálltak salátává.

Ma elmentünk bevásárolni. A kasszánál pakolva Medvegy megállapította, hogy a macska több kaját kapott, mint ő.
(Volt olyan akció, hogy a másfél kilós szárazkaja mellé ajándék ínyenc szárazkaja járt, megkapta a szokott tucatos alutasakos pakkját, meg vettünk két másik alutálcásat, csak azért, mert cuki dagadt cica volt rajta)

Töltöttem le Rubintrékát. Soha nem szerettem, de tény, akkor volt a legtutibb a fenekem, amikor azokra a videókra ugráltam.

Ma volt Medvegy öccsének a szalagavatója, fent Óbudán egy rendezvényközpontban. Gyalog mentünk, google barátunkra bízva magunkat, és egy résznél jött az utasítás, hogy "és balra menj fel a lépcsőn".
Aztán a lépcső bevezetett egy fás részre, és egyszer csak elfogyott a közvilágítás.
Itt még röhögtünk, szóltam is Medvegynek, csináljon már egy fotót, haha, olyan, mint egy horrorfilmben.

Igen ám, de ez a lámpa volt az utolsó utunk hátralevő részében. Onnantól jött a sötétség.
Csak a mi szuszogásunk hallatszott és nem láttam semmit, csak a következő lépcsőfokot és a fák törzsének árnyékát, és elég horrorfilmet láttam már ahhoz, hogy tudjam: egy kis háttérzene választ el a tragikus végtől. Ezek után csak hab volt a tortán, amikor a sötétben megláttam egy nagy vaskaput, mögötte egy lepukkant házat, és nem sokkal később a kerítésnek rontott egy hatalmas kutya. Itt már kurvára kezdtem unni a banánt és végre normális, emberek által járt utcába akartam érni.

Amúgy Medvegyöcsi fel lett szalagozva, a táncok meg letáncolva, és még csak nem is untuk magunkat annyira, amennyire sejtettük, hogy fogjuk. És a végén kimondottan meglepődtem, amikor a nagy családi csoportképre engem is beállítottak, valahogy nem szoktam meg a tudatot, hogy egy kicsit már Medvegy családja is a családom.

#49. - 101/1001

49. két héten át minden nap szelfizni

Amilyen könnyűnek tűnt, eleinte kimondottan nehéz volt: vagy háromszor nekifogtam, de két nap után elfelejtettem folytatni, és egyébként sem szeretem magamat fotózni. Erre a végére egészen megszerettem, sőt, már élveztem is.

Vasárnap már lefeküdtünk, mire eszembe jutott, hogy kimaradt a napi szelfi, ezért olyan az aznapi, amilyen. Hétfőn pedig lerobbant alattam a troli, ezért gyalog mehettem a suliba, az efölött érzett örömömet tükrözi vidám arcom. A szerdai meg még az ágyban dögledezve készült.

A hétvégén lassan, de biztosan ment el az eszem, ez a vasárnapi képen csúcsosodott ki. Hétfőn konkrétan az óra csörgése után azonnal fotóztam, de szerintem ez látszik.

Szerdán depiztem a tesi miatt, ma meg virult a fejem, mert az ölembe esett egy szabad óra, amikor a saját csodás társaságomban kolbászolhattam az esti városban. Jól mulattam, meg is állapítottam magamról, hogy jófej vagyok, ilyet máskor is csinálhatunk.

A kihívás viszont ezennel teljesítettnek tekinthető, ment is a kétszáz forint a perselybe. És most egy darabig nem akarom magam képen látni.

Elég sok fos élményem kapcsolódik a tesiórákhoz, de még soha nem álltam olyan közel ahhoz, hogy megöljek egy tesitanárt, mint most.
Long story short, a tanár elbaszta a jelenléti íveket, és noha én végigugráltam 10 tesit, hivatalosan csak 7 van beírva. Ja, és már csak ezen és a jövőhéten vannak órák, szóval most tanulás helyett rohangálhatok tesiórákra, hogy ne dobhassam a félévnyi tesimet a kukába.
Öljetek meg.

Egy furcsa bejegyzés

Kitöltöttem, 100%, úgy, hogy már fáradt vagyok és fizikából kimondottan balfasz vagyok.
Ha ez a 6%-os dolog igaz, vagy hihetetlen színvonalas volt a sulimban az oktatás (haha hoho), vagy az amerikai iskolák szégyelljék össze magukat.

Ma volt két órám, ezt kipihenendő most két napig a suli közelébe sem megyek. És ebben semmi lógás nem lesz. (najó csak egy kicsi) Szeretném a szorgalmi időszak utolsó heteit, ha nem lógna a levegőben a közelgő vizsgaidőszak meg néhány kissé komor hangulatú zh.

Medvegy a jobb kezemet nézegetve: Hová tűnt a gyűrűd..?
Én: A másik kezemen van, ahová három éve felhúztad..?

Férfiak...

Nemrég ment egy műsor a fejtetűről, azóta állandóan viszket a fejem.

Minionok. Szenvedélyesen utálom őket. Már azon kapom magam, hogy a szememet forgatom minden idézetes-minionos képtől.