2020. március 15., vasárnap

With stones in my mouth I kept singing the blues

Ez a hét egy érzelmi hullámvasút.
Hétfőn még a kórházi gyakorlathoz szükséges adminisztráció miatt rohangásztunk, szerdán tehetetlenül dühösen feküdtem az arcomon és hisztisen rugdostam a kanapét az egyetemtől kapott emailek fölött, hogy miértvanezúgyfelfújva meg deháteznemisolyankomoly, aztán most meg engedelmesen itthon ülünk, a BFF-nyaralásunkat elengedtük, és beletörődtem az őszi államvizsgába is, csak jöjjünk ki ebből az egészből a lehető legkisebb veszteséggel.

A karanténtól nem félek annyira, lényegében mi így élünk, haha, elvégre mindketten introvertáltak vagyunk, komplett hétvégéket töltünk úgy, hogy csak élelemért hagyjuk el a lakást. Medvegy szerintem titokban még örül is neki.

Az egyetlen, amit jól időzítettem, hogy csütörtökön még elmentem a könyvtárba, eredetileg csak feltöltődni és bóklászni kicsit a könyvek között, aztán csak kimerítettem a maximálisan kölcsönözhető könyvkeretet.
Hazaérve meg láttam facebookon a FSZEK kiírását, hogy péntektől nincsenek nyitva, én meg itthon ülök a 12 könyvemen, muhaha.

Ja, viszont csak normál mennyiségű (kb 12) vécépapír van itthon, liszt és cukor pedig semennyi, mert szeretek veszélyesen élni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése