Reggelem

A gyakorlatilag üres 62A villamoson leülök egy idősebb nő elé és olvasok. Egyszer csak beszélni kezd hozzám:
- Kutyus vagy cicus? - bök a táskámra, amin figyel néhány fehér szőrszál.
- Macska. - mosolygok.
- Érzem. - jegyzi meg a nő, drámaian köhécsel egyet, és a szája elé húzza a sálját. Arcomra fagy a mosoly.
- Átüljek máshová?
- Nem, nem kell. - szól elhaló hangon a sál mögül.
Így ülünk a Bosnyák térig, ő időnként kicsit sem drámaian köhög a sál mögött, én olvasok, a macskaszőrök bűnbánóan lesnek a táskámon.

Aztán beértem a gyakorlatra, ahol a gyakorlatvezető hazaküldött, ne haragudjunk, most derült ki valami sürgős, nem tud velünk foglalkozni.
Szóval elkísértem P.-t vásárolni és ittunk egy kávét.