Tizes skálán mennyire vagyok basic white girl, hogy amikor a Starbucks emailt küld nekem "Mikor érkezel?" címmel, benne képeslappal, hogy újranyitottak, mennyire hiányoztam nekik és várnak, én komolyan meghatódom és a képernyőt simogatva biztosítom őket, hogy ne aggódjanak, megyek?

Mint mondtam, idegállapotban vagyok, nem bírok itthon lenni, és komolyan megváltásként gondolok rá, hogy elmehetek valahová, egyedül de emberek közé, és tanulhatok.

Apropó idegállapot, tegnap elmentem futni, hátha kicsit jobb lesz tőle. Az első 200 métert szinte élveztem, együtt énekeltem a Little Biggel, hogy NANANANANANANAAAA, IM BANANA MAN, majd az első saroktól meredeken fogyott a lelkesedésem.
Szerencsére elég erős voltam a szokott 3 km-es kör legtávolabbi pontjáig, ott meg már mindegy, mert onnan már kínos lenne hazasétálni, és legalább az irány hazafelé van, de ettől még nem érzem valami jó aránynak, hogy a 20 percből úgy 15 másodpercet élveztem.

De tény, hogy azalatt a húsz perc alatt, amíg levegőért küzdöttem és ostoroztam magam, hogy miért csinálom ezt, legalább nem az államvizsga alatt szorongtam, szóval ez is valami.

Fog update: már teljesen elmúlt az érzékenység, szóval nem megyek vissza sírva dörömbölni a fogorvoshoz, hogy MITTETTÉLVELEM.
Elképzelhetőnek tartom, hogy kicsit túlreagáltam.

Én és a csoportársaim tankonyhán, amikor a gyakorlatvezető közölte, hogy a zöldborsókrémleveshez nem csak úgy hozzáadjuk a cukrot, hanem előtte karamellt csinálunk belőle

(karamellt csinálni ijesztő, főleg ha az ember amúgy nem mozog rutinosan az édességek körül, könnyű odaégetni és ráadásul nagyon nehéz elmosogatni utána. korábban egyszer csináltam karamellt, és valamiért jó ötletnek tűnt belenyúlni puszta kézzel: azóta tudom, hogy nagyon nagyon forró is.)

Amúgy ez a kép nyilván csak dramatic reenactment - nyilvánvaló hiba, hogy nincs összefogva a hajam és nincs rajtam béna sapka sem. 

Ez a hajkérdés nem játék amúgy, egyszer azért kapott el az egyik konyhásnéni, mert a hajam csak be volt fonva és kilógott a fejkendő alól, és nem kontyba volt csomózva. 

Korábban az összes konyhában játszódó film-sorozat átvert, amiben a főszereplőknek csak úgy lobog a hajuk.

Fáznak a fogaim

Elmentünk fogorvoshoz, én szégyenletes két év, Medvegy TIZENKÉT ÉV után. Több ígéretes előjel is volt, egyrészt a fogászat annyira konkrétan a szomszédban van, hogy kedélyesen elbeszélgettem a doktornővel, hogy haha, az udvarukban rendszeresen látott vörös macskák az enyémek, másrészt a doktornő a druszám (nem Sieglinde) és különösen cuki.

Legalábbis annak tartottam, amíg nem mondta, hogy akkor fogkőeltávolítás, majd betolt egy flexet a számba.

Még sosem történt velem ilyesmi, az előző fogorvosom soha nem ajánlotta, szóval most éltem a lehetőséggel, és ó mamám, nem erre számítottam.

Azóta ülök itthon szomorúan, vérző ínnyel, egyenként érezhető fogakkal (MI EZ).

Képi ábrázolás arról, ahogy nagy arccal beleegyeztem, majd hogyan tűrtem a procedúrát:

Overachievers

Megkértem Medvegyet, hogy menjünk el sétálni, de azt is kértem, legyen valami küldetésünk, mert unom már a céltalan sétákat a környéken.
Medvegy kitalálta, hogy a küldetés legyen találni négy cicát.
Ehhez képest mi öt cicát láttunk - meg négy gyíkot és egy patkányt is. Az élet Zuglóban csupa kaland.

Aztán hazajöttünk, és találunk még két cicát, akik ilyen rettenetesen cukik.
Amennyire aranyosak együtt, annyira be vannak feszülve ilyenkor egymás közelségében, pedig régen mennyire cukin punnyadtak együtt, a szívem megszakad.
(note Pó pánikfülét)

A telefonom kamerája viszont egyre bénább, elő kéne vennem, nem tudom, talán a profi gépemet, amit évek óta tologatok ide-oda.

Nemjó dolgok

...amikről nem akarok annyira beszélni, de ki kell ventillálnom:

- A stressz egyre nő az államvizsga miatt, hiába van még két teljes hetem, ami barátok közt is teljesen oké mennyiségű idő.

- Még mindig nincsenek nyitva a kávézók, ahová eljárhatnék tanulni.

- Ugyan újranyitott a konditerem, ahová csoportos edzésre járok, és biztos jót is tenne egy óra, egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy elmenjek.

- Csinálom a védés ppt-jét a szakdolgozatomhoz, és szenvedek: őszintén csodálkozom a hármason, fáj olvasni, annyira béna az egész.

- A rózsaszín pont olyan mértékben kopik a hajamból, hogy már nem szép, de szóbelire nem szeretném élénkre festeni.

- Ja és az életvitelszerű szorongástól a szeborreás fejbőröm vállalhatatlanná vált és évek samponszappan használatát meg kellett törnöm a gyógysamponnal.

És a jó dolgok, hogy ne keseredjek neki annyira az életnek:

- Közös facetime tanulások évfolyamtársakkal.

- Anyagi javak: az írásbelire vásárolt körömlakkom, új bugyik és átvettem végre a Bookline rendelésemet is (Esti mesék lázadó lányoknak 1-2, Fejtől s lábtól, Mesterségem a halál szép kiadásban, ami illik Medvegy Védett férfiakjához).

- BFF randi.

- Medvegy úgy, ahogy van: ő sincs éppen a helyzet magaslatán, de próbálunk a felszínen maradni.

És minden reggel csinál nekem kávét.

Hát ezzel is megvolnánk.

Mindenki maszkban volt, és a bejáratnál kézfertőtlenítő, a tanárok szintén maszkban és kesztyűben. Nem volt annyira zavaró, mint amennyire sejtettem, hogy lesz, de azért remélhetőleg szóbelin már nem szkafanderben kell megjelenni.

Nagyon nagyon nagyon fura volt két hónap után ismét emberek között lenni, de annyira jól esett utána kicsit chit-chatelni, visszakerülni a való világba: természetesen senki sem töltötte a két hónapot tanulással, senki sem motivált, és mindenki a túlélésért küzd. Félreértés ne essék, nem mások nyomorának örülök, hanem annak, hogy a hiba nem az én készülékemben van.

Utána még beültünk B.-vel kávézni-tanulni, amikor megjöttek az eredmények, és mindketten jelest kaptunk. Átbeszéltünk tíz tételt, meg vagy két órát csak úgy, kicsit feltöltődtem, aztán aljas módon megpróbáltam idő előtt átvenni a Bookline rendelésemet, de nem jártam sikerrel.
Szóval vettem egy körömlakkot.

Kérem, hogy a jelzett időben és helyen a Záróvizsga Bizottság előtt jelenjen meg!

A jelzett idő 2020. június 08.-án 8:30 óra, a hely meg a suli.

Valamiért nekem június 3. volt becsípődve, hogy aznapra fognak beosztani, szóval úgy osztottam be a tanulnivalót meg az időmet is, szóval most konkrétan úgy érzem magam, mint amikor neptunon átraktam egy későbbi időpontra egy vizsgámat.
Mondanám, hogy a következő három hétben nemnagyon lesz időm posztolni, de időm nyilván lesz, inkább az idegrendszerem fog fogyni rohamosan.

Ugyanitt ha van valakinél feleslegben lónyugtató és/vagy tudja, hogyan lehetne hozzájutni, ne tartsa magában, köszönöm.

Skibidi

Az államvizsgaidőszakra készülve vettem magnéziumot (meg B12-t is, és még mindig sokkol, amikor a gyógyszertári táránál szembesülök az egészségem obszcén módon magas árával), és azóta az amúgy sem vidám napjaim legmélyebb mélypontja, amikor be kell venni a két krétaízű, gégémre tapadós tablettát.

Önkényesen elkezdtük lazítani a karanténunkat, újra szervezünk óvatos személyes találkozókat és Medvegy is visszavezette az öccsével tartott közös estéket: főleg utóbbin sokáig lamentáltunk, mivel a sógornőm essential worker az egyik frontkórház laborjában.
Nem volt egyszerű döntés, főleg mert így is hipokritának éreztem magam, amiért korábban megtörtem a karanténunkat BFF-randi miatt - de már arra jutottunk, hogy amennyire nem volt egyszerű manapság, a következő idők még inkább megterhelők lesznek mentálisan és érzelmileg mindkettőnknek, szükségünk van némi töltekezésre.

Mellesleg pontosan ez az a fajta mozgáskultúra, amit el szeretnék érni, ennél tökéletesebb egyszerűen nem létezik, és ez tény.

Hármas

Hármast kaptam a szakdolgozatomra.

A nyelvezeten és a helyesíráson kívül kb. minden csúfosan le lett húzva (A dolgozat témájához tartozó hazai és külföldi szakirodalom ismertetése és felhasználása: 5/2,
A dolgozat eredetisége, új eredményei, a javaslatok helytállósága és alkalmazhatósága: 5/2,
Hivatkozások: 5/2,
A dolgozat megállapításainak, következtetéseinek szakmai-gyakorlati alkalmazhatósága, innovatív értéke: 5/2) és nem kaptam semmilyen javaslatot további felhasználásra sem.

Mondanám, hogy a hiúságom azért kicsit bántja, de ez egy kb. fél pillanatos tűnő érzés volt csak, mert

ELFOGADTÁK.

Szóval tanulnom kéne, mert mehetek államvizsgázni.

(sidenotes:

- utólag persze rájöttem, hogy valóban fura a témám és talán tényleg nem feltétlenül releváns ezen a szakirányon, vagyis örülök, hogy egyáltalán jegyet kaptam rá.

- ugyanígy utólag látom már, mennyi hiba van benne, főleg a kissé elsietett vég miatt, szóval ez a hármas tökéletesen igazságos és kiérdemelt.

- ugyanez a bíráló egy ismerős munkáját visszadobta kizárólag a formai okokból és a hivatkozások miatt, de ennek fényében még inkább szerencsésnek érzem magam.)

egy korszak vége

Angina pectoris

Kaptam egy emailt, "Szakdolgozat bírálat" címmel.
Éppen beszéltem, de belém szakadt a mondanivaló. Remegő kézzel megnyitom.
"Kedves hallgatók, a mai nappal megkezdjük a szakdolgozatok bírálatának kiküldését, kérjük szíves türelmüket, üdv."

Elnézést, le kell mondanom az összes programomat a következő napokra. 

Neeeem, amúgy minden oké, csak az emailjeimet fogom frissítgetni.

Az előző extrahosszú utáni kompenzáló kurta poszt

- megérkezett a farmerem, nem csak jól áll, de kényelmes is. Rajtam, akin a farmerátok ül és soha nem állnak rajtam normálisan a nadrágok, és átlagban 10et kell felpróbálnom, hogy egy végül még csak nem is tökéletes, csak kompromisszumokkal elviselhető legyen.
(évekig telt megbarátkoznom a gondolattal, hogy nem a testem amorf, hanem a konfekció eszméje irreális)

- Ma reggel hatkor félálomban megpusziltam Medvegyet és közöltem vele, hogy jó reggelt, menjünk el futni. Amikor rákérdezett, hogy mégis miért, válaszoltam, hogy mások is azt szokták, hajnalban kelnek és futni mennek. Szerencsére nem vett komolyan, hanem magához húzott és aludtunk még négy órát.
Én ebből nem emlékszem semmire.

- frissítettem a pinket a hajamban, most megint nagyon tetszik.

- Purr, az én kis szutykos, független szőrmalacom tegnap hozzám bújt majdnem tíz teljes percre. Ive been blessed.

Rókától csórtam a kérdéssort, és mivel tanulnom kéne, pont ráértem egyben kitölteni az egészet.
Töltsétek ki minél többen, érdekes kis kérdések és annyira szeretek ilyeneket olvasni másoknál is!

1. Mikor kezdtél el blogolni?
Hát nem ma, a legkorábbi blogjaim még hatalmas középiskolás kalandokról szólnak és Zsófi hatására kezdtem bele (linkelném, de már nem aktív hosszú ideje), talán tizenöt éves lehettem?

2. Melyik felületen indítottad el az első blogod?
Blogol.hu

3. Miért kezdtél bele?
Szerettem írni, érdekes volt a kinézettel molyolni, és izgalmassá tette a gondolat, hogy ezt mások is elolvassák.

4. Jó vagy rossz embernek tartod magad?
Hoppá, erre nem számítottam. Igyekszem jó embernek lenni. Nem hiszek a karmában és vadul vallásos sem vagyok, de abban az alapvető emberi szabályban hiszek, hogy azt kell adni másoknak, amit szívesen kapnék vissza is.

5. Van/volt kézzel írt naplód? Ha még mindig vezeted, miért érzed a blog mellett szükségét?
Volt és van, időnként vissza szoktam olvasni a tizenéves hormonterhes nyűglődéseket is, annyira kis cuki voltam (meg cringey is néha). A jelenlegi naplóm amolyan cenzúrázatlan blog, ahová azt is leírom, amit nem szeretnék másokkal megosztani vagy kényelmetlenül érezném magam, ha elérhető lenne rólam a világhálón.

6. Van kedved pár mondatot megosztani itt egy régi blogodból/naplódból?
Valamikor 2007-ben:
"Ui.: Nemrég levégrendelkeztem.
Tudom, hogy én addigra már ezeket úgysem értékelem, mégis fontosnak tartom, pl hogy milyen bugyiban temessenek. Apropó, a hullákon van fehérnemű? Én azt is megírtam, milyen melltartót kérek. A női hullákon nincs melltartó? Igaz, ha fekszenek, nincs, ami lógjon, amit tartani kell. Jézusom, ilyeneken jár az agyam."

7. Van/Volt olyan jellemhibád, amit blogolás közben fedeztél fel? Ha igen, változtattál valamin a felismerés óta?
Igen, hogy nem tudok vigasztalást vagy biztatást közvetíteni, ha valakivel valami olyan történik. Élőben sem megy, de szerencsére nem sok helyzet volt eddig az életemben, amin gyakorolni tudtam volna, viszont akkor is elég szerencsétlenül viselkedtem.

8. Van olyan pozitív tulajdonságod, amit a blog miatt fedeztél fel?
Nem hiszem, nincs.

9. Mennyire engedsz belátást az életedbe az olvasóid számára?
Az idő múlásával egyre jobban, régen sokkal erősebben cenzúráztam, pl. pszichés nyűgjeim vagy pszichiáterem nem csak manapság vannak, hanem csak most merek már róla írni. Még mindig csak virágnyelven és poénkodva, és így is úgy érzem, hogy ez már TMI.

10. Van olyan gondolatod, ami szinte minden bejegyzés megírása alatt átfut az agyadon?
Átfutom még egyszer, hogy olyan íve van-e a bejegyzésnek, amit kényelmes olvasni. Néha újraszerkesztem, néha "fuck this shit, jó lesz így".

11. Szoktál azon gondolkodni, vajon elítélnek-e az olvasóid az életed / gondolataid / élethez való hozzáállásod / bizonyos bejegyzéseid / közlési stílusod / egyebed miatt? Mennyire érdekel, mit gondolnak rólad mások a bejegyzéseid alapján?
Igen, sokat. Dolgozom rajta, hogy őszintén ne érdekeljen mások véleménye, amíg a saját véleményem szerint rendben van.

12. Volt már olyan, hogy új blogba kezdtél, hogy meglegyen a tisztalap-érzet? Segített?
Igen, ez volt az. Erre itt vagyok már, ATYAÉG KILENC ÉVE.

13. Ha te nem te lennél, hanem egy random ember, mit állapítanál meg magadról a hat legfrissebb bejegyzésed alapján? 
"Azt írta, van két macskája, hol vannak?" - szeretem a macskás illusztrációkat másnál is.

14. Vissza szoktad olvasni a bejegyzéseidet? Ha igen, miért?
Igen, imádom, főleg a nosztalgia miatt. Annyi eseményt elfelejtettem volna, ha nem "ismétlek" így, hogy visszaolvasom róla a dokumentációt.

15. Volt olyan időszak, amikor szüneteltetted a blogolást? Ha igen, miért?
Konkrét szünetet nem tartottam, mióta ezt írom. Ha valami olyan történt, legfeljebb ritkábban írtam és elmaszatoltam azt, amiről valóban írni szerettem volna.

16. Hogy érintene, ha rendszerhiba miatt megszűnne a blogod?
Ebbe nem is gondoltam bele eddig, és kicsit paranoid lettem tőle. Nagyon nem esne jól, szeretem már nagyon.

17. Mik azok a dolgok, amikről sokáig nem mertél írni, de nem bánod, hogy végül mégis írtál?
Az egészségemről, testi vagy mentális, egyáltalán nem beszéltem, manapság kezdtem csak jobban írni róla, de még mindig csak óvatosan.
Igazából belegondolva elég nagy seggfej vagyok, mert mindkettőről csak belengettem, hogy valami nem oké, de azóta sem vettem rá magam, hogy kifejtsem.

18. Szerinted a blogodban tudsz inkább önmagad lenni, vagy megy ez a valóságban is?
Jó kérdés. Annyi előny, hogy a blogomban egyből olyan felszabadult tudok lenni, ahogy már megbízható, jó ismerősökkel lennék, szóval itt kevésbé vagyok awkward.

19. Van egy "jobb kiadású" Te a fejedben, akivé emberileg válni szeretnél?
Persze, és olyan jó érzés néha néhány pillanatra azzá válni!

20. Van olyan dolgod, amiről a blogodban simán írsz, de zavarna, ha az ismerőseid tudnának róla?
Nincs.

21. Szoktál hirtelen felindulásból írni? Utána törlöd a bejegyzést?
Korábban előfordult, amíg nem olvasott senki, könnyebben megszaladtam a hisztikkel abban a tudatban, hogy pff úgysem olvassa senki, de manapság már nem, megfontoltabban írok és publikálok. Instabil időszakaimban pedig tudatosan távol tartom magam a bloggertől.

22. Tud a környezeted arról, hogy blogot vezetsz?
Nem, és szeretném, ha ez így is maradna. Nem azért, mert olyan nagy titkok vannak benne, csak nem lenne kényelmes.

23. Szerinted könnyen rád ismerhetne itt egy ismerősöd?
Rakok ki képeket saját magamról és szerintem egész könnyen beazonosítható vagyok, szóval ja. Szerencsém, hogy az ismerőseim inkább normál emberek, nem internet people.

24. Volt már, hogy megijedtél a gondolattól, hogy esetleg egy ismerősöd olvas?
Kilenc év alatt biztosan, de ma már nem megijeszt, csak kényelmetlen a gondolat.

25. Ha törölsz egy bejegyzést, általában milyen okból teszed?
Nem törlök bejegyzést, de ha megtenném, a túl sok-személyes-mély infó miatt lenne, vagy ha meggondolatlanul másról szólna a bejegyzés, aki ehhez nem járul hozzá.

26. Voltak felismeréseid, amik írás közben jöttek?
Inkább visszaolvasás közben, de szinte mindig utólag. Saját magam Captain Obvious-a vagyok.

27. Amikor írni szeretnél, de mégse megy, mit gondolsz, mi lehet a gond?
Túlságosan írni akarok valamit, vagy túlgondolom a témát.

28. Sok személyes blogot követsz? Mennyi időt töltesz egy nap a blogvilágban?
Most úgy egy tucatot, most a karantén alatt találtam még néhány újat. Ahogy ráérek, felnézek a feedemre és naponta-kétnaponta elolvasom, ami felgyűlt, igyekszem up to date lenni, szóval inkább rendszeresen töltök kevesebb időt olvasással, mint fordítva, utóbbit kicsit kémkedésnek érzem.

29. Milyen paranoiás gondolataid támadtak eddig a blogolás miatt?
Nem voltak még.

30. Mi az első gondolatod, amikor meglátod, hogy van egy komment a bejegyzésed alatt?
Örülök neki. Még sosem volt trollom, szóval nincs okom félni, és mindig megörülök, ha a monológjaim beszélgetéssé alakulnak.

31. Szeretsz kommentelni mások bejegyzései alá?
Próbálok ezen változtatni, mert nagyon-nagyon sokáig nem kommenteltem sehová, mert hogy milyen creepy-n jön ki és a blogger biztos amúgy sem kiváncsi arra, amit mondani akarok. Mai napig bennem van még, pedig általában nagyon érdekes beszélgetések szoktak kiindulni egy kommentből.

32. Összességében mit adott eddig neked a blogírás?
Főleg önismeretet.

33. Érzel néha késztetést, hogy képet tegyél ki magadról?
Szoktam illusztrációnak, főleg vicces-mókásakat.

34. Mi volt eddig a legintimebb gondolat / történés / tény, amit megosztottál magadból, magadról?
Az érzelmileg intim dolgaimmal óvatos vagyok és általában megtartom magamnak, csak időnként ficcen ki belőlem, főleg ha a bizonytalanságaimmal és a félelmeimmel kapcsolatban. Nagyon nem szeretek a saját érzéseimről beszélni semmilyen formában, valahogy úgy érzem, hogy sehogy sem tudom átadni, amit szeretnék.
Tudatos kivétel volt a tizedik évfordulónkra írt kis fura szerelmi vallomás, de azon is nagyon sokáig gondolkodtam, van-e itt helye - de végül csak azért maradt, mert amilyen szerencsétlen vagyok, nem tudtam volna ilyen formában az arcába mondani, de szerettem volna, ha tudja.

35. Te mit szeretsz leginkább a blogvilágban?
Az egészet, hogy létezik: hogy itt van egy csomó ember, akik amúgy soha nem kerülnének egymás közelébe, és most itt vagyunk, ismerjük és követjük egymás hülyeségeit.

36. Ha nem szeretnéd, hogy az emberek tudják a neved, és adott a zárt blog írásának lehetősége, miért van nyitva a blogod? (már ha nincs zárva, höh)
Még sosem volt negatív tapasztalatom a véletlenül idetévedőkkel, szóval nem érzem hátrányát a blog nyitottságának.

37. Felmerült benned, mielőtt nekivágtál ennek a kérdéssornak, hogy önhitt dolog azt képzelni, hogy bárkit is érdekelnek a válaszaid?
Természetesen. Gratulálok mindenkinek, aki eljutott eddig.

Jó dolgok

- május 20 írásbeli, június 2-12 szóbeli, június 22-26 gyakorlati államvizsga...

- ...és Isten áldja az évfolyamtársamat, aki hajt a tanulással, különben még tuti csak hevernék, hogy eh ráérek - addig, amíg már nem érnék rá, de tanulni sem tudnék a stresszposszumkodástól.

- a Gilmore Girlsben mint egy epizódban kiderül, umlaut volt Lorelay gúnyneve egy nyári táborban, és rákerestem urban dictionary-n, és ez volt ez egyik lehetőség, ami nyilván csak szerintem vicces, de szerintem nagyon:

(semmitől nem érzem magam öregebbnek, mint amikor urban dictionary-n vagy know your meme-en kell keresnem valamit)

- szezon első spárgája, kissé túlárazva sikerült hozzájutni (két ár volt kiírva, bizonytalan voltam, de veszélyesen élünk alapon elhoztam - és a kasszánál a magasabb árat írta ki) - de nem érdekel, mert isteni volt
(Én Medvegynek, amikor pakoljuk el az árut: "Óvatosan, ha már ilyen aranyáron vettük."
Medvegy: "ok" - és reccs, letörte az egyik fejét)

- loptam anyukámtól egy Elle magazint - évek óta nem veszek fizikai magazint környezetvédelmi megfontolásból, ami érdekelt, megvettem e-formában, és olyan luxus érzete van... lehet időnként treat yo selfelem magam egy-egy példánnyal.

- rendeltem még kaját a macskáknak, amilyen szerencsém volt, 10 990-től van ingyenes szállítás, amit meg összeállítottam 10 980... szóval upgrade-eltem az egyik kaját, és most 7 kiló macskakaja van úton felénk.

- amennyire ellenálltam, végül megadtam magam az online ruhavásárlásnak, pörgetni kell a gazdaságot, az élet nem állhat meg, blabla (meg Medvegy már annyit cikizett, hogy az egyetlen kényelmes, de nem pizsama nadrágom egy szakadt férfifarmer, hogy meguntam).

Más: egyre jobban nyomaszt, amikor fast fashion ruhát kell vennem: a divat meg a ruhák úgy en bloc nem érdekelnek, nem képviselnek értéket a szememben, és hát így nem érzem indokoltnak nagyobb összeget kiadni értük - viszont azt is tudom, hogy a ruhaipar milyen áron tartja fent az "olcsóságát". Ezt úgy tudom magamban lerendezni, hogy csak harisnyát, fehérneműt és cipőt veszek újan, minden mást használtan, másodkézből - és általában működik is, csak amikor kivételt kell tenni, nem érzem magam valami rózsásan.

anxiety possum

Olvasási válságban vagyok, nem érdekel most semmi. Elkezdtem a Szerelem kolera idejént (vagy a Szerelmet kolera idején, haha) meg a Bűn és bűnhődést, de unom mindkettőt (ráadásul pdf-ben olvasom őket a telefonomon, és konkrétan kifolyik a szemem, olyan kicsik a betűk).

Mondjuk nem is tudom, mivel telnek a napjaim, de tanulással biztos nem.
Miért érzem úgy, hogy jövőre az összes pszichológia TDK meg szakdolgozat tele lesz a karantén hatásáról a mentális egészségre? Aki erről szeretne írni, tapasztalataim eddig: nem sokban különbözik a sima mentállibikókától, amit amúgy is átélek időről időre, de valóban nem sokat segít, hogy 1: kivételesen nem beképzelem a vészhelyzetet, hanem valódi, 2: az eddig bevált coping technikáim majdnem mind tilosnak számítanak jelenleg.

Ma lesz még egy update az államvizsgáról, hátha kiderül végre valami és az motivál majd egy kicsit. Valahogy egyszerre szorongok és vagyok chill, hogy pff messze van még. Amit tudunk: május 18 írásbeli, július 2-16 szóbeli, gyakorlati pedig "amint lehet" - ami a fejemben egyelőre kb úgy él, hogy "soha, pff yolo".

Férfias férfiak

Kit melyik horrorfilm traumatizált először? Engem az Átok kb tizenkét évesen, és még csak nem is a film, hanem csak az előzetese. Láttam a tévében, utána napokig azzal rémálmodtam és még évekig nem mertem megnézni.
Ez onnan jutott eszembe, hogy most Átok maratont tartunk, és csak úgy beraktam a háttérbe, amíg tanulok.
Sóhaj, hogy változnak az idők, meg deszenzitivizálódnak a horrorreceptorok.

Tegnap majdnem kint maradtam az Árkád előtt, mivel a saját maszkom mosásra vár, a pótmaszkom pedig becsúszott a táskám aljára és nem találtam meg elsőre, szóval tegnap varrtam magunknak pót-pótmaszkokat. A sajátomat a szokásos pónis anyagból csináltam, Medvegyét pedig a változatosság kedvéért világoskékből - mire kikérte magának, hogy ő is még egy pónisat akar.
Ha már így belelendültem, csináltam a szüleimnek is két kéket, odaadtam, erre apukám: nagyon köszönik, de elfogyott a pónis anyag? mert ha van még, ő inkább olyat szeretne.

Miért vettem egyáltalán a pónison kívül másmilyen anyagot..?

(a maszkmosás evolúciója az idő előrehaladtával: eleinte minden viselés után fertőtlenítettem-vasaltam, most meg csak kirakom szellőzni két használat között és mosom-átvasalom, amikor eszembe jut.)

Anyukámnak poénból betanultam egy óvodás anyáknapi köszöntőt az ajándékához, és elő is adtam hasonló stílusban (kissé kántálva, előre-hátra billegve), váratlanul nagy sikert arattam vele. Jövőre lopok neki hozzá orgonát is, és műszálas ünneplőt húzok majd.

- vágtam kicsit a hajamból, már ráfért, szerintem fél éve nem nyúltam hozzá. Perks of cutting your own hair: tényleg csak annyit csíphetsz le a végéből, amennyit szeretnél. Nagyon tetszik ilyen hosszan, már a hátam közepéig ér!
(viszont a rózsaszín nagyon kikopott, szóval újrafestés hamarost)

- elmentünk a Lush-ba anyukámnak anyák napjára ajándékot keresni, végül egy cicás fürdőbomba lett - és van egy olyan sejtésem, hogy én is kapok majd valamit, miután tavaly megkezdtem a hagyományt, hogy Medvegy is kapott ajándékot apák napján "a malacoktól":

(tudom, cringe a szőrgyerekeinkre gyerekként hivatkozni, de nem érdekel ¯\_(ツ)_/¯ )

- biciklivel közlekedni - minden dilinyósra jut valaki, aki akkor is elsőbbséget ad nekem, amikor ő megy védett úton

- kimostam a tavaszi cipőmet, és ma a lábkörmömet is kilakkozom - a nyár hivatalosan is itt van a sarkon!