Hajnali fél hatkor arra ébredtem, hogy a malac diszkréten, de kitartóan kelteget. Fel-alá sétált a hálóban, időnként nyaffant egyet, átgyalogolt a párnánkon, felugrott a fejem mellé a polcra és nézett.
Én kb. úgy éreztem magam, mint a gyerekek a Jurassic Park raptor a konyhában jeleneténél, levegőt sem mertem venni - eddig óriási szerencsénk volt, Pó sosem keltett minket szándékosan, legfeljebb mi ébredtünk fel arra, hogy tesz-vesz a nappaliban vagy alomra megy. De pontosan tudom, milyenek a macskák, egyszer kelek fel hozzá, és mostantól minden éjjel felpiszkál majd, ha unatkozik.
Szóval csak feküdtem, nem mertem mozdulni sem, de csak nem adta fel - amíg meg nem hallottam, hogy ajtót próbál nyitni és végre megértettem.
Este valaki elfelejtette kitámasztani a fürdőszoba ajtaját, és csóri macska csak be akart jutni pisilni.

Végre vettünk tűt és cérnát, szóval megvarrtam a lába között lyukas leggingsemet, a szárítóból lyukasan előkerült pulcsimat és Medvegy pólóját, aminek az ujján leszaladt a varrás. Szeretek megjavítani ruhákat, ilyenkor mindig úgy érzem magam, mint egy XIX. századi feleség*, és közben elképzelem, hogy a világ hálát ad - nekem, a környezettudatosság, minimalizmus és takarékosság királynőjének, amiért ahelyett, hogy megadtuk volna magunkat a fogyasztói nyomásnak és újat vettünk volna, tűt és cérnát ragadtam és megmentettem a meglévő ruháinkat.

*főleg amikor Medvegy megkörnyékezett a kezében a fekete pólójával, hogy ő nagyon szereti ezt a pólót, de nézzem az ujját, nem tudnék vele valamit csinálni..?

Én leggings-varrás közben, 2020
(The Little Seamstress, Jules Breton, 1858)

Ma vettünk botmixer-aprító-habverő-pürésítő multifunkciós konyhacuccot, örömöm azóta nem ismer határokat. Pürés étrend, itt jövök! Ennek örömére csináltam is brokkolikrémlevest, és ha elfogy a bolti hummusz, nekiállok megint én készíteni. Már csak a kávédarálóm hiányzik otthonról: régen mindig nagy mennyiségben vettem a lenmagot és frissen daráltam, most meg kénytelen vagyok elődarált lenmagpelyhet venni, mint valami barbár.

Easy life and clean shoes

Korábban nem volt saját mosógépünk és hétfőnként a szüleimhez jártam mosni. Jól bejáratott rendszer volt, kivéve, amikor felhívtam anyukámat telefonon és megkérdeztem, milyen programon mossam ki a cipőmet.
Háttértörténet: egész életemben kézzel mostam, mert anyukám azt mondta, úgy kell. Nyilván mindig húztam az utolsó pillanatig, mert gyűlöltem, amikor fél óráig a zuhanyzóba görnyedhettem és kefével sikáltam a cipőimet egyenként. Egy nap meguntam, és megkérdeztem BFFet, szerinte nem lehetne bedobni a mosógépbe..? Ő pedig csodálkozva nézett rám, hogy miért ne lehetne, ő mindig is így szokta.
Szóval megkérdeztem anyukámat, aki kijelentette, hogy ilyet nem lehet, és hatszor megígértette velem, hogy ugye nem teszem be..? Mert tönkre fogom tenni a mosógépet, ha igen.
Persze megígértem, aztán bedobtam a cipőmet és elindítottam.
A gép nem ment tönkre, a cipőm gyönyörű tiszta lett, én pedig úgy éreztem, egy eddig rejtett világ nyílik meg előttem, amiben gyorsan és egyszerűen válnak tisztává a holmijaim.

Ez onnan jutott eszembe, hogy tegnap megint kimostam az egyik cipőmet, és megint úgy örültem neki, mint legelőször.
Hasonló érzés lehetett, amikor a mai automata mosógépek elérhetőek lettek a polgári háztartásokban, csak nagyban.

Skip ad, Skip intro, Skip recap

Nottingham az egyik legfertőzöttebb angol város, szóval kettes szintű óvintézkedéseket vezettek be - amik nem sokban befolyásolják az életünket, amiben viszont igen, abban pont bosszantó mértékben, és leginkább értelmetlenül. Szabályszegni nyilván nem fogunk, egyrészt mert másoktól munkát ellopó (lol) bevándorlók vagyunk és tiszteletben tartjuk a helyi törvényeket, másrészt meg nincs felesleges xszáz fontunk a büntetésre, ha lebuknánk.
Szóval, kettes szinten még minden étterem és bolt nyitva van (konditermek is), pubok csak akkor, ha felszolgálnak meleg ételt (?) - viszont nem szabad más háztartásból embereket áthívni magunkhoz. Ami még érhető lenne, ha a szabadtéri találkozás is tilos lenne, de nem, sőt. Tehát Angol barátaink nem jöhetnek át filmezni, de mi beülhetünk hozzájuk a kertbe, és teljesen legálisan elmehetnénk együtt kocsmázni meg edzeni is (nem megyünk).
Ja, és közben az egyetemeken meg iskolákban ugyanúgy megy a tanítás.
Most kicsit megrázó, hogy azt hittük, itt majd kevésbé leszünk kiszolgátatva az értelmetlen törvényeknek, erre here we are.

Kicsit ráfüggtünk a Grey's Anatomy-ra megint, de nyilván csak a SPOILER lezuhanó repcsiig fogjuk nézni. Egy cikkben olvastam, hogy nem csak én hagytam abba annál az epizódnál, egy komment szerint egy normális ember itt gondolkodik el rajta, mennyi drámát képes elviselni egy sorozat és ha ez a valóságban történne, már többen felvetették volna, hogy a kórház el van átkozva és talán jobb lenne felgyújtani és felhinteni sóval.

Nemrég vettünk egy műanyag varjút, ami az utóbbi idők legjobb beruházásának bizonyult. Ide-oda pakolásszuk a lakásban, terrorizáljuk vele a macskát, ma reggel arra ébredtem, hogy Medvegy csipked vele.
Henry Cawville-nek hívják amúgy.

Álmomban levágtam a hajam vállig érőre. Utána néztem magam a tükörben, hogy ennek most mi értelme volt, ez a hossz áll a leghülyébben és évekbe telik megint visszanöveszteni. 

Aztán felébredtem, és az arcom tele volt a kontyból kiszabadult hosszú hajammal.

Vicces, időnként úgy rácsodálkozom, mintha egy hónap alatt nőtt volna meg hirtelen, nem pedig annak a következménye lenne, hogy három éve tudatosan nem vágom.

Most amúgy szeretnék valami fazont vágni, a hosszát megtartva, lépcsőzetesre talán. Bár nem tudom, minek töröm magam, úgyis jön a sapka- meg sálszezon.

Sejti valaki, miért van tele Friends-es cuccokkal a világ minden üzlete? Lejárt rá a licensz vagy valami?

Miben mérni a honvágyam: a melegségben a szívem környékén, amikor Szerb Antal vagy Szabó Magda könyvet látok angolul a könyvesboltban.
Viszont voltunk magyar boltban, mivel rettenetesen kívántam már a mákot (nem vagyok terhes). Medvegy utólag kiröhögött, hogy gyakorlatilag belaposkúsztam az üzletbe, felmarkoltam egy zacskó Kalifa darált mákot és már menekültem is, nem néztem körül, nem érdekelt semmi más. Nem tudom, miért éreztem magam kényelmetlenül, de nagyon fura volt.

Amúgy érezhetően jobb most, megint kezdenek érdekelni dolgok, ami mindenképpen jó jel. Medvegyre nézve annyira nem, aki most megint hallgathatja, éppen milyen témára csavarodik rá minden figyelmem, de no.

Elkezdtem új olvasmány után kutatni, mert megjött a hangulatom a sok dráma és nyomor után valami kedveshez és romantikushoz. Annyi feltételem volt, hogy ne a jelen korban játszódjon, mert ahhoz most nem volt kedvem.
Két napig (!) túrtam a goodreads, amazon és egyéb listákat, hogy mit olvassak, ami kedves és romantikus, de nem offenzíven buta, pornó vagy YA.
(esetleg félresikerülten modern és felvilágosult azzal, hogy a főszereplő más, mint a többi lány, ő lázad a kor normái ellen: ő nem hord fűzőt, zabolátlan, szőrén üli meg a lovat és inkább megy vívni a fiúkkal, mint hogy hímezzen!)  
Aztán feladtam és nekiálltam újraolvasni a Lány gyöngy fülbevalóvalt.

Amit amúgy a helyi könyvtárból szereztem, mert megjött a könyvtárjegyem! Végig gyanakodtam, hogy mennyi az éves tagdíj, meg mennyit kell fizetni, mert nem láttam sehol kiírva, amikor online regisztráltam. Aztán kikülték postán a kártyámat, szóval ma bementem és kivettem három könyvet, és végig vártam, hogy akkor mivel tartozom, de teljesen ingyen volt az egész. Még mindig gyanakszom, mert nem ehhez vagyok én szokva.

Az egyik magyar influencer kiadott saját ruhakollekciót, kiváncsiságból rálestem, miért ölik egymást a követői - és egyszerű melegítőkért, amikben lehet minőségi időt tölteni. Még csak nincs is bennük semmi extra, egyszínű, basic fazonú mackók.
10+ ezer magyar forintért.
Én komolyan nem értem az embereket.
(és nincsenek teljesen pamutból, csak 30 fokon lehet mosni! oké, leállok)

PSH kihívás - IV.

Moneyball, 2011 - imdb 7.6
Ajánlom? - nem.
Újranézem? - kizárt.
Nagyon halogattam, nem akartam - sportfilm, ennél távolabb kevés dolog áll tőlem. De megnéztem, tetszett, és a végére sikerült izgulnom egy baseball meccsen.
Ezzel együtt nem ajánlom, túl hosszú, és amúgy nem is annyira jó, csak ha az embernek a béka segge alatt vannak az elvárásai, egy amúgy átlagos film is megdicsőül.

Happiness, 1998 - imdb 7.7

Ajánlom? - igen.
Újranézem? - biztosan.

Ezt a filmet még korábban láttam egy felkavaró filmeket felsoroló videóban, és már eleve felpiszkálta a fantáziámat, hogy a review-t készítő ürge nem volt hajlandó mesélni a sztoriról, mert nem akarta ellőni, és a végén ajánlotta mindenkinek megnézésre.

Hát ennél maradok most énis.

(viszont trigger warning kb mindenre, ez nem egy léleksimogató film. ja és a legális beszerzéséhez sok sikert, sehol nincs fent és énis csak DVD-n tudtam levadászni)

The invention of lying, 2009 - imdb 6.4

Ajánlom? - nem.
Újranézem? - nem.

Vígjáték egy fiktív világról, amiben mindenki csak a színtiszta igazat mondja, és egyedül a főszereplő jön rá, hogyan kell hazudni. Tele van jó színészekkel, néha el is mosolyodtunk egy-egy jeleneten, könnyednek tűnt és mókásnak - amíg valamiért át nem ment elég kemény valláskritikába. Értem én, csak nem erről volt szó és nem is tudom, hogy jön ez ide.

PSH egyetlen egy jelenetben szerepelt, szóval nem találtam képet róla.

A Late Quartet, 2012 - imdb 7.1

Ajánlom? - igen.
Újranézem? - igen.

Ezt a filmet sem néztem volna meg, ha nincs a kihívás, de nagyon nem bántam meg. 

Hozzáértés híján számomra a zene varázslat, a zenészek pedig varázslók, ez a film pedig a zenészek életébe enged egy kis betekintést, mindemellett átlagos emberi problémákat is feldolgoz (öregedés és betegség elfogadása, életközépi válság, házasság válsága) - és hát a témából adódóan mellesleg a háttérben elképesztően szép a zene.

Christopher Walken pedig olyat alakít, amitől az ember csak ül a képernyő előtt és nem bírja róla levenni a szemét.

túrasonka

Megnyitottam a facebookot, és első körben le akart tiltani gyanús tartalom miatt (egy hete feltöltöttem valakinek a falára egy képet, és tegnap írtam egy hozzászólást), majd miután bejutottam, sorban jöttek a lelki békém elleni támadások.
A szüleim maszkellenes kommentjei!
Mindenevők kiborulása a vegánok ellen egy fenntartható érkezésről szóló cikk alatt!
Az aktuális politikai hírekről nem is beszélve!
...szóval inkább bezártam az oldalt és tettem be egy kis zenét. A legutóbbi Sonata Arctica album nem is annyira vészes, vagy három szám szinte tetszik róla.

Hétfőn átmentünk az egyik szomszéd városba, amíg Medvegy állásinterjún volt, én várost néztem meg olvastam az Unorthodoxot egy padon ülve egy parkban. Amikor végzett, beültünk egy kávéra és átbeszéltük az élményt, majd sétáltunk még egy kicsit a csöpögő esőben meg felmértük a helyi könyvesbolt kínálatát, mielőtt hazamentünk volna. Este átjöttek Angol barátaink is, hogy tökéletesen kerek legyen a nap, én pedig a nap végén elégedetten megállapítottam, hogy today was, indeed, a good day.

Amúgy egy további fontos kérdés: hogyhogy van még haj a fejemen, illetve szőr a macskán?
Csak mert az összetakarított hajak-szőrök mennyisége alapján mindkettőnknek kopasznak kéne már lennünk.

Tegnap fél óráig válogattam egy online hajszínpróbálgató oldalon, milyen szín állna jól nekem (a szőkén lamentálok jó ideje), és a végén arra lyukadtam ki, hogy igazából nem áll jól semmi, még a saját hajszínem sem. fml.

Kaptam egy emailt az ELTE TTK könyvtártól, hogy tartozom könyvvel és/vagy pénzzel, lépjek be ezen és ezen a felületen a könyvtárjegyem vagy a diákigazolványom számával és rendezzem a dolgaimat.
A problémám a dologgal csupán:
1. hat éve nem vagyok ELTE polgár,
2. ebből kifolyólag az ELTÉs diákom sincs már ugyanennyi ideje,
3. a könyvtárjegyemet is kidobtam már rég,
4. bemenni a könyvtárba meglehetősen nehézkes lenne jelenleg,
5. elég határozott emlékeim vannak arról, hogy az utolsó egyetemi látogatásomkor visszavittem két nálam lévő könyvet, és tény, dereng valami kb. 20 forint késedelmi díjról - csak az már nincs meg, be is fizettem vagy a könyvtáros legyintett rá,
6. semmilyen hivatalos értesítést nem kaptam erről korábban, és a tartozások elévülésének ideje 5 év.
Szóval ezúton üzenem az ELTE TTK könyvtárnak, hogy nyasgem.

Este elsétáltunk bevásárolni: amikor elindultunk otthonról, csak a megszokott szöszölő eső + köd volt, de amekkora szerencsénk volt, mire végeztünk, akkor kezdett szakadni.
Amúgy mindenki kézdörzsölgetve kérdezi, hogy úúú hogy bírjuk az angol időjárást? Nekem pedig rá kellett jönnöm, hogy semmi bajom nincs vele: imádom a sárga esőkabátomat, a bakancsom viszonylag nehezen ázik be, innentől nem különösebben zavar az eső.
Bár tény, D-vitamint már most elkezdtünk szedni.

Pulcsikat viszont sürgősen szereznünk kell, most kivételesen nem a közelgő vizsgaidőszak, hanem a közelgő valódi tél jeges leheletét érzem a tarkómon.

Things I Love Thursday

♥︎ napsárga sál - szükségem volt egyre a hideg idő beköszöntével, és úgy voltam vele, miért ne lehetne sárga..? eddig csak fekete-szürke-kék sáljaim voltak ♥︎ a szezon első pumpkin spice lattéja! egy sort kellett kiállnunk érte, ami kilógott a starbucks elé, de nem adtuk fel ♥︎ apple spice illatgyertya ♥︎ esőt nézni az ablakból ♥︎ végre befejeztem a gyűlöletes, szöszös szürke sapkát! és nem folyt ki a szemem a végére! ♥︎ kitapasztaltuk, hol lehet relatív olcsón friss gyümölcshöz jutni ♥︎ Angol barátaink egyik felének szülinapja volt - különösen nehéz neki ajándékot venni, de nekifutottunk és nagyon úgy tűnt, sikerrel jártunk ♥︎ nekiálltam jógázni, hogy visszafordítsam az eddig folytatott önpusztítást - amennyire nehezen veszem rá magam, annyira jól esik ♥︎