November 1.

Már most el akartam bukni Dolly kihívását, de erőt vettem magamon.

Melóilag meg vagyok hasonulva, most éppen nem szeretem, és ugyan vannak cuki meg jófej vevők, de ma pl. amikor egy nem szimpatikus panaszkodott a kávéjára, hátramentem és olyan erővel basztam bele a mosogatóba a poharakat, hogy utána takaríthattam a csempét is (és mint kiderült igaza is volt, mert a munkatárs baszta el, ami csak tovább tetézte a kínomat).
Fejben nagyon vágyom egy jó kis ücsörgős irodai melóra, de amikor olyanom volt, utáltam azt is, zsibbadt a lelkem az unalomtól meg seggem a sok üléstől, szóval nem tudom. Jó lenne mondjuk csak öt emberrel beszélni egy nap, nem 300-zal.

Ha már kín, tegnap kedvenc munkatárs áthívott magához egy kis halloweeni összejövetelre, én hülye meg azt mondtam, miért ne, és elmentem - azzal nem számoltam, hogy valóra válik a szociális rémálmom, amikor egy jól összeszokott társaságba kerülök, akik fosnak a fejemre. Szóval elkortyoltam két puncsot, majd amikor már úgy ítéltem meg, hogy nem túl korai, németesen a térdemre csaptam, hogy "so!" és úgy rohantam haza, ahogy a lábam bírta.
Otthon hozzábújtam Medvegyhez és hálát adtam érte, amiért van és olyan jó a társasága, hogy nem szükséges kompromisszumokat kötnöm.
De most meg vagyok lőve, mert egy másik munkatárs is elhívott a szülinapjára, és valamiért arra is lazán beígértem magam, aztán most meg már a pöcsömnek sincs kedve menni. Na majd meglátom.

Nyilván lesz ez jobb is, de nem kezdem valami vidáman a hónapot.