November 15.

Hangulat: munkatársakkal a pubban ülve együtt görgetjük az indeedet. Egyre nő az elkeseredettség, több, mint két tucat helyre szórtam ki az önéletrajzomat az utóbbi hétben, és gombóc van a torkomra a gondolatra, hogy itt kell lehúznom a karácsonyi tébolyt.

Amúgy most szabadságon vagyunk, de holnap lesz egy telefonos interjúm. Nem akarom nagyon elkiabálni, a második körnél azért korai lenne beleélni magam, de na, nagyon szimpatikus a hely meg a pozi meg minden.

Mindjárt befejezem a horgolt pulcsimat, már csak az egyik ujja hiányzik.

Most csak ennyire telik, bocsánat.