Legyőzöm a világot

Gyűlölöm a sejtbiológiát.

Tegnap éjjel tanulás helyett után pihenésképpen macskás csoportokban nézelődtem, és találtam egy folyamatosan frissített sztorit egy cicáról, akit a makói teszkó mellett találtak és kerestek valakit, aki befogadja, és annyira belehergeltem magam, hogy Medvegy megjegyezte, hogy ha még aktuális lenne a dolog, most nyilván indulnánk Makóra.
És igaza volt.
És utána felébresztettem Dorcit és jól megnyünyörgettem, mert bizonyos lányos napjaimon különösen megvisel a gondolat, hogy vannak a világon cicák, akik nincsenek annyira körülrajongva, mint ez a kis fekete buci.

Imádom, amikor hómlessz sztájlban nyomhatom otthon.
Már kezdem elfelejteni, milyen a kinti világ. Vizsgaidőszak végére sikerült megint agorafóbiát növesztenem.