2015. január 31., szombat

Életemben nem éreztem magunkat még annyira felnőttnek, mint ma, amikor elmentünk étterembe a szüleimmel, és Medvegy bejelentette, hogy most ő fizet.

(ez nagy dolog, mert általában a szüleimet nem érdekli a fene nagy függetlenségem: én vagyok "a kölyök", vagyis szerintük természetes dolog, hogy támogatnak mindenben és mindenhogy, vagyis anyagilag is)

Ez... ez... ezzel én annyira nem tudok mit kezdeni.
Nem készültem ilyen kellemetlen meglepetésre, Medvegynek néztem esküvői öltönyt, erre ezt a szandált találom.
A nagypapámnak volt ilyen.
Lehet erre is beruházunk, szeretném a lábujjait nézni szertartás közben.

Én: Nagyon kell pisilnem, de Dorci pont most feküdt az ölembe... nagy gond lenne, ha lepisilném a kanapét?
Ő: Nem, teljes mértékben megérteném.

(PS.: unatkozom és a lakást a lehetőségeimhez mérten már átrendeztem, most jön majd a blog.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése