2015. november 12., csütörtök

Dorci

Mindig nyaggatom Medvegyet, fotózzon már le egyszer minket Dorcival, mert hihetetlen cukik tudunk lenni: ha hosszabb idő (értsd: órák) után újra találkozunk, kölcsönösen megörülünk egymásnak, én rajongva ölbe kapom, ő pedig belesimul a karjaimba. Ez egy rettentő meghitt rituálé közöttünk, de mivel általában kettesben csináljuk, már beleéltem magam, hogy soha nem lesz róla maradandó emlék.

Hát, mostmár van.


4 megjegyzés: