Még mindig fájok.
És ez nem az a fajta izomláz, amikor jajj sajog mindenem de azért kellemes érzés, hanem az a fajta, amikor SEGÍTSÉG NEM TUDOK NORMÁLISAN FUNKCIONÁLNI.
...de a lényeg, most indulok az utolsó vizsgámra, ami az utolsó lesz, mert most átmegyek.
Át bizony, át át.
Különböző tumblis bölcsességeket mondok magamnak, miközben a tükörben a szemembe nézek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése