Hajnali egykor értek Harry-ék a Misztériumügyi Főosztályra, én meg már nem bírtam abbahagyni az olvasást - aminek az lett a vége, hogy Medvegy már rég aludt mellettem, én meg ott bőgtem az éjszaka közepén.
Pedig azt hittem, elég felnőtt vagyok én már ehhez.
Amikor először olvastam, akkor is éjjel jutottam erre a részre (a paplan alatt, elemlámpával - ó, voltak még olyan idők is), és akkor is elbőgtem egy kisebb csomag zsebkendőt.
Nem sok könyvön sírtam eddig, de szerintem ez a rész pontosan úgy lett megírva, hogy először nekifutásból tökön rúgja az ember lelkét, és amikor már múlna a fájdalom, visszajön és egy-egy félmondattal megint - és újra - és újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése