2020. november 25., szerda

Az egyik legérdekesebb új tulajdonságom, amit Purr és Pó mellett növesztettem, az a tárgyaim könnyű elengedése. 
Kiscicakorukban elég sok kábel elrágódott a lakásban, Purr eltörte a kedvenc és legdrágább butlers-es tányéromat, de vertek le könyveket, blurayeket, húztak ki szálat ruhákból - mi pedig csendben pótoltuk az esetleges veszteségeket és levontuk a tanulságokat, milyen óvintézkedéseket kell hozni legközelebb.

Ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy tegnap beszéltünk a szüleimmel, küldenek nekünk csomagot és Medvegy navigált a lakásunkban, milyen holmijait szeretné a dobozba. Én csak a túrabakancsomat kértem, hogy a következő egzisztenciális krízsemnél ne a luxi bakancsomban gázoljak térdig a sárba, majd többszöri visszakérdezés után, hogy biztos csak ennyi?, rájöttem, hogy a fényképezőgépemnek végülis örülnék, de ja, ennyi.
(meg persze kértem még darált mákot)
De minden mást vagy pótoltunk már, vagy nem is hiányzik.

Ugyanitt közben váratlan örömöt lelek a meglévő dolgaim ápolásában: szeretem a konyharuháimat meg mikroszálas törlőkendőimet szép tisztára mosni, tegnap flow élmény lett egy gomb visszavarrásából a kabátomra és olyan szeretettel tisztítottam le a bakancsom nedves ronggyal és olajoztam be, hogy azóta boldog vagyok, ha ránézek, milyen szép! és milyen tiszta!
Nagyon új dolog ez nekem, lehet a korral jár, vagy csak olyan kevés inger ér most, hogy az agyam próbál kapaszkodót keresni a hétköznapi dolgokban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése