Kérdem én, miért nincsenek jobban megbecsülve a takinénik? Nem a legkomplexebb feladat és nem igényel túl intenzív agymunkát, de a végzett munka céltalansága egyenesen arányos a strapásságával - vagyis az ember elkészül, megkönnyebbülve élvezheti a munka gyümölcsét kb öt percig, aztán lehet kezdeni elölről.
- egy óra takarítás utáni monológunkat hallották.
A héten elmentünk átvenni egy rendelést Medvegynek, és amíg ő intézte, én álltam a járdán és csodáltam a napfényben ragyogó tiszta bakancsomat - amikor elment mellettem egy random ürge, őis elismerően nézett a kérdéses bakancsra és rám mosolygott, hogy nice boots.
Az ilyen apróságoktól önt el mindig az öröm, hogy itt lakunk.
(határozottan nem flörtölés volt, mivel a szépséges cipőmet leszámítva úgy néztem ki, mint egy darab sz.r, szóval csak simán érdek nélkül volt kedves)
Ráébresztett, milyen nehezen is tapad meg egy-egy új szokás, amikor áthelyeztem a fürdőszobában a kéztörlőt a fürdő egyik sarkából a másikba, és lassan egy hét után még mindig oda nyúlok először, ahol már nincs törülköző.
Pont nemrég írtam róla, hogy milyen zen meg türelmes vagyok a macskával, erre életemben nem voltam még olyan közel hozzá, hogy kitekerjem a nyakát, mint ma, amikor görcsöktől fetrengtem a kanapén, ő meg jött és dorombolva elkezdte nyomkodni a hasamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése