2015. március 17., kedd

A tanulási morálom: folyamatos lelkiismeret-furdalás és rettegés közepette NEM tanulni, míg az idő irreálisan kevésre csökken és ezzel együtt a pánik elviselhetetlenségig fokozódik, és végül sírva, két nap alatt betanulni mindent.
Most annyit sikerült javítanom, hogy nem két napot hagytam magamnak az egészre, hanem ötöt és a mai éjjelt.
Tyúklépésben, de fejlődöm.


Ma vércsoportot határoztunk meg, az egyik demonstrátor végig mögöttünk állt (Mosolygóssal vagyok párban és mivel fél a laboreszközöktől, mindig mindent én csinálok, amivel nekem történetesen semmi bajom, mivel ezt legalább jól csinálom) és folyamatosan kérdezgetett, a végére már kezdett belefacsarodni az agyam, hogy mikor milyen kicsapódás utal antitestekre vagy antigénekre, és ez végül milyen vércsoportot eredményez.

Ja, és apropó melltartó, ma plazmaadásnál a doktornő váratlanul bejelentette, hogy vegyem le a felsőm, vizsgálat következik. Elég váratlanul ért és le is vert a víz, főleg mikor rádöbbentem, hogy a világ legunalmasabb melltartója van rajtam, egy sima szürke, amit csak azért tartottam meg eddig, mert tök kényelmes. Hazaérve ki is dobtam, hogy soha ne ismétlődhessen meg ez a megaláztatás.

Le is vontam a tanulságot: mostantól fel kell készülnöm a legváratlanabb eseményekre és általában rejtett ruhadarabok napvilágra kerülésére is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése