Ma az volt a feladat Hivatás és személyiség című beszélgetős órán, hogy felrajzoltuk a kezünket, és az ujjakba írtunk három tulajdonságot, egy hobbit és egy kedvenc dolgot, és aztán a kezek alapján kellett dönteni, kié lehet. Jópofa volt, elszórakoztunk vele, és külön érdekes volt, amikor az én kezemre került a sor, elsőre tudták, hogy az enyém (pedig Szösziék direkt nem szóltak bele, mert hát úgy nem poén).
Jól esett na, főleg mivel arra számítottam, hogy a szűk baráti körömön kívül mást nem érdekli a létem.
A tegnapi tesinek hála annyira fáj a combom, hogy leüléskor nincs erőm küzdeni a gravitáció ellen, és egyszerűen hagyom az alfelem lezuhanni, a lépcsőn pedig hangosan nyögdécselve és a korlátba kapaszkodva közlekedtem. Szerencsére nem egyedül vagyok ilyen puding, a lányokkal úgy mentünk a folyosón, mint egy playmobil hadsereg.
Jól esett na, főleg mivel arra számítottam, hogy a szűk baráti körömön kívül mást nem érdekli a létem.
A tegnapi tesinek hála annyira fáj a combom, hogy leüléskor nincs erőm küzdeni a gravitáció ellen, és egyszerűen hagyom az alfelem lezuhanni, a lépcsőn pedig hangosan nyögdécselve és a korlátba kapaszkodva közlekedtem. Szerencsére nem egyedül vagyok ilyen puding, a lányokkal úgy mentünk a folyosón, mint egy playmobil hadsereg.
Most várok, mert egy időzített bomba ketyeg bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése