Vágtam a hajamból, az élet szép.
Hogy hogyan is sikerült, igazából csak holnapután derül ki, mert holnap tesi ezért direkt nem mosok hajat, úgyhogy most csak össze van fogva.
Ennek előzménye, hogy gondolkodtam, hogy fodrászhoz kéne menni, de most egy centiért mégsem kéne, úgyhogy levágtam magamnak azt az egy centit. Vonalzóval lemértem, tényleg csak annyi volt. Most újabb három hónapig ezzel sem kell foglalkozni. Ez a legkevesebb, ha már annyira táplálom a hajam kívül-belül (marokszámra nyelem a hajvitaminokat meg kenem kókuszolajjal) és vigyázok rá (meglepően nagy kihívás megfelelő hajgumit találni, ami nem töri a hajam, de egyben tartja futáshoz is és még normálisan is néz ki), hogy nem törik.
(amúgy összefüggést véltem felfedezni a latinZHk és a hajvágási ingerenciám között. a múltkor konkrétan a zh előtt két órával még ollóval a kezemben szerencsétlenkedtem a tükör előtt, most már jobb vagyok, csak két nappal korábban estem neki.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése