Olyan furcsa volt tegnap.
Ehhez csak annyit kell tudni, hogy nagyon kicsi a világom, ugyanis több régi iskolatárssal vagy gyerekkori ismerőssel együtt járunk egyetemre.
Tegnap éppen többen lent gengeltünk az ebédlőnél (politizáltunk, ami elég bizarr, de roppant intelligensen csináltuk, pedig nem is voltunk mind ugyanazon a véleményen), és egyszer csak megláttam valakit, aki annó nagyon régen (~3 éve) még az életem szerves része volt, az osztálytársam, barátnőm. És most megint egy iskolába járunk, és köszönünk és örülünk egymásnak, de már semmit nem tudunk a másikról és igazából nem is akarunk, és ez olyan furcsa.
Mert én csak olyanokat engedek be az életembe, akikkel hosszútávra tervezek, és aztán mégis, időnként csak úgy eltűnnek emberek, és mire észbe kapok, van egy csomó új. Most kezdem megtanulni, hogy a változás lehet jó is.
Szóval én csak ott ültem a többiekkel, egy olyan társasággal, amibe a büdös életben nem gondoltam volna, hogy tartozni fogok, ő pedig elment, és csak arra tudtam gondolni, hogy ezzel a lánnyal többször is együtt nyaraltam, láttam az általános iskolás diákigazolványképét, ismerem a szüleit és a nővérét, még azt is tudom, hol lakik, talán ha megerőltetném magam, a kapukódot is fel tudnám idézni. És most meg csak összemosolygunk és ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése