2014. november 1., szombat

Újra Doctor Who-t nézünk, és megállapítottuk, hogy noha Tizes a kedvenc karakterünk, a legizgibb részei tagadhatatlanul Tizenegyesnek vannak. Szomorú, elképesztően szomorú.

Ma találkoztunk Medvegy szüleinél Medvegy öccsének első, immáron hosszútávúnak bizonyuló barátnőjével. Kb. tíz szót hallottam tőle egész este, és felhőkarcolónak éreztem magam mellette, amikor jócskán le kellett hajolnom, hogy puszit adjak neki. Nekem fura, hogy ennyire pici emberek is vannak. Bocsi, kicsi emberek, nem tehetek róla, hogy megijesztetek.

Medvegy esti tragikus pillanata, amikor meg kell csinálni alváshoz az ágyat, és a macska történetesen rajta döglik. Ilyenkor választás elé áll, hogyan is helyezi le onnan, ami szerinte keményebb, mint Sophie-é, és rendszerint úgy bújik ki alóla, hogy végig megcsinálja az ágyat, csak abban a foltban hagyja meg a takarót, ami a macska alatt van. De most rászokott, hogy jutalomfalattal lecsábítja onnan, elszórja a falatkákat és amíg nyammogja, gyorsan megágyaz, így Dorci vissza is tud telepedni mellénk.
Ilyenkor örülök, hogy macskás vagyok, mert egy kutyával sehogy nem lenne gusztusom egy ágyban aludni.
Plusz a macska kisebb helyet foglal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése