Egész jól viselem érzelmileg A Dátum közelgését: vidáman búcsúzom Budapesttől, a barátoktól és a szüleimtől már érzelmesebben, de összességében pozitív hangulatban, elvégre internet - de a macskák egyetlen nyávogására zokogva fakadok. Főleg Pó érzi, hogy valami nagyon készül, és teljesen kétségbe van esve, amitől persze én is.
Furcsa amúgy, elkezdtünk pakolni, és amennyi kacatunk van, amik amúgy kellenek, annyira nem tűnik most esszenciálisnak egyik sem, hogy magunkkal is cipeljük. Aztán persze meglátjuk.
A hétvégére csak annyi tervem volt, hogy kiganézom a lakást, erre nem horgoltam két tokot a kindlimnek..? Prioritások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése