Things I Love Thursday

♥ FELVETTEK (tudom, hivatalosan múlt heti hír, de még most is örülök neki) ♥ hatalmas zuhé ♥ kikerültem a boltból - egy irodában ülök egy laptop és elképesztő mennyiségű ruha társaságában, és csak azt engedem be, akit akarok ♥ a kolléganőtől, akit helyettesítettem, kaptam ajándékot Amerikából ♥ átfestettem a cipőmet - hordani még mindig nem tudom, de legalább jól néz ki ♥ kacsapapucs ♥ új ismerősök - az egyikük egy hatvanéves pasi, akivel valahányszor beszélek, heveny vágyat érzek rá: átöleljem és kérjem, fogadjon örökbe. ezt azok a szerencsések nem érthetik, akiknek normális nagyszüleik vannak, de nekem sajnos ez nem adatott meg ♥ visszatértünk Medveggyel a kedvenc kávézónkba ♥ egyre hosszabb a hajam ♥ bulgur párolt zöldséggel - sokkal finomabb, mint amilyennek hangzik, gyors összedobhatóságának hála hetek óta ezen élek és még hetekig tudnám enni ♥

Kaptam egy biopapucsot.
Olyan klasszikus hippiset (majd rakok rá szegecseket vagy valamit, hogy metálosabb legyen).
Igazából akartam, szóval semmi gond nincs vele, sőt, tökre örülök neki, és az első pár órában a lábam is élvezte a helyzetet. De mostmár reggel óta hordom, és kezd határozottan érdekes lenni, hogy a talpam erőszakkal kényelembe van helyezve.

De még mindig jobb, mint a kis krokodilos cipőm, amit nem hordtam soha, és azt hittem, ennek az az oka, hogy zöld, úgyhogy befestettem feketére. Erre reggel elindultam otthonról, és nem túlzok, már a trolin ülve hólyagosra törte a sarkam, és ez eszembe jutotta, hogy nem azért nem hordtam, mert zöld. Ez nagyon sokszor eszembe jutott hosszú közös napunk folyamán, legutoljára akkor, amikor csípett a zuhanyzás a lábamon lévő bőrfolytonossági hiány miatt.
De mostmár legalább fekete.

My exciting life

Véletlenül két tabletta csúszott a pohárba a szokásos esti kalciumos pezsitabimból. Felhígítottam majdnem egy literre, és felhajtottam, szóval nem csak az ajánlott napi mennyiséget léptem túl, de még ki is akarok pukkadni. De remélhetőleg ha nyolcvanévesen (de senki nem nézne hatvannál többnek) meghalok váratlanul és hirtelen, miközben egyik kezem Medvegy fogja, a másikkal pedig egy cica pocakját simizem, a boncolásomon majd a boncmester gyilkolni tudna a combnyakammal.

Medvegy után már anyukám is piszkál, hogy el kéne adnom a régi kémia tankönyveimet, de bármennyire jól jönne a pénz, nem megy, mert egy egyirányú könyvutca vagyok, ami egyszer a birtokomba kerül, én többet ki nem adom a kezemből. Életem párja már a TLCn mutogatott gyűjtögetőkhöz hasonlít, de szerencsémre könyveket gyűjteni nem gyagyás dolog, hanem intellektuális.
Piha.

Pedig nagyon csorgatom a nyálam egy új táskára, amit persze lazán megkaphatnék akár Medvegytől, akár a szülőegységeimtől, ha egy kicsit határozottabban fejezném ki a vágyakozásom, de hát azért nemár, na.
Borzalmas, ha az embert ennyire el akarják kényeztetni. *teátrális kézmozdulat és szemforgatás*

Tegnap sikerült Medveggyel megbeszélni valamit, ami régóta nyomta a szívem.
Ez elég nagy achievement nekem, mert inkább a neurotikus zsidók között gyakori magambafojtós-tumornövesztős típusba tartozom. És szegénynek lassan öt évnyi kemény munkája van a hülyeségem kezelésében, ugyanis eddig inkább azt a nem túl sikeres módszert választottam, hogy ha elkezdem nyomasztani magam a létemmel - nem mondok semmit, nem kérek segítséget, sőt, úgy teszek, mintha semmi gond nem lenne, aztán több napnyi "minden oké?" és "biztos minden rendben?" lelkes tagadása után egy váratlan pillanatot túlreagálva bőgve fakadok.
Ezúttal viszont sikerült egész mondatokban és normálisan kifejteni a bajaimat, amiket érthetetlen módon Medvegy megértett, megölelgetett és megnyugtatott. Aztán hajnali kettőig beszélgettünk, és most az eddiginél is nagyobb szánsájn és hepinesz van.

Olyan hülye vagyok.

Things I Love Friday

♥ FELVETTEK ♥ FELVETTEK ♥ FELVETTEK ♥ pénteki randimozi fagyival ♥ eső ♥ a hétvégénk családlátogatással telt (szombaton én családom, vasárnap Medvegyé) - nemcsak túléltük, de még élvezhető pillanatok is akadtak ♥ önállóan és relatíve sokat vezettem! eltévedtem, de akkor is! ♥ utolsó napom a boltban! ♥ szeretem a munkahelyem és a főnökeim - elképesztő szerencsém van, nagyon védett közegbe kerültem, ahol fontos vagyok és szemlátomást szeretnek is ♥ új póló anyukámtól - METAL CAT - MIAUUU felirattal szerinte otthagyhatatlan volt, annyira én vagyok ♥ diétás kakaó - Ausztriából... ha elfogy, mehetünk megint ♥ csináltam Medvegynek kívánságra töltött paprikát - szégyen, de régóta az első komplexebb kaja, amit csináltam (dolgozó nő vagyok és fáradt, na), és sikere volt ♥ vicces fordítási bakik - "nem akarta lekésni a Két és fél embert" ♥ Zacher Gábor előadás - anyukámmal voltunk, imádom ezt az embert ♥

A legnagyobb gondom jelenleg, hogy hogy a ménykőbe töröljem facebook adatlapomról azt a hülye ELTE TTK Kémia Bsc-t, hogy helyet csinálhasson az SE ETK Dietetikusnak.
WOW.

DIETETIKÁT FOGOK TANULNI A SEMMELWEISEN!!!

Én: Ha a felvi szerint 426 pontom van és a jelentkezésemet még februárban hitelesítették, akkor minden rendben van, ugye?
Ő: Persze.
Én: *a térdemre borulva* Akkor miért aggódom ennyire?!
Ő: Értelmetlen dolgokon aggódsz. Példát vehetnél rólam, én azért szorongok, mert mi van, ha valaki hitelt vesz fel a nevemben? Hogyan bizonyítom, hogy nem én voltam? És ha az aláírásomat is lekoppintják? Túl egyszerű aláírásom van.

Ma randira hívtak.
Ezzel Medvegy óta nem próbálkozott senki (és neki is elvettem a kedvét egy "nem tudom" válasszal - mondtam már, hogy romantika- és közöstörténetrontó vagyok..?), és eleinte bóknak vettem, de az illető az elutasítás nyugodt tudomásulvétele helyett csak egyre awkwardabbá tette a dolgot, de annyira, hogy amikor már túl voltunk azon, milyen nehéz ismerkedni, és majd menjünk el a zsinagógájába, elkezdte, hogy masszázzsal is foglalkozik, és jó lenne, ha be tudnám protezsálni az ismerőseimnél - itt már vártam, hogy mikor ugrik elő a kandi kamerás műsorvezető.

Főleg mivel elsőre teljesen normálisnak tűnt.
Hát nem irigylem a szingliket, nem lehet könnyű ilyen felhozatalból kiválasztani a legkevésbé gyagyásat (vagy mint esetemben is, azt a gyagyást, akinek imádod a hülyeségeit is).

De a boltozásnak azért van ám jó oldala is, ma pl. kaptam egy tábla csokit egy visszatérő vevőtől. Rám is fért ezek után, bár nem eszem tejcsokit, de jót tett a lelkemnek.

Ja, és már csak egyet kell aludni, komolyan jobban izgulok, mint először.

Ha nekiszontyolodom a világnak, meghallgatom azt a számot, amit Medvegy az ő bevonulózenéjének választott. Ha belegondolok, mennyire epic lesz, ha tényleg megtartja, egyből jobb lesz a kedvem.
És ez így nagyon sejtelmes, de ő már két éve kiválasztotta, ki vagyok én, hogy idő előtt lelőjem a poént..?

(Én bezzeg már többet is találtam, de mind olyan nagyon szép, vagy annyira sokat jelent nekünk, hogy félek, élesben elbőgném magam miattuk)

Tegnap este sikerült olyan szerencsésen belerúgni a saját lábamba (IGEN), hogy azt hittem, leesett a nagylábujjam, de nope, csak a körmöm alól kezdett dőlni a vér. Hát én már sok mindent levágtam, felvágtam, megszúrtam, felszúrtam magamon, de a körmöktől kiráz a hideg (gond nélkül végignéztem egy rakat trancsírozós filmet, voltam boncoláson is, de ha valaki betört körmöket emleget, komolyan kiborulok), úgyhogy tüneti kezelésként oda sem nézve lefertőtlenítettem, rádobtam egy papírzsepit és egész este görcsösen merev pózban tartottam, nehogy hozzáérjen valami.
Órákkal később vettem a bátorságot, hogy megnézzem, és úgy tűnik, meg tudják menteni a lábam.

Egészen közeli. NAGYON KÖZELI.
Az egész képernyőt kitöltötte a körülbelül ötéves kisfiú fütyije.
Nem tudtam, hová nézzek, és közben megfogadtam, hogy én ilyet nem csinálok anyaként.

És ígérem leállok a mémekben beszéléssel, de ez nagyon gáz volt.

Mellesleg Medvegy kiskori önmagát nézve meg kellett állapítanom, hogy ha csak be nem üt valami ronda távoli rokon, gyönyörűszép és nagyon vigyori gyerekünk lesz.

Lassan öt év után megnéztük közös életünk első romantikus filmjét, a Csillagainkban a hibát. Az én kontómra ment, elvégre én akartam (már olvastam a könyvet, és az is király), és utána egy fagyira is meghívtam (és haza is kísértem, mekkora gavallér vagyok már).

A film nagyon jó volt, de én akkor kezdtem magam kényelmetlenül érezni, amikor konkrétan - és nem csak szófordulatként használva, komolyan KONKRÉTAN AZ EGÉSZ TEREM BŐGÖTT. Én elmorzsoltam pár könnycseppet, azért nem vagyok kőből, de kifelé menet Medvegy elsütött valami hülye viccet, amitől előállt az a faramuci helyzet, hogy röhögve jöttünk ki a teremből, amíg mindenki más dagadt szemmel és az orrát törölgetve.

Things I Love Thursday

♥ Stephen King - Álom doktor - *fangirling* ♥ Fertő-tó ♥ AUSZTRIA ♥ vezetni - Alfonz repeszt, mint állat, ilyenkor örülök, hogy végül nem Opel Corzánk lett, az nem tudna így szárnyalni az autópályán ♥ utolsó napjaim a boltban... ♥ ...mert más munkám lesz a következő két hétben! inkább gép előtt zajlik, nem emberekkel (akikkel már komolyan kezd a f.szom kilenni néha, egyszer lehet csinálok egy best ofot) ♥ elsütöttem életem első disznó viccét, és nem pirultam bele (egy új ismerős értetlenkedett, miért van férfineve a női biciklimnek: "mert sokkal szívesebben ülök egy férfin" - és pirulás helyett széles vigyor) ♥ leálltam a színezett hidratálóval és inkább erősebben sminkelem a szemem - kész röhej, azóta szebb a bőröm és több a pozitív visszajelzés ♥ Paddy and the Rats - Pilgrim on the road - nem lesznek a kedvenc bandám, mert minden számuk egy kaptafára megy, de nem rossz kaptafa az ♥

Nem bántam volna, ha van második nevem.
Anyukámnak van, apukámnak van, erre amikor én még csak egy sejtcsomó voltam, két név közül vacilláltak (Alexandra vagy Viktória), erre csak az egyik lettem, és semmi más.
Nem cserélném a nevem, szó se róla, imádom és szerintem nagyon én vagyok (főleg becézve és ha mosolygok). De jó lenne, ha néha belekapaszkodhatnék egy névbe, ami én vagyok, és mégsem egészen.

Igazából Tarantino egyik filmje sem tetszett (a Becstelen Brigantyk egy egészen kicsit - de ez nem mérvadó, mert mindent elolvasok/megnézek, amiben nácik vannak. ja, és ezt is csak második nekifutásra sikerült végignézni, elsőre eluntam a felénél), ami Medvegy szerint végtelen hipszterségre vall, ugyanis általában szeretem a véres-beles trancsírfilmeket, és állítólag sznob is vagyok: Tarantino mindkettőnek tökéletesen megfelelne.
De mégsem.
Nem szeretek egy légtérben tartózkodni egy éppen menő Tarantino-filmmel, Medvegy legnagyobb bánatára. Cserébe ezredszer is megnézhetjük a Schindler Listáját vagy az Eichmannt.

A hétvégére kiruccantunk a Fertő-tó Osztrákabb részére.
Elképesztően jól éreztük magunkat, és ugyan komolyan kikapcsolódni sajnos kevés volt, kaland volt, a miénk és pont úgy, ahogy szeretjük. Aztán hazafelé, a határhoz közeledve sikerült drámakirálylányosan elbőgni magam, annyira, hogy Medvegy félreállt Nickelsdorfban, hogy biztos ne sétáljunk még egy kicsit a környéken, pusztán a maradás tényéért (azért nem szoktam ennyire drámai lenni, de a hazatérés és a hormonjaim nem alkottak túl jó párost).
Beszámoló nem lesz, de itt egy kép Medvegyről, akit beöltöztettem amerikai turistának.

Igen, az ott lederhosen-mintás fürdőgatya. Kincsre leltem.

Things I Love Thursday

♥ MEGKAPTAM AZ ELSŐ FIZETÉSEM ♥ STEPHEN KING BULIBA MENTÜNK ♥ AHOL MEGVETTEM AZ ELSŐ FIZETÉSEMBŐL A LEGÚJABB STEPHEN KING KÖNYVET ♥ ÚGYHOGY ELSŐK KÖZÖTT LETT MEG AZ ORSZÁGBÓL ♥ ÉS MÉG BÖGRÉT IS NYERTEM ♥ legyőztem a lustaságom és relatíve rend lett ♥ a nyűglődős hét egész jól folytatódott ♥ romkocsmába menni a főnökeimmel - eredetileg dolgozni, aztán csak ücsörögni és beszélgetni ♥ plazmaadás Zsófival - és ajándék strandbelépő! ♥ nem mentünk Esztergomba - hamarost kiderül, miért is olyan jó az ♥ imádok biciklizni ♥ végigtekerni az Andrássyn - van benne valami kéjes öröm, ahogy eltekerek a volvós üzletemberek és a horribilis árakkal operáló luxusüzletek előtt ♥ borozás kettesben az udvaron gyertyafényben ♥ amerikaiak megdicsérték az angolom ♥ a héten háromszor ebédeltem főtt ételt! woohoo! ♥

Kortárs vers a házimunkáról

Takarítani kéne, de nyaff.
Főzni kéne, de nyaff.
Mosogatni kéne, de nyaff.
Tornázni kéne...
nyaff nyaff nyaff.

Egy végtelenített loopban tudnám nézni ezt a gifet.
Szeretem látni, ha gyerekek szívóznak az állatokkal, aztán egyszer csak a jószág megunja és így jártak. A másik kedvenc videóm, amikor egy gyerek hisztisen megüt egy macskát, erre az nekiugrik és lelöki az ágyról.
Akkor most gonosz vagyok..?

Ma irtózatosan nyűgős voltam egész nap, de tényleg, az utolsó órákban szinte toporzékoltam a pult mögött. Az idő megállt, a levegő szinte agyonnyomott, és kettőt tekertem a biciklivel, és már ömlött is rólam a víz.
Pedig még Zsófi is bejött hozzám, vagy másfél órán át úgy tett, mintha vásárolna, miközben amolyan lányosan csacsogtunk szexről, pletykákról és nyaralás alatt, egy apartmanban is elkészíthető kajákról. Aztán elment, és én még három napon keresztül álltam ott. Najó, valójában lehetett vagy három-négy óra, de annyinak tűnt.
Aztán elvonszoltam magam, befizettem a csekket, amit a múlt héten kellett volna, és hazavergődtem Medvegyhez, akinek még nálam is vacakabb kedve volt, úgyhogy össze kellett bújni, hogy együtt legyünk nyomott burritók.
Neurotikus egy szerelem a miénk, de nekem így pont jó.

WISHLIST

Azt hiszem, a felnőttkor egyik legnagyobb előnye, hogy már nem kell engedélyt kérnem a játékaimra (pont tegnap vettem magamnak tintát és mártogatós töltőtollat többféle heggyel, és szinte kéjes örömmel képzeltem a vásárlás háttérzenéjének anyukám kommentárjait, milyen felesleges és haszontalan is ez. amit persze később énis beláttam, amikor már összetintáztam mindent, de akkoris.) - legrosszabb viszont, hogy nem is kapjuk meg csak úgy.

1. Bordó rúzs - már beszereztem az előző wishlistes piros rúzst, ha már azt nem hordom, akarok egy bordót is, amit majd szintén nem hordhatok. Lány vagyok és olykor értelmetlen dolgokra vágyom, hurrdurr.

2. Új bicikli - jelenleg viaskodik bennem a régi szerelem Walterrel és a vágy valami újra, de már tényleg kezd kikopni alólam szegény. Már ki is néztem párat, a szülinapom környékén elkezdek komolyabban keresgélni, de az fix, hogy 40k-nál nem költök rá többet, mert nem akarom gyomorgörccsel otthagyni bárhol.

(mellesleg viccesnek tűnt két részben feltenni a biciklit, de mostmár mindegy)

3. UTAZNI. Készülőben van valami apróság, amivel kielégíthetném egy kis haladékot szerezhetnék mehetnékem feneketlen vágyaival kapcsolatban, de nem akarom még elkiabálni.

vallomások

• Lassan egy éve senkit nem köszöntök fel facebookon. Ez van. Cserébe engem sem kell, na.
• Ha már facebook: néhány ismerősömet csak azért nem töröltem eddig, mert szeretem nézni, ahogy vergődnek.
• Ha terhes nőt látok, kiráz a hideg. A köldökük a legdurvább, ahogy kidudorodik és átnyomódik a ruhán. Brrr.
• Nagyon várom az állandóan emlegetett "először nehéz volt rávennem magam a mozgásra, de mostmár rosszul érzem magam, ha nem csinálom"-érzést. Én gond nélkül elbliccelem a futást vagy a tornát.
• Eleinte csak azért mostam sokszor fogat, mert rettegtem a fogorvostól. Mostmár azért, mert rettegek attól, hogy büdös a szám.
• Időnként csak úgy beleszagolok a macskába. Szeretem az illatát.
• Nem félek sem a sötéttől, sem a magánytól, csak a csendtől. Állandóan szólnia kell valaminek, még éjjel is.
• Elég egyedi rémálmaim vannak, múltkor pl. azért ébredtem könnyes szemekkel, mert azt álmodtam, hogy anyukám átrendezte a könyvespolcom.
• Nem tudok belföldön nyaralni.
• Akármilyen dühös is vagyok valami bosszantó apróság miatt, hamar elfelejtem. A sérelmeinket Medvegy szokta dédelgetni, mindig emlékeztet, melyik üzletben voltak bunkók az eladók.

Medveggyel gyakorlunk leendő, "egyszermajd" szülőségünkre: ő béna apukavicceket gyárt, én meg gyakorlom a tükörben a parancsoló tekintetet és hangsúlyt.
De azt már tisztáztuk, hogy a fiunk fog járni karatézni, és ha ennek ellenére mégis csak csúnyán nézne rá az iskolában valaki, sorsot húzunk, és vagy Medvegy várja be egy sötét sikátorban, vagy én megyek be és súgom a fülébe dermesztően nyugodt hangon, hogy ha még egy ujjal hozzáér a méhem gyümölcséhez, gondoskodom róla, hogy megbánja a napot, amikor megszületett.

Fejben már remekül tudunk gyereket nevelni.

Az újévi fogadalmaim között volt ötven könyv elolvasása. Ma átszámoltam: húsz könyvnél tartok eddig, és ebből csak egy leinerlaura, juppí. Ja, és négyet munka közben olvastam ki. Kicsit le vagyok maradva, de bizakodó vagyok.

Én akkor szeretem a futást, amikor már lenyújtottam, levettem a sportmelltartómat és megszárítottam a hajam. Addig általában utálom, és közben végig is.

Kinyomtattuk az iMDb top 100 horrorjának listáját, és megfogadtuk, hogy végigmegyünk rajta. Több, mint a felét már láttuk, de sebaj, azokat megnézzük még egyszer. Most éppen a Fűrész II. megy.

Ja, és megkezdődött az év kedvenc időszaka, az allergiaszezon. Egyértelmű jelzés, hogy addig fújom az orrom, amíg bedugul fülem. Ilyenkor kéne tengerpartra, egyáltalán, kicsit elfelé menni, dehát ez van.