vallomások

• Lassan egy éve senkit nem köszöntök fel facebookon. Ez van. Cserébe engem sem kell, na.
• Ha már facebook: néhány ismerősömet csak azért nem töröltem eddig, mert szeretem nézni, ahogy vergődnek.
• Ha terhes nőt látok, kiráz a hideg. A köldökük a legdurvább, ahogy kidudorodik és átnyomódik a ruhán. Brrr.
• Nagyon várom az állandóan emlegetett "először nehéz volt rávennem magam a mozgásra, de mostmár rosszul érzem magam, ha nem csinálom"-érzést. Én gond nélkül elbliccelem a futást vagy a tornát.
• Eleinte csak azért mostam sokszor fogat, mert rettegtem a fogorvostól. Mostmár azért, mert rettegek attól, hogy büdös a szám.
• Időnként csak úgy beleszagolok a macskába. Szeretem az illatát.
• Nem félek sem a sötéttől, sem a magánytól, csak a csendtől. Állandóan szólnia kell valaminek, még éjjel is.
• Elég egyedi rémálmaim vannak, múltkor pl. azért ébredtem könnyes szemekkel, mert azt álmodtam, hogy anyukám átrendezte a könyvespolcom.
• Nem tudok belföldön nyaralni.
• Akármilyen dühös is vagyok valami bosszantó apróság miatt, hamar elfelejtem. A sérelmeinket Medvegy szokta dédelgetni, mindig emlékeztet, melyik üzletben voltak bunkók az eladók.