2014. július 23., szerda

Ma randira hívtak.
Ezzel Medvegy óta nem próbálkozott senki (és neki is elvettem a kedvét egy "nem tudom" válasszal - mondtam már, hogy romantika- és közöstörténetrontó vagyok..?), és eleinte bóknak vettem, de az illető az elutasítás nyugodt tudomásulvétele helyett csak egyre awkwardabbá tette a dolgot, de annyira, hogy amikor már túl voltunk azon, milyen nehéz ismerkedni, és majd menjünk el a zsinagógájába, elkezdte, hogy masszázzsal is foglalkozik, és jó lenne, ha be tudnám protezsálni az ismerőseimnél - itt már vártam, hogy mikor ugrik elő a kandi kamerás műsorvezető.

Főleg mivel elsőre teljesen normálisnak tűnt.
Hát nem irigylem a szingliket, nem lehet könnyű ilyen felhozatalból kiválasztani a legkevésbé gyagyásat (vagy mint esetemben is, azt a gyagyást, akinek imádod a hülyeségeit is).

De a boltozásnak azért van ám jó oldala is, ma pl. kaptam egy tábla csokit egy visszatérő vevőtől. Rám is fért ezek után, bár nem eszem tejcsokit, de jót tett a lelkemnek.

Ja, és már csak egyet kell aludni, komolyan jobban izgulok, mint először.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése