Legyőzöm a világot

Gyanúsan optimistán állok a dolgoknak éjjel, aztán amikor reggel szánalmasan kevés alvás után fel kell kelni és megyek vizsgázni, komolyan lepereg előttem az életem, miközben bambulok ki a trolibusz ablakán. 

Igazából nem fair, mert éjjel tudok a legjobban tanulni, aztán meg reggel kilenc, de inkább tíz előtt nem igazán vagyok használható (ráadásul kissé nyomasztó, amikor Mosolygós boldogan meséli olyan négy körül, hogy végzett a mára kijelölt tanulnivalóval, én meg még csak készülök rá, hogy hamarosan nekiállok).

Holnap estére végzek a sok könnyű tárggyal, és akkor már csak a két legfontosabb marad, meg egy kis lényegtelen, amit nem tudtam máshová besuvasztani. 

Note jövőbeli nekem: azért akármilyen könnyűek, eléggé megviselő hat vizsga négy nap alatt. 

Jövőre inkább ne.