2015. február 15., vasárnap

A lyukasórák egyetlen, eddig nagyon nem becsült előnye, hogy ilyenkor van időm hazaugrani.
Tavaly sípoltam, hogy olyan az órarendem, mint egy szelet ementáli, nos, megkaptam, idén alig van ilyen - és f.szkivan, mert bizonyos napokon, cígölhetem magammal a fél életemet, mint egy beduin: tesicuccot, fehér köpenyt, gyakorlatra munkafüzeteket, ja és mellesleg némi kaját (amiről a héten többször is megfeledkeztem, úgyhogy végigkoplaltam a napot - a sors fintoraként az egészségtudományi kar büféjében csupa sz.r kapható, amit maximum többnapos éhezés után vennék magamhoz) és esetleg vizet a hidratáláshoz.
Már csak a teve vagy egy hálózsák hiányzik.

Ja, és a hét legnagyobb kérdése az volt számomra, hogy hogyan vészeltem át az iskola 13 évét, amikor most sírok, ha 8ra be kell menni és szintén hisztizni kezdek, ha nem végzek még háromkor.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése