Nem tudom a NOS4A2-t minősíti vagy engem, hogy egy rész ANNYIRA BESZ.RÁS K.VA JÓ, hogy a trolin utazva is konkrétan felgyorsult a szívverésem az izgalomtól és majdnem nem sikerült a megfelelő megállónál leszállnom.
Amúgy ezt nevezem azonosulásnak, a szereplő kerül vészhelyzetbe és nekem lesz adrenaline-rushom.
Lehet az teszi, hogy a főhősnőt ugyanúgy hívják, mint engem.
UI.: az tesz igazán feszültté, hogy míg Stephen Kingről tudom, hogy a megkedvelt szereplők nagy valószínűséggel megkapják a megérdemelt happy endjüket, itt ebben nem lehetek biztos, sőt, a Szarvakból kiindulva inkább rettegek, mert tudom, Joe Hillnek egészen más elképzelései vannak arról, mennyi szenvedést lehet egyetlen karakter életébe sűríteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése