2015. február 24., kedd

Lehet, hogy bénának hangzik, hogy az anyukámmal ugyanaz az orvosunk és egyszerre járunk hozzá, de ennek rám nézve rengeteg előnye van.

Először is, anyukám és a doki imádják egymást - nem túlzok, jó hogy nem köszönnek puszival meg öleléssel. Ennek következtében ha meglátja anyukámat a folyosón, behív soron kívül (!), miközben kiírja a recepteket, végig csevegnek meg nevetgélnek, én meg állok mint fasz a lakodalomban, és noha csak a végén kérdi meg mellesleg, hogy amúgy jól vagyok-e, boldog vagyok, mert ahelyett, hogy kiolvastam volna egy könyvet a soromra várva, végzek várakozással együtt tíz perc alatt.

Nem tudom, hogyan csinálja anyukám, de ezt nekem is el kéne intézni majd egy orvossal, ha a jelenlegi nyugdíjba megy, mert már nagyon megszoktam a protekciós létet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése