PSH kihívás - III.

The Big Lebowski, 1998 - imdb 8.1
Ajánlom? - ha eddig sem érdekelt, nem.
Kicsit kínos, de együnk sem látta korábban: ez a film mindkettőnk várólistáján rajta van évek óta, elvégre számtalan mém forrásaként félig-meddig ismertük már, mégis valahogy kimaradt.
És Ó MAMÁM, de nem érte meg.
Úgy egy óra után mindketten feladtuk az odafigyelést és Medvegy elment tanulni, én meg hajat mosni meg főzni: semminek semmi értelme nincs, és még csak nem is szórakoztunk jól, mert minden vicces hozzászólásra jutott előtte fél óra cringe.

Boogie Nights, 1997 - imdb 7.9
Ajánlom? - nem mindenkinek, de igen.
Elolvastam, miről szól, unalmasnak tűnt, elkezdtem, továbbra is unalmasnak tűnt - aztán valahogy nem bírtam abbahagyni és végig kellett néztem egyben, hajnali kettőig fennmaradva (annak ellenére, mi a véleményem a két és fél órás filmekről). Pedig még csak nem is tetszett annyira.
Értetlenül állok az egész élmény előtt.

A Most Wanted Man, 2014 - imdb 6.8
Ajánlom? - nem.
Extra elkenődött hangulatban telt a film: egyrészt az egész érfelvágósan tompára és szürkére van fényképezve, másrészt ez PSH utolsó filmje - és a halála körülményeit tekintve az ember óhatatlanul keresi a jeleket az alakításában.
Ez egy tipikus kémfilm, vagyis 95%ában egy esős-sötét városban (ami kb úgy van felvéve, mint egy külsőbb kerület a Hunger Games sorozatban) nyomott emberek beszélgetnek politikai eseményekről, amikről lövésem nincs és nem is érdekelnek különösebben.
És tény, hogy PSH elég szarul néz ki, de ez igazából indokolt a karakterénél is, viszont a hangja, ami amúgy elég jellegzetes, itt alig felismerhető (jó oldala: simán nézhető lustaságból magyar szinkronnal is).

PSH kihívás - II.

Red Dragon, 2002 - imdb 7.2

Ajánlom? - naná.
Ez a film kb tizenöt éve a kedvenc thrillerem, megvolt még annó DVD-n, mostmár Blu ray-en is: Medvegy a tanú rá, hogy egyszer, amikor beteg voltam és nem mentem suliba, ő pedig meglátogatott, háromszor megnéztük egymás után, mert nem akartam kiszállni az ágyból és kicserélni a lejátszóban a DVD-t (igen, ilyen öreg vagyok).

Szerény véleményem szerint ez a legjobb Lecter film: Hannibal fenyegetőbb, mint valaha, a Vörös Sárkány érdekes és tragikus karakter (Ralph Fiennes...), a zenétől mai napig kiráz a hideg, a "do you see" nagyjelenet pedig egyszerűen tökéletes.

The Boat that rocked / Pirate radio, 2009 - imdb 7.4
Ajánlom? - igen.
Ez a film lesből, meglepetésszerűen volt elképesztően cuki - amúgy nem ismertem korábban, de Babmacska kicsit felpiszkálta a kíváncsiságomat, szóval eléggé megörültem, amikor a Cexben nézelődve megtaláltam konkrétan fél fontért (!), magyar szinkronnal (!!!).
Döbbenetesen angol az egész, ennek megfelelően PSH is elég feltűnő benne, nagyon keményen kilóg a castból: ő az egyetlen, aki nem angolosan csúnya, hanem simán, illetve nem szerepelt Hot Fuzz-ban, IT Crowd-ban vagy Love Actually-ben.
Ja, és a kihagyott jeleneteket ajánlom mindenképpen a film mellé, még tovább emelik a cukiságfaktort.

Almost Famous, 2000 - imdb 7.9
Ajánlom? - nem tudom.
Az értékelése alapján velem lehet a hiba, mert ebben az eresztésben ennek a legmagasabb az imdb pontszáma, engem viszont egyáltalán nem kötött le: rettenetesen untam, úgy a felétől már nem is figyeltem rá.
Figyelmeztető jel lehetett volna, hogy egyszer már láttam, de semmire nem emlékeztem belőle - mostmár sejtem, hogy az elmém egyszerűen nem talált rajta fogást.

This movie sucks too

Rég nem örültem annyira, mint ma, amikor megérkezett hozzám a Hidegvérrel könyv, ráadásul jóval hamarabb, mint az előre ígért szállítási idő.

Régóta kinéztem amúgy, de mindenhol csak a csúf új kiadást találtam, amire nem tartok igényt, az antikváriumok viszont nem nyitottak még újra. Az élet néha szép, az Amazont pedig az ég áldja.

Így néz ki az enyém is.

Szóval most bele kell húznom a Breakfast at Tiffany's sztorikba, mert így is már három könyvet olvasok egyszerre (How to write like Tolstoy, Taking to Strangers).

Tegnap skype-oltunk a szüleimmel, és az otthonnal kapcsolatban mondta anyukám, hogy az otthon ott van, ahol a könyvei - én pedig ránéztem a könyvespolcomra, amin eddig három darab diet szakkönyv és egy PLEASE don't LICK the WALLS tábla árválkodik.

PSH kihívás - I.

Flawless, 1999 - imdb 6.5
Ajánlom? - nem.
DVD-n kellett megrendelnem, mert érdekesnek tűnt a leírás alapján, de sehol nem volt elérhető.
Robert de Niro egy kemény zsaru (wow), PSH a szomszédban lakó transzvesztita (A LEHETŐSÉGEK), a kettejük kapcsolata lehetne a film középpontja, de nem kap elég időt, nem elég árnyalt, így a film nem ír le szép ívet.
Az alaphelyzetből azt hittem, egy feelgood hangulatú film lesz: unlikely friendship, Életrevalók, erre olyan semmilyen lett. Pedig néha felvet komoly témákat, egy párbeszédben a nemátalakító műtét kapcsán RdN megkérdezi, miért akarna bárki csúnya nő lenni, ha lehet férfi is - és a kérdés csak ott marad a levegőben. Voltak jó pillanatai, de összességében nem érte meg.

The Master, 2012 - imdb 7.2
Ajánlom? - igen!
Na az ilyen filmekkel szoktam tipikusan úgy járni, hogy megnézem a trailert, megállapítom, hogy érdekes - majd magát a filmet nem nézem meg soha.
Nem tudom, mire számítottam, de ez a film lesből csapott le rám és napokig nem tudtam tőle szabadulni: néhány jelenete még mindig kísért, pedig nincs benne semmi olyan és nem is felkavaró a hagyományos értelemben.

Magnolia 1999 - imdb 8
Ajánlom? - igen.
Pontosan ezért kezdtem ebbe a kihívásba, mert amúgy az ilyen filmek nem szoktak fent ragadni a szűrőmön. És tényleg nem kicsit szenvedtem vele, mert több, mint három órás, én pedig meg vagyok győződve róla, hogy azok a rendezők, akik nem tudják két óra alá vágni a filmjeiket, titokban gyűlölik a nézőiket. Nem akarok gyökér millenial lenni, de komolyan kinek van ideje-kedve-energiája manapság HÁROM ÓRÁN ÁT egyetlen dologra koncentrálni?
Végül négy részletben néztem meg, de így utólag látom, hogy rá kell szánni a három órát és újra kell majd vennem még egyszer, egyben. Több szálon fut a film, és mind tömve van elképesztő alakításokkal - én voltam a legjobban meglepve, hogy Tom Cruise tud nem hogy jó, hanem fenomenális is lenni.

Ez a jelenet zseniális

Túléltem életem első angol nyelvű állásinterjúját! És csak egyszer akartam közben eljátszani, hogy elment a net és megragadni az alkalmat arra, hogy kiugorjak az ablakon: az egyik interjúztató feltett egy kérdést, nem értettem és visszakérdeztem, erre elmondta pontosan ugyanazt, pontosan ugyanúgy.
Szerencsére abban a pár kínos másodpercben, amíg azt fontolgattam, melyik ablak alatt van az alattunk lakó erkélye, hogy ne azt válasszam, végül megkérdezte megint, ezúttal kicsit érthetőbben, amibe már tudtam annyira kapaszkodni, hogy értelmes választ adjak, és minden ment tovább.

Mindenesetre már kicsit kevésbé érzem magam mindenre alkalmatlan idiótának.
Mármint továbbra is így érzem, csak már el tudom játszani rövid időkre, hogy annyira mégsem.

Hajnali négykor arra ébredtem, hogy olyan orkán erejű szél fúj, amitől recsegnek a falak és süvít a szellőző.
Szóval csak feküdtem ébren két órát és szorongtam, hogy faszért kellett nekem elköltözni, a földszintről meg a biztonságos kontinentális időjárásból, ha most itt fogok meghalni a faszom hetediken.
Meg kellett nekem megnézni a Twistert.

Ugyanitt tegnap először vezettem, összességében jobban élveztem, mint amennyire pánikoltam. Nem voltak éppen optimálisak a körülmények (új kocsi, jobb kormány, zéró helyismeret), de ezzel együtt kihoztam belőle, amit lehetett - és csak a végén húztam meg a kocsit, amikor visszaálltam a parkolóhelyünkre.
Well done.
Pedig addig a pontig Medvegy is megdicsért, hogy milyen ügyes voltam, de úgy tűnik, a parkolási képességeimen nem segített a kormány áthelyezése.

Új kihívások - folyamatos update

Hogy valami izgalom legyen az életemben, ha ha, kitaláltam, hogy végigmegyünk új kedvenc színészem, Philip Seymour Hoffman összes filmjén.
Amit kiemeltem, azt már láttam az utóbbi egy hónapban, és később lehet írok is, melyik érdemes egy megnézésre és melyiket kell elkerülni messziről.
Eddig a messziről elkerülős filmek listája elég rövid, és a Patch Adams szerepel rajta, amit éppen most nézek és erősen küzdök az ingerrel, hogy lekapcsoljam.

UPDATE: ahol lehetséges, jelölöm, hol elérhető a film. Ahol nem írom, ott a (nekem alap) UK Netflix érvényes, ahol igen, ott az adott oszág VPN-jére állítva. Ha Amazon Prime-ot írok, akkor a havi előfizetés mellé járó ingyenes Prime videóra értem.

- Az éhezők viadala: A kiválasztott - Befejező rész 2015
- Az éhezők viadala: A kiválasztott - 1. rész 2014
- Az üldözött - A Most Wanted Man 2014 - eddig mindhárom fent van Netflixen
- God's Pocket 2013 - ez meg Amazon Prime-on, de kihagyható
- Az éhezők viadala: Futótűz 2013 - Netflix
- A búcsúkoncert - A late quartet 2012
- The Master 2011 - US Netflix
- Pénzcsináló - Moneyball 2011 - kanadai Netflix
- A hatalom árnyékában - The ides of March 2010 - johannesburgi Netflix
- Jack csónakázni megy - Jack goes boating 2009
- Arthur (TV Series) 2009 - No Acting Please/Prunella Deegan and the Disappointing Ending
EZ EGY RAJZFILM EPIZÓD, William Filmore Toffman (!!!) rendező hangját adja, itt fent van a kérdéses rész, kurvacuki amúgy
- Lódító hódító - The invention of lying 2009
- Rockhajó - The boat that rocked 2009
- Mary és Max 2008 - szinkron - Amazon Prime
- Kétely - Doubt 2008
- Kis-nagy világ - Synecdoche, New York 2007 - Amazon Prime
- Charlie Wilson háborúja - Charlie Wilson's war 2007 - Amazon Prime
Mielőtt az ördög rádtalál - Before the Devil knows you're dead 2007
- Apu vad napjai - The Savages 2006 - itt magyarul, de elég béna a szinkron
- Mission: Impossible III 2005 - Netflix
- Capote 2005
A múlt fogságában - Empire Falls (Mini-Series) 2005
Öregdiák nem vén diák - Strangers with Candy 2004
- Derült égből Polly - Along came Polly 2003 - Amazon Prime
Hideghegy - Cold Mountain 2003
- Kaszinókirály - Owning Mahowney 2002 - angolul itt
Az utolsó éjjel - 25th Hour 2002
- A vörös sárkány - Red Dragon 2002 - Netflix
- Kótyagos szerelem - Punch drunk love 2002 - teljes film magyarul itt
- Love Liza 2000
- Majdnem híres - Almost Famous 2000 - Amazon Prime
- Ennyi! - State and Main 1999 - teljes film magyarul itt
- A tehetséges Mr. Ripley - The talented Mr. Ripley 1999
- Magnólia - Magnolia 1999 (több ilyen című film is van, a rendező Paul Thomas Anderson) - orosz Netflix - ne kérdezzétek, hogyan jöttem rá
- Hibátlanok - Flawless 1998
- Patch Adams 1998 - Netflix, de kíméljétek meg magatokat a cringe-től
- A boldogságtól ordítani - Happiness 1998
- A nagy Lebowski - The Big Lebowski 1998 - kanadai Netflix
Csodaország - végállomás - Next Stop Wonderland 1998
Amerikai bérgyilkosnő - Montana 1997
Liberty! The American Revolution (TV Mini-Series) 1997 - az összes rész fent van youtube-on, de EZ EGY FASZOM HATÓRÁS DOKUSOROZAT, én komolyan nem vagyok normális
Culture (Short) 1997 - ezt nem találni sehol
- Boogie Nights 1997 - izraeli Netflix AMIRŐL NEM MŰKÖDIK, szóval filippinó Netflix
- Michael Penn: Try (Video short) 1996/I - oh ez egy videóklip
- Twister 1996 - Amazon Prime
- A szerencse zsoldosai - Hard Eight 1995 - itt
- The Fifteen Minute Hamlet (Short) 1994 - youtube-on fent van itt és itt - érdemel egy nézést, és ugyan a cím hazudik, mert nem tizenöt perces, de megéri azt a huszonötöt is

Senki bolondja 1994

- Ha a férfi igazán szeret - When a man loves a woman 1994 - magyarul itt

Az őzgida (TV Movie) - The Yearling 1994 - ezt sem találni sehol

Szökésben - The Getaway 1993

Nesze semmi, fogd meg jól! - Money for nothing 1993

- A barátom a halálom - My boyfriend is back 1993 - youtube, kb ennyit is ér

Joey Breaker 1992

- Egy asszony illata 1992

Alaphelyzet: a berendezés javát az IKEÁból rendeltük, és ugyan két fuvarra lett bontva, de a futárok jófejek voltak és a lakás ajtajáig felhozták a szajrét - egyetlen egy merevítő maradt le az IVAR polc hátuljáról.
Még aznap megírtam a panaszom, nagyon kedvesen reagáltak, elnézést, küldik a lemaradt alkatrészt.

Ma jött el a nagy nap, hívott a futár, hogy ledobta a cuccot a recepción...
...ahol ott várt egy teljes szett IVAR polc.
De legalább merevítővel együtt.

A liftben végig röhögtünk, hogy ilyen nincs, és most technikailag továbbra is egy merevítő mínuszban vagyunk.
Vagy egy fél polc pluszban, ha a pohár félig tele szemszögből állunk hozzá.

Szóval miért csak Pó lesz angol úricica

Az eredeti terv nyilván az volt, hogy mindkét macskát hozzuk magunkhoz, amikor csak lehet.
Csak hát azzal nem számoltam, mennyi de mennyi albérlettől esünk el rögtön az elején, vagy egy telefon-email után, mert a landlord nem fogad állatot. Egy volt, ami visszajelzett és pet-friendly volt, olyan is volt - és még ez sem jött össze.

(egy hűtő hevert a kertben, de a konyhában nem volt berendezés)

A mostani lakásunk volt gyakorlatilag a legelső, amit még otthon nézelődve megtaláltunk, csak úgy voltunk vele, hogy megtartjuk B tervnek, amikor már kétségbeesettebbek vagyunk: ami végül eljött 20+ elutasító válasz után, szóval lebeszéltünk ide egy lakásnézést.
És ugyan a komplexben az összes lakás pet-friendly (havi +20 fontért és kiköltözéskor egy hivatásos, számlával bizonyított takarításért) - ez egy két szobás lakás.
Nincs kert.

Nem tudom, meséltem-e már, de Purr és Pó életük első évében kizárólag benti cicák voltak. Ezt Pó békésen tudomásul vette, Purr viszont minden létező alkalmat megragadott a szökésre: hiába ivartalaníttattam, játszottam vele bent, futtattam fel-le a lépcsőházban, próbáltam feldobni a lakást, Purr újra és újra kislisszolt a lábunk között, kirontott a résnyire hagyott ajtón, párszor az ablakon is kiugrott (elsőről, és alattunk a szomszéd terasztetője volt). Végül nem bírtam tovább idegekkel és mindketten kijárós cicák lettek, de mai napig Purr az, aki néha fél napokra eltűnik portyázni és az összes szomszéd ismeri látásból.

Mindezekhez tartozik az is, hogy mióta felnőttek, nem jönnek ki túlságosan jól egymással, nem szeretnek együtt lenni, és néha verekednek is.

Ja, és Purr az, akinek ha nem tetszik valami, hangosan óbégatva, jódlizva nyávog.

Mindent összevetve a legértelmesebb döntés Purrt meghagyni az eredeti környezetében, a szüleim szerető gondjaira bízva*, és csak Pót utaztatni át fél Európán és szoktatni vissza a benti cica létre.

a család legfotogénebb tagja és az ő offenzíven gyönyörű útlevélfotója

Nagyon nem volt ez nekem könnyű, elvégre mindkét macska az enyém: imádom őket és szeretném őket magam mellett tudni, elvégre én vállaltam értük a felelősséget - nehezemre esett elfogadni, hogy ez most azzal jár, hogy azt teszem, ami nekik a legjobb.

(nagyon köszönöm a tippeket a legutóbbi macskás-sírós posztom alatt, végül találtunk ezzel foglalkozó vállalkozást és sikerült leszervezni a szállítást - ha minden jól megy, a szülinapomra már itt lesz a kis szőr velünk)



*Nem túlzás, a költözés korai tervezésekor anyukám többször megemlítette, hogy nem kötelező ám vinni a macskákat is, igazán maradhatnak, apukám pedig annyira imádja Purrt, hogy a határozott válaszom után is próbált alkudozni, hogy legalább Purrt..?
Szóval ennek a sztorinak két nyertese mégis van, apukám és Purr.

Lett bankszámlánk, méghozzá közös!

A faszom vírushelyzet miatt telefonon kellett lebonyolítani az ügyintézővel (aki amúgy egy tündér, remélem örökre vele fogjuk intézni az anyagi helyzetünket a banknál), a fél órás telefonhívás végére szabályosan leizzadtam. Nem vagyok én ehhez szokva: ezeket magyarul is úgy csináltuk, hogy otthon megbeszéltük, majd elmentünk a bankba, ahol Medvegy végezte a tényleges intézkedést, én meg közben piszkáltam a tollat a pulton.

Kicsit sír a lelkem, mert feministának vallom magam, nőket a politikába, vezető pozíciókba, mi is képesek vagyunk tudományos meg társadalomtudományi összefüggések átlátására - aztán jómagam olyan szinten allergiás vagyok a bürokráciára, egyszerűen képtelen vagyok ügyintézés közben elégséges figyelmet produkálni, kell mellém Medvegy, aki az érdemi munkát végzi.

Mondanám, hogy ez csak egyéni személyes problémám, de lehet a kis csekély értelmű asszonyagyamban kell a hely annak a vitális információnak, hogy melyik szupermarketben mennyibe kerül a csicseriborsó és melyik a kedvenc programom a mosógépen.

Ja, és vicces, annó Medvegy és én kicsit nem értettünk egyet benne, mi legyen a nevem esküvő után - végül az én nevem, én döntésem alapon maradtam Apámneve Sieglinde.
Erre itt Mrs. Apamneve (ékezetek nélkül, ha ha) Sieglinde vagyok.

Megérkezett az első számla a nevünkre

...vagyis mehetünk bankszámlát nyitni, és jó eséllyel már nem küldenek el az anyánkba.

Kalandjaink az albérletben

Hogy ne csak a nyavalygás meg a depiöngyi legyen, megénekelek néhány mókásabb dolgot is.

Életünkben először van saját hálószobánk - mármint egy teljes szoba, csak az alvásnak.
Eddig olyan pici volt a lakásunk, hogy lényegében két szobából állt: fürdő meg a többi, és minden reggel vissza kellett alakítani az ágyunkat kanapévá és este vissza. Nem nyekergésből, nagyon szeretem azt a lakást is, és igazából a mostani sem annyival nagyobb, de ez a plusz egy szoba most akkora luxusnak tűnik, hogy teljesen odavagyok érte.

A másik, amit imádok, hogy végre, végre, végre nem a halál faszán lakunk.
Eddig Zuglóban volt a bázisunk, tehát háromnegyed-egy óra volt bejutni a belvárosba vagy bármi izgibb környékre, sőt, a legközelebbi marhadrága, éjjelnappali kisbolt is húsz percre volt.
Ehhez képest most pont sikerült a belváros-külváros határára helyezni magunkat, annak minden előnyével: az ablakból egyrészt egy autókölcsönző garázs tetejét látom, másrészről meg a fél várost és rengeteg zöldet; este relatív csend és nyugalom van nyitott ablak mellett is; és gyalog tíz perc a legközelebbi bevásárlóutca, kávézókkal, pubokkal, élelmiszerbolttal.
Ja, és negyed óra Anglia egyik legrégebbi pubja, végig a csatorna mellett (nem olyan csatorna, hanem kis vízelvezető csatorna, kis hajókkal, horgászokkal, kissé agresszív ludakkal) sétálva pedig 20 perc a kedvenc Sainsbury's-em.

Viszont reggel izomból felrúgtam a lábamhoz készített teli bögre kávét (ne ítélkezzetek, asztalunk még nincs).
Még sosem láttam olyan horrort Medvegy arcán, mint ahogy végignézte az egészet.
Szerencsére csak a padló úszott a kávéban, a hófehér falra nem jutott már.

Én: Oké, jól vagyok, a nehezén szerintem túljutottam, innentől minden szupika lesz.

Ugyancsak én: egy négyórás skype után BFF-fel bőgve nyomom ki a kamerát, és utána ki kell mennem Medvegyhez sírni.

Szerintem az én életem innentől tényleg ebből áll, pedig esküszöm eddig nem voltam sírós, utoljára a hormonterhes pubertáskor bőgtem ennyit.
(nem vagyok terhes)

Amikor még Angol Barátainknál laktunk, A. elég háklis volt a poháralátétekre.
Ahogy Medvegy mondaná, nekem lételemem a káosz és az anarchia, szóval időbe telt megszoknom a rendszert náluk, amíg A. szó nélkül hozta utánam az alátétet, amikor leraktam a poharaim-bögréim a ház különböző pontjaiban.
Aztán beköltöztünk végre, my house my rules, szóval ismét lelkiismeret-furdalás nélkül leraktam bárhol a poharaimat-bögréimet.

...és amint elmentünk a Tescóba, Medvegy rárepült a poháralátétekre, és egy jelentőségteljes pillantás kíséretében berakta kosarunkba.

I guess this is my life now.

Az előbb lenéztem az ablakon, és pont láttam, ahogy átbandukolt egy cica az egyik úton. A hetedikről is kiszúrom a cicákat a közelben, mennyire király képesség már ez.

A lakás már egész szépen alakul, kezd otthon formája lenni, bár még mindig sírtam tegnap: ez az első otthonom, amiben úgy lakom, hogy nem az enyém - tudom, elképesztően szerencsés vagyok ezzel, de ettől még komolyan meg kellett szoknom a gondolatot, hogy ez most biztosan és határozottan átmeneti és kölcsön.

Érdekes amúgy, korábban meg voltam róla győződve, hogy én lélekben macska vagyok, emberhez kötődöm és nem helyhez, elvégre olyan emberek leszármazottja vagyok, akik hagyományosan "gyökértelenek". Titokban azt hittem, nekem a költözés majd felemelő lesz, nagy lélekbeli kiteljesedés, és hát enyhén szólva nem.
Pedig esküszöm tanultam az emberi élet öt legstresszesebb eseményét (a többi négy: válás, szerettünk halála, betegség vagy sérülés, munka elvesztése), de úgy voltam vele, hogy pff haha azok mások.
De erről szerintem írok majd még bővebben és kicsit alacsonyabb véralkohol-szinttel.

Szóval elhoztuk az utolsó cuccainkat is Angol Barátainktól, Akik Amúgy Nem Angolok (vagyis technikailag csak még nem azok, mert jövőre már igénylik az állampolgárságot), meg segítettek elhozni az új tévénket, aztán elmentünk négyesben kicsit mulatni - ami annyira jól sikerült, hogy egyrészt jelentősen enyhült a nagy világfájdalmam, másrészt szerintem megvan a törzshelyem, ahová mostantól menni akarok, ha fáj a világ.

Most viszont megnézem, az új tévénken milyen a Capote.

Godot-ra várva

A tegnap éjszakát végül még a barátainknál töltöttük, és hajnali hétre jöttünk haza - haza haza. Persze az IKEA csak reggel tudott pontosítást küldeni, mikor is jönnek, szóval utána három óra malmozás következett.

Én csak kicsit sírtam az üres lakásban, de úgy tűnik az én életem mostantól ebből áll.

itt amúgy már nem sírok, csak intenzíven álmos vagyok

Közben Medvegy elhárította az internet hozzáférésünk elől az akadályt, szóval wifi már van. Majd ő elment ismét a bankba, ahol ismét elküldték az anyjába, én meg itthon maradtam és átvettem meg elkezdtem összerakni a bútorainkat.
Eléggé megdolgoztatnak azért, hogy itt tárolhassuk a pénzünket.

Viszont az egyik futár megdicsérte a zoknimat, so i've got that goin' for me.

Öröm: akartam venni tükröt, mire Medvegy nem esszenciális vétel megjegyzéssel megvétózta és kivette a kosárból.
Tegnap levittük a szemetet, és mellé volt állítva egy másfél méteres tükör.
Így spóroltunk 45 (mínusz amennyi a festék lesz, hogy átfessem a keretet) fontot.

Welcome to the TWILIGHT ZONE

Amint megérkeztünk, adódott egy elég jó lehetőség az autóvásárlásra, szóval lecsaptunk rá és long story short, lett egy autónk.

Igen ám, de hogy forgalomba kerüljön, biztosítást kell rá kötni - amit csak UK bankszámláról lehet fizetni.

Csak UK bankszámla megkötéséhez kell valamiféle dokumentum, ahol egy helyen szerepel a nevünk és az angliai lakcímünk, pl. egy bérleti szerződés egy lakásra vagy valamilyen közmű számla.

Ma vettük végre birtokba a lakásunkat, ahol először is elénk toltak egy direct debit doksit, hogy akkor ezt még ki kéne tölteni - és ahová megint csak UK bankszámla kell. Pislogtunk az ügyintézőre, aki végül megnyugtatott, hogy oké, ráér később, a kulcsokat megkapjuk most is, csak hát a wifi kódot addig nem tudja megadni.

Jó, oké, mindegy, a szerződést nagy boldogan lobogtatva rontottunk be a legközelebbi bankba, hogy szeretnénk bankszámlát nyitni - és ahol elhajtottak az anyánkba, hogy bocsi, ez a fajta szerződés mégsem jó.

Ezt elmesélve több embernek senki sem érti, hogy történhetett, beleértve a lakást kiadó angency-t.

Holnap mehetünk vissza, mert a covid miatt minden bank csak kb. kettőig van nyitva.

Ja, és holnap jönnek a bútoraink "valamikor 7 és 19 között", szóval egész nap otthon kell basznom a rezet egy gyakorlatilag üres lakásban, ahol nem csak internet nincs, de még egy tévé sem, és kanapé is csak akkor, amikor megjön az IKEA futár és összerakom magamnak.

Tegnap eljutottunk minden költözés kötelező pontjáig: voltunk az IKEA-ban. Ami aztán valahogy életem egy legfurább élménye lett.

Már eleve csak szakaszosan mehettünk be, de jelenleg teljesen normális, hogy várni kell egy-egy bolt előtt: meg van határozva, hányan lehetnek bent, és néha meg kell várni, hogy valaki más kijöjjön. De az étteremhez érve megállított egy dolgozó, hogy eddig és ne tovább, foglalásunk van? Mi csak lestünk, hogy hogyan?
Hát foglalás.
Nincsen, de akkor lehet most?
Persze, nem gond, van még szabad asztal négy főre, adjuk meg az egyikünk adatait. Ezek után az asztalunkhoz kísértek, ahol ott vártak ránk a kikészített étlapok.
A csoportból egy ember mehetett rendelni, majd negyed óra múlva az asztalhoz hozta egy másik dolgozó a három adag hús- és egy zöldséggolyót, lefedve melegen tartó fedővel.

Aztán végre mehettünk ámokfutni, szigorúan lista szerint.

Szakembereink kanapétesztelés közben
+ személyiségi jog védelmi retek

kurva covid

Arra a döntésre jutottunk, hogy csak az egyik macskát, Pót hozzuk magunkkal ide - a döntés részleteit majd hétfőn megírom, akkorra lesz minden biztos.
Már ezen is bőgtem eleget, de oké, ő legalább jöhet minél hamarabb, nem?

Nem, mert ha most visszamegyek magyarországra, két hét karantén vár rám, aminél rövidebb időre nem is mehetek. 

Fapadoson macskát vinni nem lehet. 

A szüleimre nem szívesen bízok rá egy ilyen ügyet, 1. ez az én macskám, 2. ők nem beszélnek angolul, bármi gikszer becsúszik, nem tudnak mit csinálni.

Állatot önállóan utaztatni pedig elvileg lehet (bár mindenhol kihangsúlyozzák, hogy nem olcsó, de már az sem érdekel), gyakorlatilag nem találok róla semmi infót.

Sírni tudnék.

(és már sírok is)

Házasélet

Kitaláltam, hogy kötni akarok egy háromszög sálat, szóval kerestem a neten egy mintát, átfutottam, majd nekiálltam.
Nem lett jó.
Lefejtettem, átfutottam újra a mintát, újra elkezdtem, megint nem lett jó.
Ismét lefejtettem és a változatosság kedvéért egy harmadik módszerrel láttam neki, és most már úgy tűnik, így végre jó lesz.
Mindez megelőzhető lett volna, ha első alkalommal figyelmesen nézem át a mintát, de nem, ez így sokkal kalandosabb és izgalmasabb volt.

Ugyanitt tökéletesen jellemzi a jelenlegi állapotokat, hogy mindketten teljesen elfelejtettük, hogy holnap lesz a házassági évfordulónk. Reggel A. lapozott a naptárban, és nekem gyanús volt, hogy valami szokott lenni augusztusban, mi lehet az..? Egész nap piszkálta a tudatomat, hogy valamit elfelejtek, és most ugrott be.
Szóval holnap elmegyünk valahová kicsit ünnepelni, és egy rövid időre igyekszünk nem az aktuális aggódnivalókon aggódni.

Pedig milyen cukik voltunk három éve.

Fura dolgok Angliában

Boltban, újonnan látni azokat a márkákat, amikkel korábban csak a Hádában találkoztam.

A Marks & Spencer nem csak ruhát árul, hanem élelmiszert is.

A készkajáknak nem egy polca van, hanem minimum két teljes sor minden szupermarketben.

Mindent lehet kapni (fél)készen: péksüteményt, salátát, köretet, még krumplipürét és kuszkuszt is.

Az utcán az emberek kedvesek, és ha bárkivel összetalálkozik a tekintetünk, rám mosolyognak. Csak úgy.

Sok a zöld terület, és sokan is használják: hétvégén, ebédidőben tele van családokkal, csoportokkal.

Nagyon sokan néznek ki furán, és nem csak a fiatalok. Ez többnyire senkit nem érdekel.