Hétfőn vettem egy tábla gránátalmás étcsokit, és csak ma fogyott el.

A tömeg döbbenten felmorajlik.

Senki sem gondolta volna, hogy az év végére ilyen elképesztő akaraterőt fogok növeszteni.

101 - 1001 update

Ezt a posztot 29.-én akartam közzétenni, mert akkor lett volna pontosan két évem hátra a 101 dologra, amit annó április 3.-án kitaláltam - csak hát ma reggel nyolckor vizsgáztam, és ezért az utóbbi napokban eléggé beszűkült tudattal léteztem.

Viszont a 101 pontból eddig 13 sikerült teljesen, sőt, párat az életem részévé tettem:

 19. venni egy YC gyertyát - azóta már csak Yankee Candle-t használok

 64. végigcsinálni egy coursera kurzust - ki is néztem a következőt, aminek nekikezdek vizsgaidőszak után

 77. végignézni egy Medvegy által választott animét - még egyet végignéztünk és belekezdtünk egy harmadikba is

Néhányat azonban utólag már nem írnék bele - ami rávilágít, hogy a lista írásakor még nem igazán voltam tisztában, mi is a különbség a komfortzónám elhagyása és tőlem teljesen távol álló dolgok magamra kényszerítése között. 

 1. kiolvasni azt az átok Gyűrűk urákat - A Hobbittal majdnem egy évig nyűglődtem...

 28. lefutni egy szigetkört - nem szeretek úgy futni, hogy mások látnak

 31. lefutni egy félmaratont - a futás nem lett a szenvedélyem. 10 km még reális cél, de a félmaratonra szerintem nem kerül sor belátható időn belül

 57. koncertre menni - nem szeretek tömegben lenni

 90. 10 outfit fotót csinálni - mert semmi sem áll hozzám közelebb, mint az öltözködéssel való foglalkozás és a fényképezőgép előtti természetes viselkedés

Ezt az ötöt leszámítva a többi pont szerintem reális, és két év múlva igyekszem mindet kivégezni.

Azt álmodtam, hogy Medvegy bejelentette: mostantól bigámista és ez az idegesítő, vigyori szőke csaj itt az új barátnője, akivel mostantól hárman élünk együtt.
Egyszer aztán kettesben hagyott minket, és én megírtam SMS-ben Medvegynek, hogy vagy most rögtön szakít vele és véget vet ennek az egésznek, vagy engem nem lát többet. Kitérő választ adott, amitől úgy felb.sztam magam, hogy nekiestem a csajnak és kitéptem egy csomót a hajából és megharaptam.

Aztán amikor reggel elmeséltem Medvegynek, kiröhögött, hogy igazából én annyi energiát és odafigyelést igénylek és annyira kitöltöm az életét, hogy ide már nem sok minden fér be, nem hogy egy új barátnő.

Illusztráció:

A doboz Medvegy élete, és én vagyok Maru.

Vagy egy hete megbeszéltük, hogy ma Bécsbe megyünk vásárolni a szüleimmel.

Na vajon ki hányta végig a tegnap éjszakát..?

Én. 

Én voltam.

Anyukám már átesett ezen a mizérián pár napja, reméltem, én megúszom, és még akkor is győzködtem magam, hogy nem, én nem vagyok beteg, amikor már könnyes szemekkel, remegő hasizmokkal öleltem a vécét.

(abban a pillanatban amúgy nagyon hálás voltam magamnak, hogy néhány napja tanulásundoromban nekiestem a fürdőszobának és mindent csillogósra pucoltam)

Olyan három órát aludtam és hajnali ötkor már az ágy szélén ülve kortyoltam a citromos ásványvizemet, hétkor pedig már a hátsó ülésen Elsősegélyt tanultam és hasítottunk a Shopping City Süd felé.
A szüleim szerint nem vagyok valódi.

De van ilyen mamuszom, meg olyan pulcsim, aminek a kapucniján cicafülek vannak. 

Háh!

Ha szeretek valakit, az akármit rak ki facebookra, belájkolom.
Ez így működik és kész.

Látom a hírfolyamomon, hogy Szöszi belájkolta Gyógyszerész profilképét - reflexből lájkolom énis. Erre nézem, EZ NEM IS GYÓSZERÉSZ, csak valami random csaj, akinek történetesen ugyanaz a neve.

Ma a TLC-n reggel óta csak dagadékok vannak.
Úgy tűnik nekem ma van karácsony.

Kitöltöttem egy évértékelő izét: sikerült meglepően komolyan venni, egészen belemerültem, és már az utolsó kérdésnél jártam, amikor a motiváltság a tetőfokára hágott, az életem háttérzenéje Two Steps From Hellre váltott, éreztem magamban a powát, erre...

...erre Dorci az ölembe ugrott, egészen pontosan a papírkára, amit éppen írtam, összemancsolva az egészet, és ellehetetlenítve a katartikus utolsó választ az utolsó kérdésre. 

Remélem ez nem egy metafora a jövőbeli terveimet illetőleg.

#12 - 101/1001

12. venni új parfümöt, ami én vagyok

Egyszerűen szerelmes vagyok, ha tehetném, fürdenék benne (bár ahhoz meglehetőst kibaszott drága lenne).

200 forint szokás szerint ment a perselybe.

Egyedül színházba menni

PRO:
- Nem keni el senki a rúzsom

KONTRA:
- A darab kezdetéig választhatok a telefonnyomkodás és mások beszélgetésének hallgatása között
- Nincs kinek a kezét szorongatni egy-egy olyan jelenetnél
- Nincs kit előreküldeni a ruhatárnál
- Elég nehéz egyedül felszerencsétlenkedni a kabátot, ha az ember kezét lefoglalja egy kis színházi táska

SIKERÜLT. Az a baj azzal, ha már az aláírásért küzdeni kell, hogy kb. öt percig tudtam örülni, aztán magamba zuhantam - mert azért eszembe jutott, hogy ezt az egész, napok óta tartó idegbajt megspórolhattam volna magamnak, ha már az első alkalommal tisztességesen felkészülök.
Nyaff.
Így járnak a rossz tanulók.

Viszont öröm boldogság, hamarosan 30% kedvezmény lesz a Müllerben a kinézett parfümömre: ma lecsekkoltam, a közeliben 6 db van belőle, csak nem fogy el két nap alatt mind, és az adott napon nyitásra megyek.
De a biztonság kedvéért holnap ellenőrzöm a a második legközelebbi Müller kínálatát is.

A vizsgaidőszak hagyománya, hogy ilyenkor van végre időm az egész napos garantált karantén miatt hajpakolást a fejemre dunsztolni és csövessapkában zúzni itthon.
Medvegy legnagyobb örömére.
A hajam viszont puha és selymes.

Ja, és hirtelen megnő a telefonomon a "valamit tanulok, erre Dorci rám/a könyvre hever" típusú képek száma.

Holnap nagyon nagyon nagyon (x100) fontos zh-m lesz, igen enyhén szólva vagyok ideges. Okos kislányként kimaxoltam a javítók számát, és ha ez nem sikerül, jövőre vehetem fel megint, és ez most nagyon érzékenyen érintene (főleg most, hogy végre megint normális szintre szuszakoltam az elvárásaimat saját magammal szemben).
Szóval most megyek is tanulni, és ha nem jelentkezem holnap lelkendezve, akkor valószínű lefoglal az intenzív öngyűlölet, de remélhetőleg siker lesz és jövök majd örömködni.

Soha nem kedveltem különösebben Ákost, és ennek oka egy másik, jóval korábbi interjújában tett kijelentése, miszerint ők a gyerekeikkel az iskolába menet a kocsiban Gábor Áron rézágyúját meg ilyeneket énekelnek - ettől az ártatlan kijelentéstől anyám vérszemet kapott, és hetekig Kossuth Lajos azt üzentét kellett vele énekelni.
(a gúnyolódás nálunk családi örökség)

A zenéje meg simán pokoli távol áll tőlem, szóval tényleg abszolút hidegen hagy a léte.

De neki hála most még jobban értékelem a helyzetemet, hogy egy olyan férfival kötöttem össze az életemet, aki ugyan nem vallja magát feministának ("minek erre külön szó, ez természetes, nem..?"), de támogat és tiszteletben tartja a döntéseimet, akárhogy is alakul: ugyan nem tegnap volt, de amikor az orvosira akartam menni, csak pozitív megerősítést kaptam, ahogy évekkel később a lehetőséget is, hogy ha inkább otthon szeretnék maradni, tegyem azt. Soha nem mondta meg, "hol a helyem", de akármerre is kerestem az utamat, mindig biztosított a támogatásáról.
És én ezt elfelejtettem értékelni, mert akármennyire is annak veszem, ezek szerint ez még nem természetes.

Medvegy néha angol szótárnak használ, pedig hivatalosan jobb nálam (végigolvasta a Tűz és Jég dala sorozatot eredeti nyelven, ráadásul a neki kellő szakirodalmat elég ritkán fordítják magyarra).
De már nem sokáig, többet tervezek az angolommal foglalkozni, mert nem szeretem, ha valaki jobb nálam valamiben (egy időben programozni is terveztem megtanulni, de aztán beláttam a behozhatatlan lemaradásomat).

A németet viszont egyre jobban felejtem elfele, ami fájdalmasan érint, mivel 1: imádom a nyelvet; 2: régen elég pró voltam belőle - hihetetlen jó tanárom volt, aki mellett valamivel több, mint két év alatt óvodás pötyögésről nyelvvizsgáig jutottam. Erre most már a női magazinjaimban is többször neki kell futnom egy-egy mondatnak, és néha perceket lamentálok egy szó fölött az "ezt régen tudtam" érzéssel, úgy, hogy régen még a naplómat is németül írtam.
Addig is egy csomó német magazint és oldalt lájkoltam facebookon, és minden nap legalább egy cikket elolvasok belőlük. A semminél több, és vizsgaidőszakban ennyire futja.

Ezennel kis családunk 100%-ának iphone-ja van, hipphipphurrá. Eddig a legnagyobb gondom az volt vele, hogy én nem vagyok hajlandó beépített csengőhangot hallgatni, és ezt egy estébe telt orvosolni, de most megint a Dance dance have a good time figyelmeztet, ha hívnak, szóval minden szép.

Viszont nem tudom, mennyire gáz, de a T-mobilos nő csak mosolygott, amikor nem akartam lementeni a SIM kártyámon lévő számokat, mondván, úgyis kb. tíz szám veszik el így, tőlük elkérem majd újra.
Lehet tényleg remete vagyok, de nem sokan tudják a számomat, és már engem sem érdekel a másé. Aki számít, azé nyilván megvan, mások írjanak facebookon és majd elolvasom meg válaszolok, ha lesz kedvem.

#89 - 101/1001

89. végigjátszani egy játékot

Dorci kivette a részét a feladatból

Nálunk csak egy gamer van a családban, és meglepetés! az nem én vagyok.

Egyedül a The Sims-re tudtam ráfüggni, arra mondjuk elég durván, de amúgy egy kezemen meg tudom számolni, hány játékot vittem végig.

Ebből az egyik amúgy a Drawn - The Painted Tower volt, amit Medveggyel együtt játszottunk végig, és nagyon tetszett - nem túl izgalmas, de igényes, rettentő szép és nagyon hangulatos kis hidden object játék. 

Ehhez hasonlónak tűnt a Fran Bow, amit Medvegy már elég régen bereklámozott nekem, és mivel egészen könnyen tudok azonosulni egy fiatal lánnyal, akinek egy fekete macska a legjobb barátja, éreztem, hogy nekem ez kelleni fog. És szerencsémre Medvegy meg is vette, amint akciós lett, hivatalosan magának, gyakorlatilag nekem, és néhány nap alatt végig is vittem (mert a vizsgaidőszaknál nincs is erre alkalmasabb idő). 

Még sírtam is rajta.

A kétszáz forint ment a perselybe.

rosszul sikerült vizsga után

Nem is mertem megnézni, Medvegynek kellett.

Amúgy átmentem, de néhány másodpercig a fülemben hallottam a szívverésemet.

Igazából nagyon fura és kissé nehezített pálya Medvegynek és a szüleimnek ajándékot venni, mert
1. ha van pénzem, az többnyire azért van, mert valamelyiküktől kaptam;
2. saját keresetük van, ami jóval több, mint az enyém;
3. és ha vágynak valamire, azt gyorsan megveszik maguknak.

És ugyan azt mondják, hogy jajj nem is kell semmi, mert elég, hogy én örülök, én így lesek, hogy ezt nem mondhatjátok komolyan, már ötévesen is rajzokat adtam karácsonyra, mert azért adni is elég jó érzés.
(Lehet most is az lesz, rajzolok mindenkinek és elszavalok egy verset, haha)

Nekem bezzeg tök könnyű, mert mindig csóró vagyok, körömlakknál drágább holmit ritkán veszek magamnak, de a wishlistem folyamatosan frissül és végeláthatatlan.

#94 - 101/1001

94. öt csillagosra megcsinálni Just Dance-ben a Call me maybe-t

Ez egy tipikusan olyan kihívás, amit csak azért írtam bele, mert már csak néhány kellett a százhoz, de már nagyon szerettem volna a végére érni.

Ettől függetlenül meg ment a pénz a perselybe.

Régi jó szokásom volt, hogy amíg volt MSN-em, én naplóztattam a beszélgetéseket.

Szóval most tanulás helyett pihenésként visszaolvasgattam a régebbi eszmefuttatásaimat bizonyos emberekkel, és hát egy ilyenre is sor került 2009. október 3.-án:

...na és gyerekek, így jártam apátokkal.

Amúgy szegény Medvegy kimondottan meglepődött, hogy ezzel párhuzamosan végig közvetítettem a BFF-emnek, beszélgetéseket bemásolva és képeket továbbküldve.

Oversharing

Egyre többször kapom magam azon, hogy posztolni akarok valami facebookra, de a publikálás előtt meggondolom magam, hiszen ez nem is tartozik senkire.

Ebből a szempontból sokat változtam, mert amikor 2008-ban felregisztráltam, őszintén szólva minden hülyeséget kiposztoltam, sokszor naponta többször is: olyan fontos dolgokat, hogy mandulát eszem és született feleségeket nézek. A negyedik hónapig megosztottam, hanyadik hófordulónk van (NE SZÓLJATOK SEMMIT), és bizony engem sem kerültek el a passzív-agresszív "kérdezzetek rá, mi bajom van" posztok.

Most rendet raktam, töröltem minden ciki posztot és privátra állítottam, ami csak rám vonatkozik. Legalábbis a legtöbbet, szerintem átmegyek majd rajtuk egy második szűrővel is.

Viszont találtam ilyen kincseket is, és most is könnyes a szemem röhögéstől, mert hát hihetetlen, milyen vicces voltam.

Medvegy: Most belegondoltam, mennyivel jobb lenne, ha nem vonnának le adót a fizetésemből. Jóval többet keresnék, és nem kéne hullámos bicikliutakra költenem.

Valójában macska vagyok, és így
készülnek a bejegyzések

Én: Szerintem veszek Dorcinak laktózmentes tejet.
Ő: Azt hittem laptopot.

Kedvenc részem a horrorfilmekben, amikor az amerikai turisták Európában járva lazán odaadják valakinek az útlevelüket. Lehet csak belém nevelték a szüleim a paranoiát, de külföldön legfeljebb egy szálláshelyi fénymásolás erejéig adom ki a kezemből az útlevelem, de utána egyből visszaragasztom a mellkasomra, és még álmomban is szorongatom.

Ja, és sikerült elintézni a tesit. Jól ráhergeltem magam, már készültem, hogy kiabálok, asztalt borogatok, aztán kidobom a bácsit az ablakon, ami csak fokozódott, mivel a tanár csak nem akart megérkezni. Már vagy fél órája vártunk, amikor megérkezett, mosolyogva, és nem túlzok, kb. két perc alatt elintéztünk mindent, én meg csak álltam kint a folyosón, hogy ennyi volt..?

Amúgy Medvegy, régen nem kommenteltél a blogomra, szerintem már nem is szeretsz.

1) When is your birthday? (You don't have to include the year if you don't want to.)
1992. szeptember 10., amit egész kevesen tudnak, mióta levettem facebookról.

2) What are 3 of your favorite colors?
Általában fekete és kék, használati tárgyakban rózsaszín.

3) What are your 3 favorites quotes?
Nincsenek kedvenc idézeteim, nem vagyok 15 éves.

4) Are you addicted to YouTube?
Kissé, mivel ott publikál két kedvenc filmkritikusom, Mr. Hollywood Hírügynökség és Nostalgia Critic.

5) What are 3 of your favorite shows on TV or YouTube or both?
Nem igazán nézek sorozatokat, de ha mégis, az American Horror Story vagy Bob Burgerfalodája, és ugyan most kezdem, de eléggé beleszerettem a The Knick-be. Ha viszont TV show alatt tévéműsort ért, akkor a TLC-n bármelyik műsor, amiben dagadtak vannak vagy műtéteket mutatnak.

6) What are 3 qualities you like in a best friend?
Egyszer már kifejtettem, hogy ha ugyanazon tudok röhögni valakivel, nyert ügye van nálam.

7) Do you like your name?
Imádom, soha nem adnám - a vezetéknevemet sem, ezért amikor összeházasodunk, nem leszek Medvegyné.

8) If you have the choice to pick your own name, what will it be?
Régen az Alexandra tetszett nagyon, azóta lövésem nincs, miért. Amúgy tökéletesen elégedett vagyok a saját nevemmel, de ha mondjuk tanúvédelmi program keretein belül muszáj lenne új nevet választanom, szerintem bibliai nevet adnék magamnak, és Lea vagy Jáél lennék. Ha angol név is lehetne, akkor az Alice és a Martine a kedvencem.

9) What is your fantasy dream?
Wut

10) Do you wear makeup?
Jelenleg semmit, de amúgy szempillaspirált és BB-krémet szoktam, ezt egészíti ki opcionálisan kék szemceruza, fekete szemfestés vagy valamilyen rúzs, hangulattól és alkalomtól függően.

11) If you could write a book, what would the title be and what would it be about?
Őszintén szólva dolgozom egyen, NaNoWriMo-ban kezdtem, és ugyan a kihívásba csúnyán belebuktam, az alapötletbe beleszerettem. Bénán adok címeket, ezért a roppant találó ElsőRegényem.odt néven fut a kis drága.

12) What makes you cry?
A feszültség. Meg a gondolat, hogy cicák meghalnak ebben a világban.

13) What makes you angry?
Huhú, soroljam? Az emberi butaság (beleértve a sajátomat is), a bunkóság, az udvariatlanság, olyan emberek sikere, akik nem érdemlik meg, az agresszió, a céltalan rongálás, a büdös csövesek a tömegközlekedési eszközökön, a bölcsességfogaim, stb.

14) What makes you happy?
Huhú, soroljam? Medvegy, Dorci, a családom, egy jó könyv, finom étcsoki, örömből sütni-főzni, írni és visszaolvasva is elégedettnek lenni, rajzolni, amikor izomlázam van, csinosan felöltözni, amikor jól áll a hajam, a szépen kilakkozott körmeim, egy nehéz nap után tiszta ágyneműbe bújni, finom illatú tusfürdő, stb.

15) What is "Fangirling?"
Valami, amiből már kinőttem.

16) What are your 3 favorites snacks?
Alma, sárgabarackos-kekszes étcsoki, gumicukor.

17) What are your 3 favorite foods?
Vöröslencse főzelék, tonhalas spagetti (ahogy én csinálom), paradicsomleves.

18) What are your 3 favorite drinks?
Ásványvíz (hidegen), almatea, fehér tea.

19) Can you tell us a little about yourself?
Mindig ez a rémálmom, ha új csoportban vagyok.
Viki vagyok, 23 éves dietetikus hallgató, Budapesten élek a vőlegényemmel és a macskámmal egy nagyon pici lakásban. Ezután pedig az előző kérdésekre adott válaszaimból szoktam szemezni néhány mókásabbat.

20) What are 10 random facts about you?
1. Nem énekelek, csak Medvegy előtt...
2. ...de néha már neki kell rám szólni, hogy hagyjam abba - és nem azért, mert nem bírja tovább elviselni az énekem okozta gyönyört.
3. ...viszont a suliban régen gyomorgörcsig hergeltem magam énekórák előtt, és ha a tanárnak kellett, olyan halkan tettem, hogy szinte csak tátogtam.
4. Mindig hullámos, vörös hajat akartam, ehhez képest az enyém egyenes, sötétszőke-világosbarna, és most kezdem megszeretni.
5. Időnként tartok egy körömlakkmentes hetet, amikor "pihentetem" a körmöm. Éppen most is tart egy, nagyon furcsa érzés a kezem natúr látványa.
6. Amúgy olyan erős a körmöm, hogy hajmosás után tudom normálisa vágni, amikor már kellőképpen felpuhult.
7. Külön tusfürdőm van arra az esetre, ha egy különösen rossz élményt kell "lemosnom" magamról.
8. Van tevém teveclubon, nincs egyéves.

9. Kedvenc egészségtelen ételem a rántott sajt, pedig amúgy nem eszem semmit, ami bundázva van.

10. Nem szeretem a pizsama szetteket, csak a nadrágot használom, és utcára nem hordható, vicces-mintás pólókkal hordom.

21) What are your 3 fun things to do?
Akármit csinálok, az fun, mert én csinálom.

Holnap reggel 8kor zh, én pedig megint sikeresen elbasztam a felkészülést, amit ma éjjel pánikszerűen próbálok majd behozni.
Szerintem így fogok kinézni holnap.

Csak hogy még szebb legyen a holnapi nap, a zh után többen felkerekedünk és meglátogatjuk a hanyagocska tesitanárocskánkat, hogy lemetéljem a pöcsét egy gemkapoccsal elbeszélgessünk vele az óráink számáról.

6:43-as UPDATE: Tényleg kb. így nézek ki.

Ma egy ingerült pillanatomban beállítottam facebookon, hogy nem akarok több posztot látni Hosszú Katinkától, Kasza Tibitől és Tibi atyától (főleg mivel utóbbi kettő csak magyarra fordítja a 9gagről kukázott képeket és azt logózza). Nyugodtabb is lett a délutánom.

Tegnap megfájdult a fogam.

Kevés szervemet féltem annyira, mint a fogaimat, mert ugyan kissé csálék, mindegyik egészséges (legalábbis tavaly, az utolsó fogászati ellenőrzéskor még azok voltak), és ezt az állapotot szeretném a lehető legtovább fenntartani. A pániktól, hogy ez talán nem jön össze olyan sokáig, mint terveztem, elfelejtettem felnőttnek lenni és már riasztottam a szüleimet, hogy kérjenek nekem időpontot a családi fogorvosunkhoz (aki tudja kezelni a fogorvosoktól abnormálisan rettegő anyámat is).
Meghagytam, hogy sírással, érzelmi zsarolással, akárhogy, de ne adják ma délutánnál alább.

Erre ma reggelre elmúlt.

Anyukámmal boldogan üdvözöltük a vasárnapi nyitvatartást, ennek örömére el is mentünk Hádázni, és a boldogságomat csak tetézte a felfedezés, hogy már angol könyveket is lehet ott kapni, 1000 Ft/kg áron. Éppen bőszen turkáltam közöttük, amikor elment mellettem egy pár: a csaj felhívta a pasi figyelmét a könyvekre, mire a faszi kijelentette, hogy ő csak új könyvet olvas.

Nem tudom, ennek az én igénytelenségem az oka, vagy hogy családom korlátozott anyagi helyzete miatt gyakorlatilag antikváriumokban nőttem fel, de nekem soha semmi bajom nem volt a használt könyvvel. Könyvtárba is járok, és hát igen, néha a könyv állapota hagy némi kívánnivalót maga után, de szerintem még mindig jobb így hozzájutni az olvasnivalóhoz, mint sehogy. De ez csak az én véleményem.
Ez a két könyv amúgy együtt volt 650 forint, muhaha.

Ja, és vettem magamnak két blézert (van már három, de hirtelen valahogy mind öregasszonyos lett), meg Medvegynek egy Sonicos pólót. Szeretem látványosan geeknek öltöztetni.

Az előbb kitaláltam, eszek egy salátát. Miközben gondolkodtam, miket is tegyek bele, elnyammogtam egy adag kukoricát, pár szelet sajtot, némi kígyóuborkát és egy jó adag jégsalátát, és most kanalazom a joghurtot.
Hát, a gyomromban összeálltak salátává.

Ma elmentünk bevásárolni. A kasszánál pakolva Medvegy megállapította, hogy a macska több kaját kapott, mint ő.
(Volt olyan akció, hogy a másfél kilós szárazkaja mellé ajándék ínyenc szárazkaja járt, megkapta a szokott tucatos alutasakos pakkját, meg vettünk két másik alutálcásat, csak azért, mert cuki dagadt cica volt rajta)

Töltöttem le Rubintrékát. Soha nem szerettem, de tény, akkor volt a legtutibb a fenekem, amikor azokra a videókra ugráltam.

Ma volt Medvegy öccsének a szalagavatója, fent Óbudán egy rendezvényközpontban. Gyalog mentünk, google barátunkra bízva magunkat, és egy résznél jött az utasítás, hogy "és balra menj fel a lépcsőn".
Aztán a lépcső bevezetett egy fás részre, és egyszer csak elfogyott a közvilágítás.
Itt még röhögtünk, szóltam is Medvegynek, csináljon már egy fotót, haha, olyan, mint egy horrorfilmben.

Igen ám, de ez a lámpa volt az utolsó utunk hátralevő részében. Onnantól jött a sötétség.
Csak a mi szuszogásunk hallatszott és nem láttam semmit, csak a következő lépcsőfokot és a fák törzsének árnyékát, és elég horrorfilmet láttam már ahhoz, hogy tudjam: egy kis háttérzene választ el a tragikus végtől. Ezek után csak hab volt a tortán, amikor a sötétben megláttam egy nagy vaskaput, mögötte egy lepukkant házat, és nem sokkal később a kerítésnek rontott egy hatalmas kutya. Itt már kurvára kezdtem unni a banánt és végre normális, emberek által járt utcába akartam érni.

Amúgy Medvegyöcsi fel lett szalagozva, a táncok meg letáncolva, és még csak nem is untuk magunkat annyira, amennyire sejtettük, hogy fogjuk. És a végén kimondottan meglepődtem, amikor a nagy családi csoportképre engem is beállítottak, valahogy nem szoktam meg a tudatot, hogy egy kicsit már Medvegy családja is a családom.

#49. - 101/1001

49. két héten át minden nap szelfizni

Amilyen könnyűnek tűnt, eleinte kimondottan nehéz volt: vagy háromszor nekifogtam, de két nap után elfelejtettem folytatni, és egyébként sem szeretem magamat fotózni. Erre a végére egészen megszerettem, sőt, már élveztem is.

Vasárnap már lefeküdtünk, mire eszembe jutott, hogy kimaradt a napi szelfi, ezért olyan az aznapi, amilyen. Hétfőn pedig lerobbant alattam a troli, ezért gyalog mehettem a suliba, az efölött érzett örömömet tükrözi vidám arcom. A szerdai meg még az ágyban dögledezve készült.

A hétvégén lassan, de biztosan ment el az eszem, ez a vasárnapi képen csúcsosodott ki. Hétfőn konkrétan az óra csörgése után azonnal fotóztam, de szerintem ez látszik.

Szerdán depiztem a tesi miatt, ma meg virult a fejem, mert az ölembe esett egy szabad óra, amikor a saját csodás társaságomban kolbászolhattam az esti városban. Jól mulattam, meg is állapítottam magamról, hogy jófej vagyok, ilyet máskor is csinálhatunk.

A kihívás viszont ezennel teljesítettnek tekinthető, ment is a kétszáz forint a perselybe. És most egy darabig nem akarom magam képen látni.

Elég sok fos élményem kapcsolódik a tesiórákhoz, de még soha nem álltam olyan közel ahhoz, hogy megöljek egy tesitanárt, mint most.
Long story short, a tanár elbaszta a jelenléti íveket, és noha én végigugráltam 10 tesit, hivatalosan csak 7 van beírva. Ja, és már csak ezen és a jövőhéten vannak órák, szóval most tanulás helyett rohangálhatok tesiórákra, hogy ne dobhassam a félévnyi tesimet a kukába.
Öljetek meg.

Egy furcsa bejegyzés

Kitöltöttem, 100%, úgy, hogy már fáradt vagyok és fizikából kimondottan balfasz vagyok.
Ha ez a 6%-os dolog igaz, vagy hihetetlen színvonalas volt a sulimban az oktatás (haha hoho), vagy az amerikai iskolák szégyelljék össze magukat.

Ma volt két órám, ezt kipihenendő most két napig a suli közelébe sem megyek. És ebben semmi lógás nem lesz. (najó csak egy kicsi) Szeretném a szorgalmi időszak utolsó heteit, ha nem lógna a levegőben a közelgő vizsgaidőszak meg néhány kissé komor hangulatú zh.

Medvegy a jobb kezemet nézegetve: Hová tűnt a gyűrűd..?
Én: A másik kezemen van, ahová három éve felhúztad..?

Férfiak...

Nemrég ment egy műsor a fejtetűről, azóta állandóan viszket a fejem.

Minionok. Szenvedélyesen utálom őket. Már azon kapom magam, hogy a szememet forgatom minden idézetes-minionos képtől.

Én: Nézd már, milyen fura, hogy a pasinak tök sötét a haja, mégis alig van szőr a karján.

Ő: Csak azért vagy ilyen kritikus, mert az én medvekarjaimhoz szoktál.

Jobban belegondolva amúgy szerintem festett fekete a haja, ami nem ritka metálzenekari körökben és sok mindent megmagyarázna, leginkább ezt a karszőr dolgot.
És igen, mindig az ilyen lényeges részletek ragadják meg a figyelmem.

Wishlist

Eddig majdnem minden összejött, amit az ilyen wishlist-jeimre feltettem... szóval vagy van ebben valami, vagy csak uncsi dolgokra vágyom, amiket egyébként is megkapnék. Either way, szeretek ilyen posztokat csinálni és most nincs kedvem normális dolgokról írni.

iPod

A régi kedvenc, Frank már elég régen beadta a kulcsot, pedig nagyon szerettem, és mióta a telefonom is hanyatlásnak indult, egyre feltűnőbb a hiánya. Hatszor kell mennem plazmát adni egy szaros kis shuffle-ért, ha újat szeretnék, szóval szerintem kiegyezem egy régebbi, használt nanóval.

Parfüm: Givenchy Very Irresistible, Armani Code Satin, Nina Ricci Nina

Tavaly is ez a Givenchy volt a téli illatom és nagyon tetszett (#12 - 101/1001..?), csak sajnos már elég kevéske maradt, ami jó, ha őszre elég. Az Armaniba beleszerettem egy Gyógyszerésszel közös Mülleres portyázás közben, de annyira, hogy azóta valahányszor Müllerben járok, jól befújkálom magam vele. A klasszikus Nina Ricci almácska pedig a tavaszi-nyári illatom, de már fogyóban van és a karácsonyi csomagokban szokott lenni akciósan.

Lindemann - Skills In Pills CD
Úgy érzem, lesz ebből olyan alapmű, hogy érdemes fizikai formában is birtokolni. Plusz ez lenne az ötödik CD-m (#16 - 101/1001).

ÚJ AKSI A LAPTOPOMBA
Már hónapok óta ott tartunk, hogy ha véletlenül kirántom a töltőt egyébként csodálatos Lenovo készülékemből, kb. egy percem van visszavarázsolni, különben így jártam. És ez kezd kicsit uncsi lenni.

Régen volt annyira csütörtök, mint ma.

Elsősegély gyak volt, amire az ötös csapatból csak Szöszivel ketten jöttünk be, és egyébként sem volt valami magas a létszám, úgyhogy a hangulat is a szokásosnál is lazább lett (a demonstrátor srácnak kötöm be a kezét:
Én: És mi a sérülés háttérsztorija? Úgy jobban bele tudom élni magam.
Ő: Láttad a Mély harapást..?)

Ráadásul a nap felénél jöttem rá, hogy sikerült kommunista munkásasszonynak/elvtársnőnek öltözni.

+fekete bokabakancs

Miután ezt elmondtam Szöszinek is, kiröhögött, hogy tényleg, és ha már így alakult, még rá is játszottam egy kicsit.

"Megyek a piacra Lenin-portrét és céklát venni"

Szóval most tökre megkívántam a céklát.

(amúgy ne tévesszen meg senkit a csípőm hirtelen vékonysága, csak cseles pózban állok)

Ez olyan, mint amikor anyukám megjegyezte, egy esküvőn milyen aranyosak voltak a koszorúslányok, és én rájöttem, hogy nem tudnék annyi lánybarátot összeszedni. #antiszocproblems

Amúgy messzelakó barátom egy kicsit visszatért Pestre, ma indul vissza. Most olyan fura... az agyam nem fogja fel, hogy megint nem látom vagy egy évig, és szerintem a nyomottság is csak később fog beütni.

Dorci nem egy nagy doromboló, általában csak nagyon halkan purrog, amit nem is lehet hallani, csak érezni, ahogy belül zümmög.
De ma kivételesen olyan hangosan dorombolt, hogy csináltunk róla hangfelvételeket.

Medvegy kérte, hogy ezt ne írjam ki facebookra, hogy az ismerősei ne tudják meg, milyen elborultak vagyunk.

Több fitt/egészséges receptes blogot követek facebookon, és manapság egyre többen rászoktak arra, hogy bizonyos recepteket csak pénzért, egy "ebookban" lehet megvenni. Egyrészt értem én, élni kell valamiből, de a blogolás nem így működik... nyaff.

Ha izgibb életem lenne, most bevezetném, hogy bizonyos bejegyzéseket vagy események végét csak ebookban lehetne olvasni. Hehe.

Hogyan lehet engem kicsalni a lakásból

Találkozó előtt

Nemén: Mindjárt bealszom és esik az eső... nem jössz át inkább?
Én: Nemáár
Nemén: Van itt egy macska

Én: Veszem a kabátom

Ebben a félévben két kiselőadást is kellett csinálni két külön órára, és a tanárok nagylelkűen felajánlották, hogy lehet párban is. A legtöbben boldogan kaptak az alkalmon, de én őszintén nem bántam volna, ha egyedül csinálhatom - erre mindkét alkalommal betársult mellém valaki.
És nem tudom, mennyire normális, de én inkább bevállaltam, hogy egyedül megcsinálom az egészet és majd átküldöm, csak ne kelljen csoportban dolgoznom.
Ezt szerintem nem írom az önéletrajzomba.

Medvegy motiváló beszéde

Téged mindenki szeret, aki meg nem, az egy seggfej.

What is in my bag

Vagy két éve nyáron csináltam egy ilyen posztot, kedvem szottyant újrázni, mivel azért azóta változtak a dolgok.

Az aktuális táskám egy klasszikus "átvetős" fekete táska. Eccerű-naccerű, sok minden belefér, és felszabadul mellette mindkét kezem, ami komoly szempont nálam.

Ami mindig van nálam:
Sulis cuccok: a mappám üres papírokkal és néhány oldalnyi korábbi jegyzettel, tolltartó, naptárka (nincs eszem, van hát noteszem), és az éppen aktuális olvasmányom.
És persze az alap dolgok: pénztárca, kulcsok, telefon.
Hacsak nem szakad az eső, velem tart valamelyik napszemüvegem, még télen is. Van még nálam hajgumi: gyakorlatokra, tesire, vagy nemrég megfigyeltem, hogy amikor koncentrálok, azonnal összefogom a hajam. Nemrég vettem egy kis kompakt hajkefét, mivel vékony szálú hajam nagyon könnyen gubancolódik, és kócosan lelapul, eddig nagy a szerelem.
Nincs neszesszerem, ezért a táska oldalzsebében tartom az ajakápolómat, zsebkendőt, kézfertőtlenítőt és rágót, valamint a belső zsebben tartalék betétet és tampont.
Van nálam még valami rágcsa is (általában alma, csak abból most nem volt itthon, ezért maradt a müzliszelet), a hirtelen lecsapó éhség ellen, és víz, amiből manapság egyre több fogy.

Opcionális dolgok:
Tablet, ha nap közben kell tanulni vagy lyukas órám van, és ha olyan kedvem van és sminkelek, rúzs és egy kis tükör.

Évek óta nem voltak rémálmaim, erre ma egy kb. tíz másodperces álom miatt fel kellett ébresztenem Medvegyet az éjszaka közepén, hogy nyugtasson meg.
Álmomban valami olyan környéken sétáltam, ahol a járda és az út között árok van, szerintem valahol vidéken. Már sötétedett, és egy gyanús alak ácsorgott egy ház előtt. Ahogy elsétáltam mellette, próbáltam úgy fogni a kulcsaimat, hogy ha ütni kell, a bütykeim között legyen a kulcsok recés vége, és közben némi lelkiismeret-furdalást éreztem, hogy ilyen paranoid vagyok. Erre a szemem sarkából láttam, hogy az ember utánam indul, és mielőtt bármit csinálhattam volna, rám vetette magát, belökött az árokba és elkezdett fojtogatni, én pedig képtelen voltam bármi csinálni, és éreztem, hogy ez most a vége.
Lövésem nincs, ez a tudatalattim melyik szőnyege alól került elő, főleg mivel manapság teljesen rendben vagyok és tegnap kimondottan boldogan feküdtem le.

Ma megvolt az utolsó tesim. Egész könnyűnek tűnt, csak bokasúlyos és medicinlabdás gyakorlatok voltak - már csak három perc volt az óra végéig, örültem is, hogy könnyen megússzuk az utolsó alkalmat. Erre a tanárnő szemében gonosz fény csillan, és közli, hogy levezetésként irány a lépcsőház, menjünk le az alagsorig és fussunk vissza.
A tesiterem a negyediken van.
És ez nem olyan új építésű épület, ahol egy emelet kb. 10 lépcsőfok, hanem szééép naaagy belmagasságok vannak.
A végére már úgy égett az egész combom, hogy majdnem orra estem az utolsó három lépcsőfokon, és mivel megint elkezdtem itthon tornázni, szerintem holnap nyögve ülök a vécére is.

Basic őszi kép tornacuccal, digitális technika, 2015

Futás előtt - utána már nem mosolygott

Medvegy meg az öccse ma lefutották életük első valódi félmaratonját, méghozzá a Balaton mellett. Jövendőbeli anyóssal és apóssal két órán át ácsorogtunk Siófok különböző pontjain és kerestük a tömegben a két futóbolondot (badumm tss) - a végére már jojózott a szemem a folyamatos koncentrációtól, de legalább eredményezett pár mókás pillanatot ("Az ott nem Medvegy a távolban..?" "Á, tuti nem ő, túl vidámnak tűnik").

És ma láttam egy komoly relationship goal-t, egy idősebb házaspár képében. 50 körüliek lehettek, a feleség futott, a férj majdnem mindig mellettünk drukkolt neki - és valahányszor a nő elfutott mellettünk, a pasi megpaskolta a fenekét. Medvegy szerint teljesen reális számunkra is.

Amúgy döbbenetesen motiváló, hogy az ilyen versenyeken mennyi ember van. És nem csak kétméteres lábú atléták, hanem mindenféle korú, alkatú és edzettségű futó: ősz szakállú úr, kísérettel futó vak srác, látványosan szenvedő kezdők, könnyedén suhanó profik, pálcikalábúak, túlsúlyosak, sőt, kisgyerekek, akiknek a méretében nem is tudtam, hogy gyártanak már futócipőt... és mindenkinek drukkolunk, megtapsoljuk és örülünk nekik a célban. És ez olyan feeling gooddal tölti el még a közönséget is, amire most szükségem volt.

Dorci

Mindig nyaggatom Medvegyet, fotózzon már le egyszer minket Dorcival, mert hihetetlen cukik tudunk lenni: ha hosszabb idő (értsd: órák) után újra találkozunk, kölcsönösen megörülünk egymásnak, én rajongva ölbe kapom, ő pedig belesimul a karjaimba. Ez egy rettentő meghitt rituálé közöttünk, de mivel általában kettesben csináljuk, már beleéltem magam, hogy soha nem lesz róla maradandó emlék.

Hát, mostmár van.

Mintha valami transzcendens erő
sugározna a laptopomból

Ma végre eljutottam egy tesiórára és használtam is a tesicuccot, amit tegnap csak fel-le húztam. Már csak egy alkalom.
Meg egy komplett félév.

Van az egyetem mellett egy kínai mindenes bolt, amolyan mini Ázsia Center, ahol minden kapható a mosószertől a kozmetikumokon át a különböző biocuccokig. Most értünk oda, hogy a látogatásaim gyakorisága olyan méretet öltött (nyilván főleg különböző lisztekért és zabkorpáért járok olyan gyakran, nem csokiért), hogy a pénztáros srác már külön kedvesen üdvözöl.

Ezt leszámítva csend és béke van. Meg sok káposzta, mert manapság éjjel-nappal azt eszem.
Főleg nyersen.

Dorci meg egyre cukibb, habár ezen a képen történetesen csak két fül látszik belőle - de tény, szerintem az két kicsi fül is minden cukiság esszenciája lehetne.

Régen volt "ez történt ma" énblog.

Ma Szabad Keddem lett volna, de a fél napom elment azzal, hogy beutaztam az egyetemre, átöltöztem tesicuccba, nem tesiztem, majd kb. öt perc után visszaöltöztem és hazautaztam. Ezt kétszer. (don't ask)
Én pedig már örültem, hogy egyetemi pályafutásom során először a 10. hétre meglesz a 10 tesim és onnantól fuck this shit. HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHA

Viszont szánsájn van és hepinesz, tegnap végre megint örömből főztem, és ez az istenek eledele lett a végeredmény. Improvizált zöldséges pite, leánykori nevén quiche: az alapja klasszikus sós omlós tészta, rá ment mindenféle zöldség, ami volt itthon és Medvegy megeszi+némi csirkesonka.
Rég volt már ilyen, hogy az alkotás minden részfolyamatát élveztem (jó a mosogatást nem), és őszintén szólva már amikor kitaláltam ezt az egészet, éreztem, hogy besz.rás finom lesz.
Aztán Medvegy ma megebédelte és megerősítette, hogy 10-ből 11 pontos.
Mondanám, hogy meg vagyok lepve, de nem.

Lényegesen többet iszom, mióta vettem egy fancy kulacsot. Még itthon is áttöltöm bele a vizet, és így ügyeskedve kb. duplájára nőtt tőle a vízfogyasztásom (extrém kevés helyett már csak simán kevés).

Szerintem minden párnak van titkos "akkor most mondd azt, hogy sok a dolgunk és mennünk kell" jele, amit elég diszkréten a másik kezére morzézni.

Ja, és tök királyul kitaláltam, hogy az esküvőnkön azt akarom majd hallani az anyakönyvvezetőtől a beszédében, hogy "Sieglinde akkor tudta, hogy Medvegy lesz a férje, amikor Gödöllőn neki adta a kakaós csigája közepét".
Szerintem ez azóta is a szerelem mértékegysége.

Csináltam káposztalevest. Aztán reszeltem rá sajtot.
Még soha nem hallottam volna, hogy "olyan finom ez a kaja, csak hát túl sok rajta a sajt". A sajt mindenhez illik. A sajt örök.

Nagyon messze (értsd: másik kontinensen) lakó barátom hamarosan jön haza, igazából már úton is van.
Ha véletlenszerű időpontokban elvigyorodom, annak ez az oka.
Szóval ja, most elég boldog vagyok.

Ha reggel órám van, mindig sír a szám (mivel sosem fekszem le időben és általában is csak olyan reggel 9 felé kezdek használhatóvá válni), és ugyan látványosan végighaldoklom az egész napot, estére be szoktam pörögni és így átlagban sokkal produktívabb vagyok.
Ha viszont nincsen órám délelőtt, irreálisan sokáig alszom (ha be is lövök ébresztőt reális időre, valódi motiváció híján simán kinyomom és alszom még két órát), délig pizsamában és/vagy köntösben lézengek, tétlenkedek és úgy általában nem csinálok semmit.
Nem tudom, melyik jobb.

Medvegy: A bűzös borz tényleg fart squirrel angolul..?
Én: ...
Én: Te mondjuk a cat snake-et is bevetted a görényre.
M: Jó, de a sea flap-flapnak tényleg nem dőltem be.

Blog Award

Egészen felvidult a fejem, amikor láttam, hogy díjat kaptam Nallagtól - ezúton is nagyon köszönöm!:) De disznó leszek, és én sem fogom teljesen követni a szabályokat, csak azokat, amik nekem is tetszenek.

Írj 12 dolgot az illető blogjáról!
Csalni fogok, mert nem szeretek pontokban írni.
Igazából a legutóbbi poszthoz akartam már kommentelni (csak szokás szerint túlságosan nyúl voltam hozzá): Kedves Nallag, szerintem a tiéd az egyik leghitelesebb blog (mondanám, hogy a műfajában, de nem igazán lehet besorolni - és ez jó), és nekem kicsit sem tűnt "megmondósnak", sőt. Rendszeresen szoktam motivációt meríteni a soraidból, tanuláshoz vagy testmozgáshoz is, szóval igen, van rá igény, és hiányozna, ha nem lenne:)

Válaszolj a 12 kérdésekre!
Van mottód, ami szerint élsz? Ha igen, mi az?
Elsőre rávágtam, hogy nincs. Aztán némi gondolkodás után be kellett vallanom, hogy a suliban annyit mondogatott "engedd el"-t lassan a magamévá tettem... És ez tök jó. Mert számomra ez annyit tesz, hogy felesleges megmásíthatatlan dolgokon szorongani és agyalni (ami egyébként szokásom).

Tíz év múlva ilyenkor: mit gondolsz, mivel fog telni a napod?
Remélhetőleg Ausztriában vagy Németországban dietetikusként dolgozom azon, hogy különböző ételallergiákkal élő emberek életét megkönnyítsem (vagy főállású anyaként a kis Hansi óvodába szoktatása lesz a legfontosabb, ki tudja, hogy alakul).

Melyik regény világában élnél a legszívesebben? 
Harry Potterében, mi másban..?

Melyik az a zene, ami a jelen hangulatodhoz a leginkább illik?
Schandmaul - Bis zum Morgengrauen
Nincs különösebb jelentősége, Berlinben vettem ezt az albumot, és ez róla az egyik kedvencem.

És ha már így belejöttem a válaszolgatásba, Midnight Moon kérdéseit is elcsórtam:

Miért az a blogger- és blogneved, ami?
A blog kreálása előtt nem sokkal ütött be a nagyon németmániás korszakom, és hát a Sieglinde "Sieg" ("győzelem") része utal a nevemre. A blog neve meg hirtelen ötlet volt, de azóta is imádom.

Mi az a dolog, amit eddig még sosem csináltál, de szívesen kipróbálnád (pénz, idő nem számít)?
Színpadon fellépni. Sajnos nincs semmilyen színpadra illő tehetségem, pedig szívesen kipróbálnám, milyen kiállni énekelni/táncolni/zenélni sok ember elé a rivaldafénybe...

Ha nem ez lenne a munkád / nem erre az egyetemre járnál, ahova most jársz, akkor mivel foglalkoznál?
Pont nemrég beszéltük Medveggyel, hogy ha az anyagiak nem számítanának, ő történész lenne, én pedig szabad bölcsész. Főleg én vagyok a nagyon durván humán beállítottságú, az a fajta, aki kerek szemekkel csodálkozik rá a világra, furán öltözik és nagy sálakat meg fura kalapokat hord.

Hol van az a hely, ahol szívesen élnél? (Kép is ér)

Berlinben nagyon szívesen hipszterkednék életem végéig.

Mit csinálnál szívesen ebben a pillanatban?
Pisilni mennék, mert már nagyon kell, de be akarom fejezni ezt a posztot.

Melyik az a zeneszám, ami egy kedves pillanatra emlékeztet téged?
Sonata Arctica - Juliet
A Days of the Grays nem sokkal azelőtt jelent meg, hogy összejöttünk, és mai napig emlékszem, ezt a számot Medvegy a metrón, az Örs felé menet, a Pillangó utca magasságában mutatta meg az MP3 lejátszóján. Hazaérve nekiálltam az album rongyosra hallgatásának, és ezt a számot ki is posztoltam facebookra - aztán az egyik osztálytársam kétségbeesve rám írt, hogy ugye nem szakítottunk..?

Tovább nem szeretném adni, mert akiknek adnám,
- megkapták már,
- nem illik a blogjuk stílusába,
- esetleg zárt a blog,
- vagy pedig nem szoktam kommentelni, csak olvasom, és ezért furán venné ki magát, ha hirtelen megjelennék egy díjjal.

Tegnap kaptam egy új cipőt.
Felvettem még itthoni tevés-vevéshez, indulás előtt két órával, hogy megszokjam és lehetőleg ne suliba menet döbbenjek rá, hogy lenyúzza a sarkamat.
Kb. fél órája volt rajtam, amikor a fürdőben felrúgtam benne a mérleget, és végigkarcoltam a szép új cipőm szép fekete orrát.

Ezt jó jelnek veszem, hogy most megtörtént az egész napra szánt szerencsétlenségem, mivel ma zh-t írok, és ilyenkor bosszantóan babonás leszek.

Medvegy: Mit csinálsz ilyen sokáig?
Én: Szedem a szemöldököm.
M: És ilyen hosszan..?

Most mit mondjak, én üres vászonként tekintek a szemöldökömre, a csipesz az ecset, amellyel én, a művész, mesterművet alkotok (mondta a lány szerényen).
És tény, ehhez idő kell.

(igazából csak lenyugtat az aprólékos, koncentrációt, de minimális agymunkát igénylő feladat, amolyan bizarr jóga- vagy meditációs gyakorlatként, de ez a művészes szöveg sokkal menőbb)

Időnként kicsit sajnálom, hogy már olyan régóta együtt vagyunk, mert hát fújfúj megszokás és hol van az újdonság varázsa, és milyen szomorú, hogy már nem kapok jóéjt SMS-t, nem kísér haza egy randi után és nem izzad a kezem, ha megfogja.

Aztán meg rájövök, hogy fuck this shit, én más vagyok, én erre, az "uncsi hosszútávra" lettem kitalálva.

Mert ha jobban belegondolok, én soha nem szerettem az elejét: amikor a fél életem hozzá-tőle utazással telt, személyes kapcsolat helyett MSNre, SMSre vagy telefonra voltam korlátozva vagy egész napokat húztam ki dehidratáltságtól szédelegve, mert nem mertem pisilni (true story).
Sokkal jobban szeretem, hogy már ismerjük egymást, tudjuk, mit szeret a másik és mit nem (szexben is), hogy már nem csak a kezdeti vonzalom és szimpátia van közöttünk, hanem valami sokkal-sokkal mélyebb, és olyan erős köztünk a bizalom, hogy nem kell állandóan és görcsösen a legjobb oldalamat mutatnom.

És nem, nem hiányzik, hogy "nem éltem ki magam", mert bennem soha nem volt erre igény, és hacsak nem fordulok ki magamból valami agyi vérzés hatására, nem hiszem, hogy ez változni fog.

Dolgok, amik idegesítenek

- akik úgy értékelnek krémmánián valamit, hogy még csak egyszer vagy kétszer használták, de "eddig nagyon tetszik, majd update-elek";

- blogok, ahol a blogger mindenáron idétlen neveken nevezi az olvasóit: "Sziasztok törpikéim/süteményecskéim/tündérbogyóim";

- akik facebookra fotókat töltenek fel gyerekekről, akik nem is sajátjaik;

- "diétás" receptek, amiknek az utolsó lépése "...majd kókuszolajból és grahamlisztből rántást csinálunk";

- párok, akik egymás üzenőfalán nyáladzanak ("Nagyon szeretlek drágám <3 <3 Köszönöm a csodás vacsorát <3 <3 Boldog évfordulót! <3 <3")

Végül megkaptuk a mai napot szünetnek - de minek, amikor az agyam ezt nem akarta elhinni, és biztos időnként pánikban ébredtem, hogy TEJÓÉGELALUDTAM.

Tegnap tesiórán rádöbbentem, hogy én sem leszek már fiatalabb, amikor egy roppant kecses (nem) célba vetődés után nem lazán felpattantam, mint ifjúkorom tesiórái után, hanem nyögdécselve másztam vissza a helyemre, és hazafelé is végig az az érzésem volt, hogy egy kicsit visszafelé hajlik a térdem. Féltem, hogy mára be is dagad majd, de szerencsére megint a régi, csak kicsit lila.
Szóval úgy tűnik, kinőttem a halhatatlan és sérthetetlen korszakomból, hüpp hüpp.

(mondjuk még mindig jó vagyok, hogy a regenerációhoz elég kikapcsolni-bekapcsolni a rendszert)

Egy facebookos app felajánlotta, hogy csinál nekem montázst a fejem változásáról az évek folyamán.

2011 nem az én évem volt.

Dorci kezdi kihízni a dobozát - ami igazából egy mezei cipősdoboz, de egy normál 43-as pár cipő belefért, az én macskám meg már alig.

És ez tök jó.

Manapság elég sok energiát (meg pénzt... leginkább pénzt) fektetek a macska téliesítésébe, de megéri, már tartósan öt kiló fölött van és úgy kikerekedett az egész jószág. Komolyan, nem csak a pocakja, hanem a feje is olyan kis buci, és végre nem az a slank fekete szépség, hanem puha, dögönyöznivaló kis tömör gyönyör, akit már határozott izommunka karba venni és pár percnél tovább megtartani.


Amúgy holnap Kórélettan zh, de arról nem akarok beszélni, ezért született egy komplett bejegyzés a macskám súlygyarapodásáról.

#6 - 101/1001

6. megnézni 25 filmet moziban: 25/4

A Crimson Peak-et még trailer korában kinéztük magunknak, hogy ez kell. Engem az ilyen sötét képi világgal meg lehet venni kilóra, a kísértetekkel pláne, Mia Wasikowskát és a kosztümös filmeket imádom (főleg előbbit az utóbbiakban). Ja, és beteges vonzalmat érzek a romos házak iránt, szóval ezt a filmet elvileg nekem forgatták.

Medvegy: Na, régen ilyennek képzeltem,
ha a nők menstruálnak.

Az előzetes alapján mindketten mást vártunk, de a lécet így is bőven megugrotta, én odáig vagyok meg vissza, és amint kiértünk a folyosóra, már azon járt a fejem: mikor jelenik meg BluRayen. Medvegy 10/9re értékelte, úgy, hogy utálja a szellemes filmeket és saját bevallása szerint már tervezte, hogyan fogunk röhögni rajta hazafelé menet. Hát erre nem imádtuk..?

Amúgy ha valaki meg akarná nézni: a film nem véletlenül kapta a 18 karikát. Nem kicsit lepődtem meg, amikor lecsüccsent mellénk két kb. 10 éves lány - mivel nem voltak valami szimpatikusak, nem igazán aggódtam a lelki épségükért, de én a saját gyerekemnek ilyet nem engedtem volna (a film kb. harmadik percében a főszereplőt kislánykorában éjjel kísérti kolerában meghalt anyja elfeketedett csontvázú szelleme).

Szóval egy újabb szuper moziélménnyel bővült a listám.

Ma reggel tankonyha volt. Minden ment a maga megszokott, békés unalmasságában: lucskos káposzta volt a menü (ki találta ki, hogy egy étellel kapcsolatban a "lucskos" szót használjuk..?), jól sikerült, elmosogattam-rendet tettem magam után, a tanárnő jóvá hagyta, hogy mehessek öltözni, én meg nagy boldogan fordultam is ki a konyhából...

...és a folyosón vagy egy tucat teljes menetfelszerelésben feszítő tűzoltóval kölcsönösen rácsodálkoztunk egymásra. 

Amúgy nem történt semmi, csak valamit ellenőrizni jöttek, hogy miért ennyien, rejtély, de nem tiltakozott ellenük senki sem.

Ja, és remekül illusztrálja a lányiskola kínjait, hogy egészen felbolydult a kis csoportunk ettől a kis tesztoszterontól, az öltözőt betöltötte a hangos vihorászás, és komolyan csalódottak voltunk, hogy hazafelé menet, amikor már normálisan néztünk ki és nem pedig talpig fehérben és konyhásnéni sapkában feszítettünk, már nem voltak sehol.

A Semmelweisen nincs nagy hagyománya az őszi szünetnek. Tavaly három nap volt, idén úgy volt, 22.-23. lesz (de 22.-én csak 9:30tól, tehát a reggel 8as órámra ugyanúgy be kellett volna mennem).

Erre ma reggel kaptuk az alábbi szerelmeslevelet:

Tisztelt Hallgató!

Tájékoztatom, hogy Dr. Szél Ágoston rektor úr - KS/RTIT/954/2015. ikt. számú levelében - 2015. október 21-én (szerdán) 10.00-13.00-ig oktatási szünetet rendelt el. 

Levelével egyidejűleg visszavonta az október 22-én 9.30-tól elrendelt tanítási szünetet, így október 22-én a páratlan hét csütörtöki órarend szerinti órák megtartása szükséges.

Üdvözlettel

Dr. Nagy Zoltán Zsolt

dékán

Szerdán csak reggel 8-kor és 17-kor van órám.

#29 - 101/1001

29. legalább 5 km-t futni futóversenyen

Most szerintem nagyon sok embert meg fogok lepni, de nagyon nem vagyok egy futóalkat.

Ugyan szép hosszú lábaim vannak, jócskán meg vagyok áldva cipelendő súllyal, és a tüdőkapacitásom is kb. a fele egy normális emberének.
(plusz az utóbbi időben a kondim is rég látott mélységekbe zuhant, de ez már csak mellékes)

Szóval ha én futok, az nem igazán az élvezetről szól - hanem a küzdelemről. Persze, kapok vissza endorfint rendesen, de ez ritkán kárpótol a táv 90%a alatt érzett szenvedésért.

Akkor miért is futok?
Mert hülye vagyok.
Meg mert szeretem a pólókat, amiket a versenyeken adnak.

5 km-t futottam ma, és szerintem jobban nyűglődtem, mint akik maratont futnak holnap. Minden bajom volt, párszor bele is sétáltam egy kicsit, de tényleg nem sokat, és ennek egyetlen oka van: a közönség. Valahányszor hagyni akartam a p.csába az egészet, elmentem valaki mellett, aki megtapsolt, integetett vagy csak bátorítóan mosolygott, én pedig előhalásztam valamiféle rejtett erő- és akarattartalékot, és mentem tovább.

És a végén valóban büszkén vettem át az érmet, mert lehet, hogy a mezőny végén futottam be, de most átéltem a közhelyt, és egy kicsit legyőztem önmagam.

A 200 forint meg ment a perselybe.

UPDATE: Ez egy tavaly szeptemberi bejegyzés, és egy másik blogon olvasva a kérdéssort döbbentem rá, hogy az utolsó két kérdést lefelejtettem. Hát most pótlom, és egyben reposztolom, mert szerintem ez amúgy is nagyon cukira sikerült.

Tegnap vérszemet kaptam Karak hozzászólásától, úgyhogy most egy komplett bejegyzés erejéig nem beszélek semmi másról, csak Dorciról.
(a bejegyzéshez átböngésztem a képeket róla, és rá kellett csodálkoznom, milyen gyorsan felnőnek...)

1. Hogy hívják a kisállatod?
Dorian Gray. Egy szürke macskának szántam ez a nevet (remélem érzitek, milyen vicces vagyok), ezt a kis hülye feketefejűt Dantesnak akartuk hívni, de végül valahogy mégis így alakult. Jó döntés volt, abszolút Dorci.

2. Milyen fajta állat ő?
Egyszerű házimacska.

3. Milyen régóta van nálad?
Tavaly március óta, vagyis másfél éve. Eredetileg a 15.ei hétvégén akartunk menni, erre piros riasztás lett az egész országban, úgyhogy kapott egy hetet ajándékba, amikor már csak egyke volt a mamája mellett.
UPDATE: Mostmár két és fél éve.

4. Hogyan szerezted?
Internetről kukáztuk, mint sok mindent (cuccaink java részét és egymást is). Leutaztunk érte Székesfehérvárra, amit azóta Székescicavárnak hívunk.

5. Milyen idős a kisállatod?
Külön megkérdeztem, mikor született, hogy tudjuk ünnepelni, úgyhogy február elsején lesz két éves.
UPDATE: Mostmár három.

6. Van-e valami vicces tulajdonsága a kisállatodnak?
Az egész kisállat egy nagy vicc.
Szereti játékból, lesből megtámadni Medvegy lábát. Nem tanult meg fára mászni, de ha farmert viselünk, egyből élesíteni akarja rajtunk a karmait (de mivel nem hagyom, végül nekem kell levágni, különben addig nő, hogy már mindenbe beleakad). Időnként beront a fürdőbe, ha bent vagyunk, és zavarba ejtően néz. Nem a tálkájából eszik, hanem kiveszi onnan a falatot, és a padlóról nyammogja el (amitől idegrohamot kapok és kb. kétnaponta takaríthatom). Sokszor kint felejti a nyelvét, ha alszik. Mivel remek szokásom, hogy nem tudok megülni a fenekemen, nem az ölembe fekszik, hanem mellém, és aztán a lábával megfog. Megtanulta, hogy ugyan tőlem jön a kaja, nem érdemes felkelteni hajnalban, úgyhogy csak akkor rohan le reggel, ha az ébrenlét első jelét mutatom.
És ezek csak a saját hülyeségei, a minden macskára jellemző macskahülyeségein túl (különös vonzalom dobozokhoz, műszaki cikkekhez és az éppen használt tankönyvekhez, elképesztő kíváncsiság, hirtelen hiperaktivitás, magasabb bútorok kényszeres megmászása, stb).

7. Mit jelent számodra a kapcsolatod a kisállatoddal?
Olyan, mint egy gyerek. Szinte mindig volt macskánk, de ő az első, akiért komolyan én felelek: az én dolgom, hogy legyen mit ennie, innia, biztonságban legyen és jól érezze magát, és ez a felelősség egészen megváltoztatta a hozzáállásom és különlegessé tette a kapcsolatunkat. Medvegy időnként meg is jegyzi, hogy már-már féltékeny, amilyen szerelemmel egymásra nézünk (aztán összeveszünk, én rákiabálok és ő megharap, de némi duzzogás után kezdjük elölről).
UPDATE: Úgy tűnik, kinőtt a kamaszkorból, mert már nem veszekszünk, csak még jobban imádjuk egymást.

8.Van-e valamilyen közös kalandotok?
A hazahozása kezdetnek elég izgis volt, aztán a túra az állatorvoshoz is (az inkább rémálomba hajlott).
Kis aranyos "kalandka", amikor először látta a lábujjainkat (hideg volt, amikor elhoztuk, állandóan zoknit viseltünk), és napokig menekülnünk kellett előle, olyan izgalommal próbálta levadászni őket. Vagy amikor először hozta a haza a zsákmányát egy döglött veréb formájában, amit aztán reggel találtam meg az előszobában.
Mellesleg akinek van, tudhatja, hogy macskákkal az egész élet egy nagy kaland.

9. Milyen beceneveken hívod a kisállatodat?
Dorci, Dorc, Purci, Cicabuci, Buci, Bucc (ha összeveszünk: seggfej, seggfejbuci) - mindre hallgat.

UPDATE:
10. Mi volt az első reakciód, amikor megláttad?
Még most is emlékszem rá: elmentünk érte, és a néni, aki addig nevelte, eltűnt az egyik szobában, és mire észbe kaptam, a kezembe nyomott egy kis szőrös valamit. Kicsi volt nagy fülekkel, nem is fekete, inkább barna bundás, és csodálkozó "te meg ki a f@sz vagy" cicaszemekkel nézett rám, én pedig majdnem elsírtam magam.

11. Milyen játékai vannak?
Mióta öregszik a kis buci, már nem olyan játékos, mint kiskorában, de régen voltak kis csörgős labdái, csak mindet bepöckölte a bútorok alá vagy megette, a lényeg, hogy lassan eltünedeztek. Van még egy, amit Medvegytől kapott, nem tudom, mi a neve: egy csilingelő tollas labda, amit 30 centi gumi köt egy pálcához, ezzel szoktak játszani. De örök kedvence mindig a spontán összegyűrt papírgalacsin volt, már arra hegyezi a fülét, ha hallja a papír gyűrődésének hangját.

Medvegy tegnap kb. 4 órán át ült mozdulatlanul, mert Dorci az ölében csicsikált.
Bolond Macskás Embert teremtettem.

Éppen Szabad Keddem utolsó óráit élvezem, amikor e-mail jön, hogy a holnapi két órámból az egyik elmarad, a másik meg tesi, így hát lesz egy Szabad Szerdám is.
Woohoo, váratlanul szép az élet.

Amúgy meg holnap leszünk hat éve együtt. Medvegy dolgozik, aztán 20:15-re megy suliba, szóval holnap nem lesz nagy hejehuja, csak egy kis villámrandi. Holnapután viszont megkezdődik a hetedik év, amikor elvileg minden megváltozik, nehéz lesz és szakítunk (vagy ez csak a házasságra vonatkozik..?).
Nem igazán tudom, milyen új hülyeséget tudhatunk még meg egymásról, ami az előző években nem derült ki, de állunk elébe.