Új kedvenc zenekart találtam, akiket a Sonata Arcticához hasonlítottunk, csak újabbak. Mikor kiderült, hogy az "új" banda is már 2001-es, megkértem Medvegyet, nézzen utána, mikor alapult a Sonata Arctica, hogy kiszámolhassuk, mennyi idejük van még hátra, mielőtt ők is hanyatlani kezdenek.
1996-ban.

Én: Te jó ég, belegondolsz, hogy mi még kis csipszarok voltunk, amikor ők már micsoda zenét csináltak?
Ő: *kis szünet* Csak te, én már hétéves nagyfiú voltam.

Mi olyat tettél 2014-ben, amit eddig még soha?
Először is vettünk egy kocsit.
Lett igazi munkahelyem. Nem tűnik olyan nagy cuccnak, de egy olyan nyominak, mint én, ez az.
Ja, és kiiratkoztam egy egyetemről, és kb. két óra múlva beiratkoztam egy másikba. Elég menőnek tűnik így leírva.
Teljesen idegen közegbe kerültem, és remekül feltaláltam magam.
Új barátaim lettek.

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2015-ra?
Hahahaha! Valamiért tettem újévi fogadalmakat, és nagyon nem jött össze. A tornát idővel elsumákoltam, nem tartottam karban a némettudásomat vagy az olaszt, és nem olvastam el 50 könyvet - ez az egyik legfájóbb pont.
Mondjuk főzni sokat főztem, indultam futóversenyen, és a rendetlenségemet is sikerült valamiféle korlátok közé szorítani. És a kalandperselyembe is szorgosan dobáltam a zsét nyárig, amikor átneveztük utazáspersellyé és már Medvegy is tett bele pénzt.

Született valakinek gyereke a környezetedben?
Nem.

Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?
Csak olyan, aki valamikor közel állt hozzám.

Milyen országban jártál 2014-ben?
Szlovákia, Ausztria, Horvátország. Mindjárt sírok, semmi új.

Mit szeretnél 2015-ban, ami hiányzott 2014-ben?
UTAZNI.

Melyik 2014-es dátum marad örökre az emlékezetedben?
Csak egy pár évfordulót tartok meg, idén nem sikerült ilyet alkotni.

Mi volt a legnagyobb sikered 2014-ben?
Kinőttem abból a szánalmas nyomi képből, amit magamról festettem.
Ja, meg okleveles szakács lettem. De fura, az még ebben az évben volt.

Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Nem tudtam kiolvasni a Hobbitot.

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
Stephen King: Álom doktor. AZ ELSŐ SAJÁT FIZETÉSEMBŐL!!!
(tök gáz, hogy most végiggondolva egy csomó pénzem eltűnt, és nem tudom, hová és mire)

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
Medvegyé, hogy még mindig elvisel és támogat.

Kinek a viselkedése háborított fel?
Az embereké általánosságban.

Mire ment el a legtöbb pénzed?
Minden bizonnyal táplálékra.

Melyik dal fog 2014-re emlékeztetni?
Több ilyen is lesz.

Medvegy mindig ezt hallgattatta velem, ha ő vezetett, ezért ez a szám örökre összefonódott a hosszabb autóutakkal.

ÚJ VAN CANTO ALBUM AMI NEM CSUPÁN EGYSZERŰEN BESZ.RÁS K.VA JÓ, DE MÉG MAGYARORSZÁGON IS KAPHATÓ LETT.

Tavaly ilyenkorhoz képest boldogabb vagy szomorúbb vagy?
Ezerszer sokkal boldogabb, ami  nagy szó, mivel éppen vizsgaidőszak van.

Híztál vagy fogytál?
Híztam azt hiszem egy vagy két kilót.

Gazdagabb vagy szegényebb vagy?
Szerintem nullszaldón vagyok.

Mit szerettél volna többet csinálni?
UTAZNI, egész nyáron be volt sózva a seggem. És olvasni, ofkorsz.

Estél szerelembe 2014-ben? Volt egyéjszakás kalandod?
Több is, kac kac.

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2014-ben?
Az új American Horror Story, egész új, de WES BENTLEY.

Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?
Tavaly nem utáltam ennyire az embereket, mivel alig kerültem kapcsolatba velük.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Lucia Puenzo: A német doktor, elképesztően jó volt, meg persze a TBC-s könyv, amit azóta is olvasok.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
22 21 éves lettem, és végigültem egy dietetikusi hivatás- és egy anatómia előadást, és aznap szerintem még hivatás és világképre is bementem, de már nem emlékszem.

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
Egyre több fekete. Még nyáron is.
És hála az adományközpontban töltött nyárnak, ezerszer kritikusabb lettem a saját ruháimmal is, ha már kicsit bolyhos, kopott vagy hibás, már szabadulok is tőle.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
Idén növesztettem tinilányos celeb crush-t Wes Bentley-re.

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
A volt főnököm nyárról, plusz hárman is vannak az egyetemről, de ne igyunk előre a medve bőrére.

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2014 történéseiből?
Még mindig túlságosan fontos számomra a külvilág visszajelzése és megerősítése, nem bízok magamban eléggé. Erről gyorsan le kéne szokni.

Hamarosan vége 2014-nek, én pedig itt ülök, rúzsban (ami nem is illik hozzám, csak impulzusvásárlás volt, ezért itthonra hordom, hogy szokjam a rúzsviselést), a kupac rendetlenség közepén, mert csak halogatom a takarítást, pont, mint a tanulást is.
Gáz vagyok.
De legalább rúzsban.

Ma nem kaptam kávét, és újra rájöttem, a BFFem nem véletlenül a legjobb barátom.

Néha legszívesebben megölelném, szorosan, hogy nyekkenjenek a bordái, hogy érezze, mennyire örülök, hogy van, és szörnyen sajnálom, hogy nem tudok mindig mellette lenni, amikor szüksége lenne rá.

Az a baj, hogy mindent szeretnék: hogy jó párja legyek Medvegynek, a szüleim büszkék legyenek rám, a barátaim megbízzanak bennem, és a saját elvárásaimnak is megfeleljek.
Ja, meg maradjon időm idióta facebook játékokat játszani, Sims3azni, Dont Starve-olni és múltban történt hülyeségekről olvasni.

Az a baj, hogy manapság csak a legutolsóra van erőm.

Medvegy rajzolt egy péniszt a kezemre.
Jó érzés egy érett, felnőtt párkapcsolat.

Tegnap (vagyis ma) nem tudtam elaludni, úgyhogy XIX. századi orvosokról olvasgattam wikipédián, és annyira felpörgettem magam, hogy hajnali háromkor fel-le pattogva kértem Medvegyet, beszélgessünk még. Ő valamiért nem akart.
De ma megesküdött, hogy soha többet nem kapok kávét.

Jövő héten hétfőn már megy megint dolgozni, nem tudom, mi lesz velem, már teljesen megszoktam, hogy egész nap együtt vagyunk.

Tizenegy kedvenc macskám

És miért pont tizenegy? Because I like to go one step beyond.

11. Grumpy cat

10. Simons cat

9. Mr. Teufel
a szüleim és a nővérem kedvenc filmje volt, ezért már gyerekként többször láttam, és noha nem igazán értettem, az aranyköpéseket betanultam ("Egy joghurtot kérek" "Jéggel?" "Szalonnával. Sok szalonnával"), és persze már akkor a macskákkal szimpatizáltam inkább.

8. Huba
lehet, hogy nagymacska, de macska

7. Snoopy cica

6. Cicó cica a Tesz-Vesz Városból
négy éves voltam, amikor egy nap anyukám hazaállított egy gyönyörű fekete cicával, és megkérdezte, mi legyen a neve. én rávágtam, hogy Cicó.
Imádtam azt a mesét, annyira aranyos volt, hogy utána tizenévesen beszereztem DVDn és újranéztem megint.

5. Pusheen

4. Garfield

3. Maru

Maru gazdája lehet az egyik legboldogabb ember a világon, hogy bármikor beletúrhat egy olyan cicapocakba, mint amilyen Marúé.

2. Minden pusztai macska, vagyis pallas cat

1. Dorci
természetesen

Néha kicsit sajnálom, hogy nincs nagy családom normális, szerethető rokonokkal.

De a karácsonyi leárazáson vettem magamnak egy fekete-rózsaszín edzőcipőt, még leopárdminta is van rajta, komolyan annyira pitsás, hogy egyszerűen imádom. Ma éjjel felavatom egy ütős kis edzéssel.

(amit nem a saját kis béndzsa kétkilós súlyommal, hanem Medvegy új súlyzókészletével fogok kivitelezni, amin 17 kg a max)

A BFFem olyan eszméletlenül király ajándékot kap, hogy komolyan hezitáltam, hogy megtartom magamnak. Ha nem örül neki kellő mértékben, kikapom a kezéből és hazahozom.

Tegnap bezabáltuk az utolsó szelet bejgliket és én elpusztítottam az utolsó aszaltszilvás-marcipános szaloncukrot is. A 2014-es karácsonyt ezzel hivatalosan is lezárom.

(amúgy nem híztam semennyit, hiphiphurrá)

Medvegy csinált nekem vaníliakávét, most várom, hogy beüssön és nekiállok tanulni. A ritka alkohol- és kávéfogyasztás előnye, hogy egy deci bortól spicces leszek, egy fél bögre tejeskávétól pedig bepörgök.

Nemrég Medveggyel a trolin elkaptuk egy kislány és a nagymamája beszélgetését, miszerint mindjárt jön a Jézuska, aki hozza majd az ajándékokat, de csak 24.-én, mert addig a templomban lakik.

Ezek után megkérdeztem anyukámat, ők etettek-e valaha a Télapó vagy Jézuska dologgal, mert nekem nagyon nem rémlik. De anyukám megnyugtatott, hogy soha nem mondtak nekem ilyesmit, mert nem szívesen adta át az ajándékok utáni hálálkodást egy kitalált figurának.

De elmesélt egy korai történetet, amikor a nagymamám férje beöltözött télapónak, és az első reakcióm az volt, hogy elkezdtem vijjogni, hogy dehát ez a papa. Kitartóan játszotta tovább, és elejtette azt a meggondolatlan megjegyzést, hogy a szánja kint áll az udvaron, erre meg ki akartam rontani megnézni a rénszarvasokat (akkoriban kezdődött a ló- és minden lóhoz hasonló nagytestű állatimádó korszakom). A szüleim állítólag remekül mulattak.

Ezt megelőzendő, a mi fiunk szerintem simán tőlünk fogja kapni az ajándékot.

Néha komolyan nem tudom, hogyan nem unta már meg, hogy az egész lakásban, sőt, az egész világon pont azt a helyet választja alvásra, ami a legjobban útban van. Itt van mellette a kanapé, Medvegy öle, a szekrény teteje, Medvegy táskája, még egy dobozt is elővettem neki, de NEM.

Annyi ezresem lenne, ahányszor ez megesett már... Facebookra már fel sem merem tölteni, a macska három iskola tananyagait és számtalan könyvet aludt már össze, az érettségi tételeimet csak azért nem, mert akkor még nem volt a világon.

Miért nincs fent senki ilyenkor facebookon?
Mi jobb dolguk lehet az embereknek hajnali kettőkor, most őszintén..?

Medvegy egy rakat piát kapott karácsonyra: a szüleimtől csokilikőrt (nagyon kemény, olyan, mint egy felnőttesjtett, folyékonyabb csokipuding), tőlem meg egy csomó kis pálinkát, mert nem tudtam eldönteni, milyet szeret, úgyhogy kapott egy kis üveget mindegyikből.
És persze van forralt borunk, meg a Bailey's.
A látszat ellenére nem vagyunk alkoholisták, már csak azért sem, mert mindkettőnknek tanulni kell.

Vidám karácsonyt mindenkinek, és kapcsoljatok az RTLre, amíg nem késő.

Napok óta több ismerősöm megosztotta a cikket "Noémivel, az egyetemista babával", hogy jajj de aranyos, nekem meg már tele van vele a tököm nehezemre esik sokadszorra is továbbgörgetni.

Ugyanis az egyetemre a nagy többség tanulni jár, ami kurvára nem megy, ha egy gyerek gügyörög a teremben. Ráadásul ugyan nincs gyerekem, de sejtem, mennyire tud úgy koncentrálni egy szülő, hogy közben a gyereke ott van az ölében, akit le kell foglalnia. Hú de cuki, hogy így az anyuka sem sokat tanul, ráadásul mások sem tudnak!

Szóval nekem ebből az egészből csak annyi jött le, hogy valaki nem csak saját magával tol ki, mert egy seggel akar megülni két lovat, de még a diáktársaival is.
Az áldozat meg tényleg szép, de ez már nem nemes áldozat, inkább sima hülyeség.

(és csak én vagyok paranoiás, vagy tényleg van némi diszkrét "szülj minél korábban, akár egyetem alatt" propaganda az egészben..?)


Amúgy ez a névnapi ajándék várt a neptunban.

...úgy, hogy nem mertem kidobni a könyvemet, mert szinte biztos voltam benne, hogy bukta, és már ki is néztem, melyik napon megyek megint. Mondanám, hogy gazdaságból ritka kretén vagyok, de igazából csak szörnyen nem érdekel.

Már csak anatómia és alkalmazott biosz kettes vagy kettes+ maradt a karácsonyi kívánságlistámon, és nincs nálam boldogabb ember a világon.

Asszem a mai tanulásnak lőttek.
Amire a cica rácsicsikált, azt nem mozdítjuk, legyen az könyv, füzet vagy éppen mi magunk, ez a Bolond Macskás Nők első törvénye.

Találtam egy képet rólunk Medveggyel.

A haját sem vágtam le még, szóval tényleg kísérteties a hasonlóság.

Amúgy tipikusan akkor keresek ilyeneket, amikor gőzerővel anatómiát kéne tanulnom.

Karácsonyi TAG

Nuada Stenonistól csórva, csak hogy kicsit karácsonyiasabb hangulatom legyen.

1) Kedvenc forró csoki ízesítésed?
Maga a forró csoki nem elég? Nem is ittam forró csokit évek óta.

2) Kedvenc karácsonyi Yankee Candle illat?
Imádom az illatgyertyákat, de a YC túl menő manapság, nem fogom megadni magam neki.

3) Mi volt a legkedvesebb gyerekkori ajándékod?
Mi a karácsonyt és a Hanukát is megtartjuk, és mivel utóbbi nyolc napi ajándékozással jár, nem vicceltem, amikor korábban meséltem, hogy el voltam kényeztetve. Számomra az volt a legemlékezetesebb, amikor a nyolc napon végig számítógépes dolgokat kaptam: egérpadot, egy egeret, ilyesmiket, és 24.-én este lett teljes az egész gép.

4) Mi az a kézzel nem fogható dolog, ami örömet okoz számodra az ünnepekkor?
Nálunk nincs olyan nagy lelki emelkedettség. Uncsi, de ez van.

5) Mi a karácsonyi napirended?
Reggel felkelek, segítek anyukámnak teríteni, pakolászni, satöbbi, aztán nyűglődve húzzuk az időt az evésig. Karácsonyi ebéd édes négyesben, amikor pukkadásig esszük magunkat bejglivel, aztán jobbra-balra dögölve várjuk az esti Reszkessetek Betörők!et. Éjjel még Medveggyel ajándékozunk és Bailey's-t vedelünk, és Bad Religion karácsonyi CD-jét hallgatjuk.

6) Az ünnepi menünél a jól bevált recepteket követed, vagy szeretsz kísérletezgetni?
A karácsonyi menü anyukámé, vannak fix részletek, mint a krumplisaláta, franciasaláta és a bejgli. Minden más képlékeny, főleg az én változó étkezési szokásaim és Medvegy finnyássága miatt.

7) Kedvenc alkoholos ital az ünnepek alatt?
Bailey's és forralt bor.

8) Kedvenc karácsonyi süteményed?
BEJGLI. Anyukámé verhetetlen, leginkább azért, mert nem igazi bejgli, csak mi hívjuk annak. Annó Medvegy nem értette, miért vagyok úgy oda érte, mondván a bejgli száraz, nem túl finom étek, de én csak annyit mondtam, várja ki ezt. Az első kóstolás után kijelentette, hogy ha saját családunk lesz, ez lehet a mi hagyományunk is.

9) Kedvenc karácsonyi történeted?
Nightmare before Christmas. Mivel nem lehet eldönteni, karácsonyi vagy halloweeni a sztori, nyugodtan lehet nézni mindkét napon. Meg persze a Reszkessetek betörők! Nincs nélküle karácsony.
(amúgy Medvegynek a South Parkos-antikrisztusos epizód a kedvence)

10) Hogy öltözöl fel az ünnepekre? Mennyire figyelsz a külsődre?
Simán csinosba vágom magam, de semmi extra.

11) Kedvenc karácsonyi körömlakk kombód?
Régen csináltam fenyőzöld-piros kombót, de nem tetszett magamon és azon az egy napon túl már ronda is volt. Tavaly sima fekete volt, idén sima matt kék lesz.

12) Egy hadseregnek sütsz-főzöl, vagy megfontoltan szakácskodsz?
Nem is tudnék összeszedni egy hadseregnyi embert, akire szívesen főznék. Amúgy inkább a megfontoltság felé tendálok.

13) Kedvenc karácsonyi dekorációd?
A fényfüzérem a könyvespolcon, meg a kis mikulássapkás bagoly.
Idén először van Medveggyel közös karácsonyfánk, amire csengettyűs díszeket tettünk, csak a macska kedvéért.

14) Hazai, vagy külföldi előadók karácsonyi dalait hallgatod ilyenkor?
Nem igazán hallgatunk ilyeneket, akaratomon kívül szoktam plázákban, üzletekben, a legtraumatikusabb a Szinetár-Berenczki páros karácsonyi CD-je volt, ami egy bizonyos évben elképesztően menő volt, mindenki legnagyobb bánatára.

15) Mi a karácsonyi kívánságlistád első, legvágyottabb darabja?
Pénz. Najó, nem, de igazából nincs kívánságlistám.

16) Miért szereted ezt az ünnepet?
Annyira azért nem vagyok oda érte.

17) Mi a kedvenc karácsonyi ízkombinációd (pl. alma-fahéj, szilva-pulyka)?
Az alma-fahéj annyira a kedvencem, hogy év közben is vígan fogyasztom, így a mák-marcipán kombó lesz a nyertes.

18) Kedveled a külföldi karácsonyi hagyományokat? Próbáltál már valamit közülük (pl. csók a fagyöngy alatt, mókás játékok, forró vaspáka beletétele a puncsba, kívánságrönk tűzbe dobása)?
Hú, ebből egy sem volt ismerős.
Mondjuk amikor kicsi voltam, raktam ki a mikulásnak kekszet, mert a Télapuban láttam (pedig tudtam, hogy a szüleim azok, de tetszett a dolog).

19) Melyik a kedvenc Karácsonyi ének feldolgozásod?
Először nem esett le, hogy a Dickenses-Scrooge-os Karácsonyi énekről van szó. Egyszer láttam színházban az Isten pénzét, ami feldolgozás, de nem tetszett.

20) Kedvenc szaloncukor ízesítésed?
Alapjáraton nem szeretem a szaloncukrot, csak a kézműves, különlegesebb darabokra csábulok el, mint amilyet anyukám vett idén: marcipános-aszalt barackos étcsokival, hát ommnomm.

21) A vidám ünnepi dalokat kedveled inkább, vagy a meghitteket?
Nem kedvelem az ünnepi dalokat, de akkor is inkább a drámai hatásúakat szeretem.


22) Van olyan karácsonyi étel/édesség, amit ki nem állhatsz?
Mivel mi nem hagyományos ünnepeket tartunk, nem igazán tudom, mi minősül annak. De ilyen talán a normális bejgli. Meg a halászlé. Vagy azt nem ilyenkor eszik? Tényleg nem tudom, bocsánat.

23) Milyen ajándékkal lehet kikergetni a fél világból?
Tusfürdőcsomaggal. Még gyertyának, bögrének is örülök, a csokinak pláne, de miért pont a napi tisztálkodási rutinomat kell ünnepélyesen támogatni..?

24) Mi a legviccesebb karácsonyi emléked?
Még vidéken laktunk, lehettem vagy tíz éves, amikor anyukám megfőzte a mákos tölteléket, majd letette a lábast a csempére hűlni. Csakhogy elfelejtette, hogy a macska is bent van, aki lelkesen beledézsmált a mákba, majd úgy benyomott tőle, hogy be kellett zárni a fürdőszobába.
(aztán kidőlt a szokásosnál is hosszabb időre aludni és másnap kutya baja nem volt)

25) Milyen az ünnepi terítéked?
Olyan, mint a sima, csak zöld vagy piros a szalvéta.

Medveggyel ketten együtt eltüntettünk kb. fél veknyiből készült bundás kenyeret. Tekintve, hogy olyan négy éve nem eszem nem teljeskiőrlésű cuccokat, és lassan egy éve nem általam sütött kenyeret sem, ez azért elég szép teljesítmény.
Szerintem ma elfutok Budaörsig és vissza. Vagy letornázom az összes eddig megjelent Rubintrékát.

Gondolkodtam, hogy ezt tegyem a mémre, vagy a "Le kellett cserélnem a tabletem, amit Medvegytől kaptam, mert a szüleim ajándékoztak nekem egy nagyobbat".
Ilyenkor kicsit azért elszégyellem magam, milyen alapon merek depressziósnak lenni vagy egyáltalán, hogyan lehet bármi gondom az életben.

Pedig vannak ám, pl. hogy a hiperérzékeny fejbőrömre nem vehetek isteni vaníliás meg kókuszos illatú samponokat, hanem csak olyat, aminek kecsketáp szaga van.

(Amikor ezt kifejtettem Medvegynek, megpuszilgatott, hogy ő szeret engem elkényeztetni.
Néha fel sem fogom, mekkora szerencsém van vele.)

Aki ma látott egy lánycsoportot Újpesten, amiből ketten hisztérikusan visongtak, ketten pedig próbáltak úgy tenni, mintha nem ismernék őket - azok mi voltunk.

A két hülyébb mi voltunk Mosolygóssal.

Tegnap lefőztem egy citromfű teát és egész korán lefeküdtem aludni (egész korán = éjfélkor), és Medvegy szerint úgy aludtam, mint aki kómában van, nem reagáltam semmire, pedig máskor álmomban is válaszolok neki, ha hozzám szól.

Ma, az utolsó előtti vizsgám után berontottam egy drogériába, hogy most megjutalmazom magam, amiért ekkora modafuckin hero vagyok. Vettem egy körömlakkot meg két alutasakos macskakaját a jószágnak. Élni tudni kell.

(később még kirúgtam a hámból és vettem egy veknit abból az isteni teljeskiőrlésű kenyérből, amit egyébként drágállok de sajnos isteni finom. fura vagyok.)

Amúgy a ma esti vizsgámmal letudtam a vizsgaidőszakot.
Decemberre.
*elvonul a sarokba sírni*

Gyanúsan optimistán állok a dolgoknak éjjel, aztán amikor reggel szánalmasan kevés alvás után fel kell kelni és megyek vizsgázni, komolyan lepereg előttem az életem, miközben bambulok ki a trolibusz ablakán. 

Igazából nem fair, mert éjjel tudok a legjobban tanulni, aztán meg reggel kilenc, de inkább tíz előtt nem igazán vagyok használható (ráadásul kissé nyomasztó, amikor Mosolygós boldogan meséli olyan négy körül, hogy végzett a mára kijelölt tanulnivalóval, én meg még csak készülök rá, hogy hamarosan nekiállok).

Holnap estére végzek a sok könnyű tárggyal, és akkor már csak a két legfontosabb marad, meg egy kis lényegtelen, amit nem tudtam máshová besuvasztani. 

Note jövőbeli nekem: azért akármilyen könnyűek, eléggé megviselő hat vizsga négy nap alatt. 

Jövőre inkább ne.

Nem csak szerintem szar az élet, hanem az Egészség és Társadalom tankönyvem szerint is. Pedig ma kaptam két jelest is a neptunban, nagyon kemény, régen kaptam jelest. Jó érzés.

Közegészség és Járványtan közben Szöszi keresztrejtvényt fejt, majd hozzám fordul.
- Ybl Miklós ipszilonnal van? Mármint az Ybl, nem a Miklós.

(ez még régi, de most jutott eszembe és vihogok rajta)

Manapság egyre inkább magamra veszem a világot, mérhetetlenül nyomaszt, hogy hiába válogatom meg a barátaimat és az ismerőseimet, az elképesztő emberi idiotizmus beszivárog az életembe, akár akarom, akár nem.
És most valahogy nem tudok túllépni rajta, hanem lehúz, hiába zárom be magam mögött az ajtót és lépek ki facebookról.

A 206. oldalas szerelmi életes vacak szerint:
"88. ábra: a symphaticus idegrendszer központi és perifériás része, ellátási területe (zsigerek)"

Mellesleg boldog vizsgaidőszak első napját!
Hogy valami jót is mondjak, hármast kaptam latinból, amikor azt hittem, tuti bukta.

UPDATE: az emberek komolyan rémisztően idióták, elbújok előlük a paplan alá.

Ahogy távolodom a kémiától, egyre inkább hiányzik. Azért nem véletlenül választottam, szerettem én, csak úgy tűnik, nem eléggé.

Megváltoztattam a profilképem facebookon, egy olyan képre, amin Victoria királynőre macskafejet photoshoppoltak. Medvegy megnézi, majd sóhajt: anyám most már biztos lesz benne, hogy őrült vagy.
(aztán visszacseréltem, mert mégis jobban szeretem, ha a profilképemen én vagyok)

Ha az ember elkezd filozófiát tanulni, egy valamire egészen korán rájöhet: hogy az ókori görögöknek elképesztően sok szabadidejük volt.

Tegnap voltunk anyukámmal a budai tüdőszanatóriumban (látogatóként), hát húha, tuti visszamegyek még csak úgy, imádom az ilyen helyeket.
Folytatni kéne a TBC-ről szóló könyvemet.

Furákat álmodom. Egyszer azt, hogy tesiórán átöltöztünk, és Szöszinek tök szőrös volt a lába, komolyan, mint egy medvének, és mikor lenéztem, láttam, hogy nekem is az. Nemrég meg hogy volt egy nyestem, és pánikba estem, mert nem tudtam, mit esznek a nyestek.

Nemrég rákattantam a mandulatejre, úgyhogy elmentem a herbaházba, ahol éppen akciós volt, boldogan vettem három dobozt. Erre ugyanaznap délután elmentünk Medveggyel a DM-be, ahol még akciósabb volt, és amikor ezen elkezdtem hisztériázni, vett nekem még két litert. Úgyhogy most összesen hat doboz mandulatej van itthon.

Tanulás után azzal pihenek, hogy random dolgokra keresek rá a neten. Akkor éreztem, hogy ideje abbahagyni, amikor bűnügyi képeket néztem a Manson gyilkosságok színhelyeiről.

Mellesleg még mindig elképesztően irritálnak az emberek.

ezen szégyenletesen nagyot röhögtem.

Nem szeretem a koncerteket, de a megfelelő minőségű koncertfelvételeket igen (aki meg telefonnal kameráz egy koncertet aztán még fel is tölti youtube-ra, az egy világi nagy láma), és egyre jobban sajnálom a basszerosokat és a dobosokat.

Mert nem elég, hogy az énekes végig kapcsolatban van a közönséggel, de többször ruhát is cserél és végig díváskodhat, a dobos meg akár melegítőben is lehet, úgysem látszik. Erről mindig a Nehéz nap éjszakája jut eszembe, amikor Paul nagyapja telebeszéli Ringo fejét, és erről meg az jut eszembe, hogy már csak a Beatles 50%a van életben, ami egészen szomorú.

Szerintem senkit nem lep meg, hogy tanulnom kéne.

Megnéztem egy dokumentumfilmet Semmelweis Ignácról, bőgtem rajta egy jóízűt, és most szenvedélyesen gyűlölöm a világot, amiben élek.

Azt álmodtam, hogy osztálytalálkozó volt a sulimban.
Nagyon furcsa volt, mert már nem éreztem magam közülük valónak, és az iskola is idegen volt már, és amint lehetett, leléptem (az persze nem volt furcsa, hogy két osztálytársam terhes volt, én meg magammal vittem a macskát). Akkor ébredtem fel, amikor Medvegy elém jött a sulihoz egy gurulós irodai székkel, hogy üljek bele, ezzel visz haza.

Manapság kihívásként fogom fel, hogy képes vagyok-e komplett féléves anyagokat órák alatt megtanulni, talán nem a legjobb taktika, már csak az elmeállapotom miatt sem.

Facebookon olvasom, hogy egy csaj picsog, hogy csütörtökig meg kell tanulnia 100 oldalt, tippeket kér a túléléshez.
Először is, három éjszaka alatt 100 oldal FING.
Másodszor megnéztem, hol tanul.
BKF kommunikáció és médiatudomány.
Kicsi kincsem, te nem tudod, mi a fájdalom.

A VÁRTNÁL JOBBAN SIKERÜLT AZ ALKALMAZOTT BIOSZ ZH-M.

(és ezért a vizsgán nem kell A és B tételeket húznom, csak beugrót írni és metszetet elemezni mikroszkóp alatt, ami azért nem semmi könnyítés)

Ezért még az a paranoia is megéri, amit a különböző genetikai abnormalitások tanulása közben kaptam (és amiért elkezdtem genetikai laborra gyűjteni).

Jelenleg felfoghatatlanul boldog vagyok, elképesztő löketet ad a tanuláshoz, hogy kapok egy kis visszajelzést: megéri.

Le lettem oltva egy egészségcsoportban, amiért szóltam az adminnak, hogy nem kéne MLM termékek igen diszkrét ("édesanyámnak mennyit használt" típusú élménybeszámolónak álcázott) reklámját is engedélyezni.
Mindig is voltak gondjaim a csoporttal, mivel az admin enyhén istenkomplexusos lett és kezd kultusz épülni köré, de ez most annyira betette a kaput (főleg a "ne jelentgessek és hagyjam a rosszindulatomat a küszöbön" válasz), hogy Medvegynek kellett végighallgatnia az így elég banálisnak tűnő dühöngésemet és ki is akartam lépni a csoportból, csak hát sajnos azért szoktak jó dolgok is lenni ott, kedvenc ebédreceptemet is onnan vettem...
Úgyhogy most dühödten ülök a gép előtt és fogadkozom, hogy soha többet nem szólok hozzá semmihez és csak szűröm, ami nem tetszik.

Ajj de felbasznak az emberek, de komolyan.

...de aztán rájöttem, hogy kár belém, mert a mostani, jócskán olcsóbb (AZ EGYIK TÁSKA NYOLC ÉS FÉL MILLIÓ VOLT, ahhoz képest mondjuk minden olcsóbb, még egy kisebb lakás is) táskáimat is leeszem meg folyós golyóstollat dobok az aljukra. Bár ha átmegyek anatómián, a megspórolt tandíjból megengedhetnék magamnak egy olcsóbb Prada táskát, mert miért ne. Nagyon menő lennék vele a 74-es trolibuszon.

Amúgy teljesen meghatódtam, Gyógyszerésztől kaptam egy kis étcsokimikulást, amikor sok sikert kívánt a ZHmhoz.
Nagyon remélem, hogy ilyenkor azért látszik a fejemen, hogy iszonyú boldog vagyok és nagyon örülök ám, csak szerencsétlen vagyok komolyabb társas érintkezésekben (egyszerre egy embertől tűrök érintést, ez eleinte anyukám volt, mióta van Medvegy, ő az. akárki más hozzám ér, érzem, hogy megfeszülnek a kérdéses testrészemben az izmok és kezdek izzadni. ráadásul ha puszit akarnak adni, ösztönösen hátrább hajolok, mielőtt rákényszeríthetném magam a dologra. szociopata vagyok).

Gyógyszerész küldött egy cuki cicás képet (szerintem az egyetemen én leszek a bolond macskás nő, a többiek szerint minden macskás kép rám emlékeztet), aztán vissza is zavart tanulni.

Ellenben amikor Szöszivel és Mosolygóssal kiültünk a dühöngőbe tanulni, végül az lett a vége, hogy két órán át kiabálva beszélgettünk mindenféléről, szaktársakat beszéltünk ki, meg magunkat, meglepően őszintén a saját bizonytalanságunkról, a körülöttünk ülők legnagyobb örömére.

Ma volt az utolsó anat gyak, emberi szíveket nézegettünk. Mosolygós félt, hogy rosszul lesz (ő nem is lett, csak L., a tanárnő úgy rohant utána), nem is nagyon mert hozzájuk érni, én bizony végigtaperoltam az egészet, belenyúltam a zsebes billentyűkbe, pitvarokba, kamrákba, még infarktusos szívet is láttunk, iszonyú érdekes volt.

És most engedelmeskedem anyámnak Gyógyszerésznek, és megyek tanulni.
*csendben sír, mert nem szeret nyomás alatt cselekedni*

A hátterem jelenleg, és még egy darabig ez is marad.

Én most

Új átkom van az ellenségeimnek:

Valamiféle átmeneti elmezavar következtében dönts úgy, hogy hiába ittál meg előadás alatt több mint fél liter teát és ettél egy almát, kibírod hazáig, úgyis gyorsan hazajutsz, hogy aztán úgy beduguljon a forgalom, hogy végtelen kínban vergődve, összeszorított combokkal figyeld, ahogy elsétál egy idős nyugdíjas pár a troli mellett!

Van egy olyan jellegzetesen balfasz szerencsétlen dolgom, hogy ha sok dolgot kéne csinálnom, inkább neki sem állok semminek.

Gáz vagyok, de legalább sikerül fenntartani a rendet, ami nem nehéz, ha az ember csak hever egész délután.

Nem tudom, hogyan tudnak más lányok szépek lenni télen.

Én csak a túlélésre gyúrok, piros az orrom és fülem, szipogok és vacogok, és próbálok minél gyorsabban az otthon meleg A-jából a lehető leggyorsabban egy ismét elviselhető hőmérsékletű B-be jutni.

Ez ma jutott eszembe, amikor gondolkodtam, hogy vajon van-e 120 dennél vastagabb harisnya, de aztán rájöttem, hogy az már nem harisnya, hanem leggings, annál pedig már csak egy sima nadrág vastagabb, vagyis csak ezek kombinációját és rétegezését alkalmazhatom, amikor ennél is rosszabbra fordul a helyzet.

A tegnap éjszakám és a ma délutánom elment takarítással, utoljára akkor volt mindenhol egységesen tiszta és rendezett a lakás, amikor Medvegy szülei látogatóba jöttek, és az nem tegnap volt (UTÁLOK takarítani, általában nem bírom tovább fél óránál, ami mindig csak a lakás egy részére vagy az egészre csak "úgy nagyjából"elég). Még a pókhálókat is leszedtem, pedig imádom a pókokat.
Most alig merek benne élni, és így is majdnem szívrohamot kaptam, amikor láttam, hogy a macska összemancsolta a frissen csíkmentesre nyalt ablakot.
Anyukámnak elpanaszoltam a fáradalmaimat, erre kiröhögött, hogy mi lesz, ha ötszobás lakásunk lesz, mire visszavágtam, hogy takarítónőm.

Ma el kellett mennünk megsétáltatni Medvegy szüleinek kutyáját, aki valamikor Medvegyé is volt, de hála az égnek már nem, már csak macskája van, A Macska. Mindegy, rádöbbentett, hogy még mindig nem szeretem a kutyákat.

A macskák szórakoztatóan hülyék, a kutyák fárasztóan.
A kutyák végtermékét nekünk kell eltakarítani, a macska megoldja magának (ha mégsem, nem az állat testmeleg ürülékét kell megfognom egy vékony nejlonzacskón keresztül, hanem elég egy kis lapáttal, egy lélegzetvétellel kitakarítani az almosládát).
A kutya mindenkit szeret, a macska senkit sem, de engem megtűr.
A macska elvan egész évben a saját szőrében, a kutyát meg kozmetikushoz kell vinni, hogy aztán kis cipőt és ruhát kelljen adni rá.
Ha kutyával vagyok, össze kell köszönni és beszélgetni kell más kutyásokkal, míg a macskások nem állnak szóba más macskásokkal.

kezdek átmenni énblogból macskablogba

Tegnap összevesztünk Medveggyel, aminek a csúcspontján már ott tartottunk, hogy "És a hétvégén veszel nekem egy új grafitrudat!" "Nem veszek!" "De igen, veszel!" "Nem, nem fogok!".
Holnap fogok kapni új grafitrudat.

Az éjjel azt álmodtam, hogy találunk egy rakat kiscicát az út szélén, és nekem az volt az első gondolatom, hogy juhú, végre van kifogásom arra, hogy hazavigyek új macskákat. Ja, és amikor a Prezivel játszottunk órán, én az internet macskáiról csináltam prezentációt.

Anyukámtól kaptam egy fekete ruhát rózsaszín csillagokkal, amit "nem lehetett ott hagyni".

Letöltöttem a Gossip Girlt. Most újranézzük. Ennek mind örülünk, leginkább Medvegy.

Tegnap unatkoztam és nekiestem a hajamnak ollóval. Ahhoz képest, amennyi hajat össze kellett szednem utána, nem is igazán látszik, hogy történt valami.

Így dögledezünk Dorcival.
A hasamon kezdte, lecsúszott a hónom alá, és végül ez lett belőle.
De közben végig aludt.

Mióta Medvegynek iphone-ja van, megugrott a képek száma, amiken szereplek, és ma felkerült a youtube-ra egy videó, amin egy random macskát simogatok az utcán.

Dolgok, amik idegesítnek, annak ellenére, hogy rám semmilyen hatással nincsenek:

Emberek, akik nem ülnek le a tömött buszon, csak állnak az ülés fölött.

Akik nem hordanak sálat, csak felzipzárazzák a kabátjukat.

Sőt, akik nyitott kabáttal járnak, amikor én fázom.

Akik késnek orarol, és még fel is állítják a fél sort, hogy a szokott helyükre üljenek.

Akiknek nem elég, hogy a tanár előre elküldte/valahogy megszereztük a kérdéssort, annyira lusták, hogy még a facebook csoportban is "közösen" (=másokkal megcsináltatva) oldanák meg.

Ma teljesen zavarba jöttem, amikor a trolin velem szemben ülő lány elkezdett sminkelni. Előkapta a kistükrét, és precízen felvitte az alapozót, majd némi púdert. Aztán jött a szemceruza és szürke szemhéjpúderek, enyhe füstös szem, aztán kétféle szempillaspirál, és nem túlzok, tíz percen át csak a pilláit festette. Én meg végig jobban zavarban voltam, mint amikor egy pasi recskázott mellettem a villamoson.

Mellesleg ez az első szabad keddem, TESI NÉLKÜL. Ha van íze a szabadságnak, ilyen lehet.

Ja, és Mosolykát a könyvét olvasva egyre kevésbé kedveltem, de mostmár kimondottan nem.
Piha.

Megírtam a beadandómat, kis semmiség, de szeretem belecsempészni saját magamat.

Az idézet Garfield képregényből származik.

That awkward moment, amikor az egyik ismerősöd Orevecz Coelhót oszt meg, nem sokkal később egy másik pedig Oravecz Nórát.

< kb. ilyen fejet vágtam, amikor majdnem egy napot szobroztam a neptun előtt és vártam az anatómia vizsgákat, erre amint feladom és elhagyom a lakást, kapom az SMSt Mosolygóstól, hogy a tanárnő meghirdette az időpontokat.

Anyukámmal voltunk fodrásznál, egy kicsit még rövidebb lett a hajam, hipphipphurrá. Bár Medvegy szerint nem elég rövid, szóval valószínű araszol még a hajhosszom visszafelé a jövőben.

(mellesleg utálom, hogy a fodrász olyan alaposan kifésüli a hajam, ahogyan én soha nem szoktam. gyanús állapot, hogy csak úgy végig lehet szántani a hajamon)

Amúgy voltunk ma Gellért-hegyen, megállapítottuk, hogy nem állunk a helyzet magaslatán, ami a kondíciónkat illeti, de meglett az ötvenedik geocaching találatunk (amiért feltúrtunk egy fél szemétdombot, legközelebb szerintem viszünk gumikesztyűt is), szóval azért királyság van.

Alszom délután, koponyát tanulunk a könyvtárban, annyi könyvvel jövök haza, hogy fáj a karom.

Napok óta nem aludtam rendesen.

P2-t nézünk, imádom Wes Bentley-t. Medvegy által approve-olt ez a románc kettőnk között, nem is értem, miért, talán azért, mert egy újabb tinédzserkort élek amikor éppen celebrity-crushom van. Nő vagyok, olyan ütemben öregszem és élem a korszakaimat, amikor akarom, hurr durr.

Kicsit kezdek szétzuhanni, néha az az érzésem, hogy csak a harisnyám és a hajamban lévő hajcsat tart össze.

Medveggyel hajvágás közben is jókat mulatunk
(leginkább én)

Anatómiát kéne tanulnom, mi sem alkalmasabb hát egy újabb TAG kitöltésére?
Kemivikitől csórva.

1) Hogy találsz új olvasnivalókat?
Sokféleképpen: könyvesboltban nézelődve, antikváriusom ajánlása alapján, ncore ebook kínálatát böngészve. Régen a könyvtárban is szívesen vadásztam, csak hát manapság nem jön össze a beiratkozás - sad s. is sad.

2) Miért kezdtél olvasni?
Öööö, mert szerettem? Nem tudom. Mert érdekelt.
A családi legendárium szerint úgy tanultam meg olvasni, hogy eleinte csak folyton kérdezgettem, hogy az milyen betű, és aztán Garfield és Snoopy képregényeket vetettem magamnak.

3) Milyen gyakran veszel könyveket?
Gyakrabban, mint kéne, már így is rogyadozik a könyvespolc, és nem is tudom hová tenni őket. Szerencsére anyukám is olyan könyvbuzi, mint én, ezért tőle kapok legalább havonta könyveket, magamnak inkább olcsóbb antikvár példányokat vadászok.

4) Hogy változott az ízlésed az elmúlt évek során?

Mindig is eklektikus ízlésem volt: tizenévesen is egymás után olvastam tiniregényeket és klasszikusokat (amiket akkor még nem értettem meg igazán). Inkább az kristályosodott ki, mit NEM szeretek: a krimiket és a romantikus regényeket, amikkel korábban még kísérletezgettem, ma már messziről kerülöm.

5) Hogyan reagálsz, ha nem tetszik egy könyv vége?
Megjegyzem, hogy hát ez nem tetszett. Az életben sem mindig tetszik, ami történik, valahogy mégis túlteszem magam rajta.

6) Meg szoktad lesni a könyv végét?
NEM, SOHA. Nem véletlenül írták meg az ívét a történetnek, ahogy ki kell derülniük a részleteknek. Anyukám amúgy mindig elolvassa a végét, is elképesztően idegesít, úgyhogy ha utánam olvas egy könyvet és belekérdez a végébe, néha hazudok neki, csak hogy komolyan meglepetés maradjon (aztán jön hozzám felháborodva, hogy "dehát azt mondtad, nem ő tette/nem hal meg!", én meg jól mulatok).

7) Puha borító vagy kemény kötés?
Inkább puha. A legjobban azokat szerettem, amiket már sokan olvastak, és gyűrött és megtört a gerince. Perverz vagyok.

8) Hol és mikor olvasol a legszívesebben?
Tömegközlekedésen és órán, pad alatt. Menet közben is szoktam, többször mentem már neki valakinek vagy botlottam meg, mert nem néztem az orrom elé, de arányaiban relatíve balesetmentes vagyok. Otthon nem az igazi, nem találok kényelmes pozíciót, mindig van mit tenni és ha végre kényelmes, kezemben a teám és a macska is elhelyezkedik, pisilni kell.

9) Mik azok a hülye apróságok, amik a legjobban kiborítanak egy könyvben?
A félrefordításoktól a falnak megyek (egy Stephen King novellában sikerült elkövetni a "Két és fél embert"). Ha filmekről vagy utalásokról van szó, fordítóként az a legkevesebb, hogy ráguglizok, nem?
De a másik végletet sem szeretem, az erőltetett magyarítást. Akkor inkább egy lábjegyzetben magyarázza el, mi az adott dolog, és még okosodom is.
Gépelési hibák, melléütések is idegesítenek, vagy ha látványosan szellősre van sorközölve, hogy többnek tűnjön.

10) Mi az, amivel azonnal rabul ejt egy könyv?
Nem tudom. Teljesen változatos könyvektől kaptam már hidegrázós libabőrös élményt, és nem tudom, mi volt bennük a közös.
Történetcentrikus vagyok, úgyhogy talán az ütős alapötletre tudnék tippelni, de egy jól megírt, viszont nem annyira fordulatos könyv is tud nagyon tetszeni.

Igazából SZÍVBŐL GYŰLÖLÖM azokat, akik támadják a védőoltásokat, és kíváncsi lennék, hogyan tudnának együtt élni a gondolattal, hogy a gyerekük belehal, vagy még rosszabb, belenyomorodik egy betegségbe, amit könnyedén megelőzhetett volna EGY NYOMORULT VÉDŐOLTÁSSAL.

ARGH, utálom az embereket.

Mellesleg megvan a tesi erre a félévre, király vagyok.

Többen beszélgettünk a lányokkal, amikor valahogy rám terelődött a szó, és A. megkérdezte, hogy akkor most tényleg zsidó vagyok-e. Mondtam, hogy hát igen, mire megkaptam, hogy nahát, pedig nem is nézek ki annak.

Öööö... köszi?

Még mindig nem láttam Kim Kardashian seggéről készült fotókat, és őszintén, nem is érdekel.
Ez alapján azt gondolnám, milyen csodálatos és elismerésre méltó emberi lény is vagyok én, de a tény, hogy még mindig pizsamában döglök az ágyban és nem tanultam egy szót sem, ezt nem igazán támasztja alá.
De már ettem karamellás étcsokit, szóval valahogy csak túlélem ezt a személyiségi válságot.

Zenebuzi haul Bécsből

Ő: ...és ha lenne egy Dzsinn, kifogyhatatlan fagyit kérnék, ami nem hizlal. És egy idő után el is adhatnék belőle, és senki sem értené, miért csak én vagyok egyedül a gyárban egy bödön fagyival.
Én: És akkor te lennél a zsidó Willy Wonka, Zsonka?
Ő: Aha.
*kicsit később, dúdolva*
Zsilly Zsonka, Zsilly Zsonka...


Imádom, hogy néha hetekig nem történik velem semmi érdemleges, aztán BUMM! aludni alig van időm, annyira egybe csúszik minden.

Péntek hajnalban kiruccantuk Bécsbe, 6:05kor indult a vonat. Az első órában hajtott a lelkesedés, pörögtem, mint egy búgócsiga, aztán ráborultam Medvegy vállára és kidőltem fél órára. És utána gyakorlatilag onnantól, hogy leszálltunk a vonatról, addig, hogy felszálltunk este 19:48kor a hazafelé tartó vonatra, csak akkor ültünk le, amikor ebédeltünk (dobozos kínait pálcikával). Amikor beérkeztünk a Keletibe, nem voltam benne biztos, hogy fel fogok tudni állni az ülésből, és ha apukám nem jön ki elénk kocsival, szerintem négykézláb mászunk haza (magunk után húzva azt a két karton Ottakringert, amit Medvegy vett). De minden pillanatát élveztem, méghozzá pokolian.

Ma pedig a szüleimmel négyesben elmentünk Szécsénybe, mi Medveggyel sétáltunk gyerekkorom kies szeméttelepén, a várkertben és Freikávéztunk, amivel kapcsolatban két észrevételem akadt, 1: gyerekként komolyan nem tűnt fel, hogy a várkertbe csak sz.rni járnak a csövesek? és 2: vidéken ezerszer finomabb "ugyanaz" a kávé, akármennyire is veri a mellét Frei, hogy ő bizony nem tömegtermékként kezeli a kávéját.
Aztán a szüleim elvittek ebédelni a Svejkbe, ahol azt hittem, túloznak, hogy sok a kaja, de amikor rosszullétig evés után meg kellett kérnem a pincért, hogy csomagolja el az adagom felét, be kellett látnom, hogy igazuk volt. Kb. fél kiló sajtot kaptam egy adagnak. De legalább holnap is lesz mit ennem.

Ja, és a nap konklúziójaként levontuk Édesanyámmal (amikor véletlenül úgy hivatkozott a macskára, hogy "a gyerek"), hogy gyakorlatilag másfél unokája van, és ebből a fél Dorci.
És megsúgta, hogy néha Dorcival könnyebb.

Lustaság csimborasszója:
A köpenyt a kabát alá venni, hogy ne kelljen sorban állni a ruhatárban és bajlódni az átöltözéssel.

Néha belegondolok, hogy mi alapján találunk barátokat.
A jelenlegi egyetemi baráti körömet lényegében úgy "szedtem fel", hogy leültem egy lány mellé (akiből később Szöszi lett), elkezdtünk beszélgetni, erre hátrafordult és csatlakozott hozzánk az előttünk ülő másik két lány (aka Mosolygós és Gyógyszerész), és másnap megint egymás közelébe ültünk, és eldöntöttük, hogy kedveljük egymást és azóta együtt járunk órákra, kávézni meg shoppingolni (najó azt Gyógyszerésszel teszem, de akkor is).
És elnézem nekik, ha hülyék, mert valamiért már úgy döntöttem, hogy bírom őket és kész, míg másokat kevesebbért is utálok.

Anyukámmal megbeszéltük, hogy idén sem lesz karácsony, úgyhogy kaptam tőle egy rakat ruhát (közte egy sokadik kis feketét és egy LOVAS PULCSIT), szarvasos tányért, pöttyös müzlistálkát, könyvet kenyérsütésről és a gigavastag pszichológia könyvet - csak úgy. Ezek után nem is kell karácsony.

Tegnap kipróbáltam, hogy korán lefeküdtünk és elkortyoltam még egy bögre nyugiteát. Nos, nem lettem valami nyugis attól, hogy éjjel NÉGYSZER keltem fel és támolyogtam ki a mosdóba.

Utazni akarok. Sok pénzt akarok, amiből vehetünk téli gumit Alfonzra és utazhatunk. A csóróságot egész jól viselem, csak az ezzel járó egy helyben élés ne lenne ilyen őrjítő.

Medveggyel egy dokumentumfilmet nézünk Berlinről (akit érdekel, azonnal kapcsoljon a Spektrumra), és kivételesen tényleg néztük, nem csak ment a háttérben, és most egyszerűen nem tudok megülni a fenekemen és mindenáron vissza akarok menni. Ott a sok ismerős táj, utca, ahol már jártam és imádtam, és basszus belehalok, ha nem mehetek vissza.
Úgyhogy Medvegy most repülőjegyeket néz, mert szegény nem szereti, ha nyűglődöm, ráadásul valamiért boldoggá teszi, ha boldog vagyok, és ezért én csak még jobban szeretem.

Medvegy szerint nem vagyok normális, mert a hűtőt használom kreatív alkotói felületnek és falitáblának.
Így került rá egy nyilatkozat Nagy Vezérünktől ("Magyarország már nem az az ország, ami négy éve volt"), egy A5ös portré Tarlós Istvánról, egy fél cápa, egy ÖSTERREICH matrica, számtalan Simpsonos mágnes, és két fotó rólam és a BFFemről (az egyik kb. tizenöt éves, én házit írok, ő a kanapén fetreng; a másik csak hat, és mindketten csillogós szilveszteri parókát viselünk). És persze a mindig aktuális számlák, receptek és kuponok.

Ja, és amikor költöztettük, megkarcolódott a zománc és egy csíkban rozsdásodni kezdett, úgyhogy festettem oda egy cicát.

Egy vegán lány blogja után (amin Medveggyel betegre röhögtük magunkat és közben megjött a kedvem krémsajtot zabálni egyenesen a tubusból) felmerült bennem a kérdés: a vegánok hogyan állnak az autókhoz? Elvégre az is csak "holt tetemek" kihasználása, nem..?

Pocsék nap. Pocsék pocsék pocsék.
Übermegapocsék.
Ma hamar le is fekszem, hogy gyorsan véget érjen.

De még az anatómiagyakorlatot is túléltem, pedig nagyon ráhergeltem magam. Medvegy nyugtatgatott, hogy ügyes leszek úgyis, mire mondtam, hogy ma kiegyezünk a "nem olyan bénával" is, és az végül össze is jött. Bár amikor a tanárnő megkérdezte, hogy kezdhetjük-e a felelést, belőlem vékony hangon kiszakadt, hogy "ne", mielőtt kontrollálhattam volna, de mindenki felröhögött és az egyébként elég szigorú tanerő is elmosolyodott és megnyugtatott, hogy nem kell ám félni. Aztán amikor rám került a sor, megdicsérte a beadandó könyökízületemet, és a kérdésére olyan feszülten vártam és úgy nyögtem be a választ, hogy Mosolygós szerint olyan volt, mintha egy kvízműsorban rávetődtem volna a piros gombra.

Miközben visszavonszoltam magam a helyemre, a tanárnő még utánam szólt, hogy ennyire azért nem kell izgulni, de nem lát bele a fejembe, nem tudhatta, micsoda vákuum uralkodott ott egész nap, csoda, hogy egyáltalán össze tudtam egyeztetni a járás és a légzés mozdulatait.

Olyan furcsa volt tegnap.
Ehhez csak annyit kell tudni, hogy nagyon kicsi a világom, ugyanis több régi iskolatárssal vagy gyerekkori ismerőssel együtt járunk egyetemre.
Tegnap éppen többen lent gengeltünk az ebédlőnél (politizáltunk, ami elég bizarr, de roppant intelligensen csináltuk, pedig nem is voltunk mind ugyanazon a véleményen), és egyszer csak megláttam valakit, aki annó nagyon régen (~3 éve) még az életem szerves része volt, az osztálytársam, barátnőm. És most megint egy iskolába járunk, és köszönünk és örülünk egymásnak, de már semmit nem tudunk a másikról és igazából nem is akarunk, és ez olyan furcsa.
Mert én csak olyanokat engedek be az életembe, akikkel hosszútávra tervezek, és aztán mégis, időnként csak úgy eltűnnek emberek, és mire észbe kapok, van egy csomó új. Most kezdem megtanulni, hogy a változás lehet jó is.

Szóval én csak ott ültem a többiekkel, egy olyan társasággal, amibe a büdös életben nem gondoltam volna, hogy tartozni fogok, ő pedig elment, és csak arra tudtam gondolni, hogy ezzel a lánnyal többször is együtt nyaraltam, láttam az általános iskolás diákigazolványképét, ismerem a szüleit és a nővérét, még azt is tudom, hol lakik, talán ha megerőltetném magam, a kapukódot is fel tudnám idézni. És most meg csak összemosolygunk és ennyi.

Imádok először hallgatni valamit. Kár, hogy nem sokáig tart ez az érzés, mert utána addig hallgatom, hogy a végén már Medvegy szól, hogy kezd hányingere lenni tőle, de én csak bedugom a fülhallgatót és visszatekerem még egyszer. És nem, nem unok rá, mert amivel öt éve imádtam és eljátszottam ugyanezt, ha most meghallgatom, még most is lúdbőrözik tőle a karom.

Csak sajnos ezzel a módszerrel csesztem el a lehetőségem arra, hogy a "mi számunk" legyen a bevonulózeném az esküvőnkön, mert míg én meghatottan és könnyezve vonulnék be, neki valószínű átfutna a fején, hogy "jajj ne, már megint?" és rájönne, hogy nem is akar egy olyan lányt elvenni, aki képes egymás után ötször meghallgatni ugyanazt a számot és otthagyna az oltárnál és tök ciki lenne az egész.

Amúgy ennek a cicának fejszerkezetével nagyon nem tudok mit kezdeni, egyrészt tetszik, aztán oldalra fordul

és én kiborulok, hogy hol az arcod cica?!

(imádom, hogy már az is "szakmámban való kutatás"nak számít, ha azt teszem, amit eddig - vagyis főzéshez inspirációkat, recepteket és tápanyagtáblázatokat böngészek a neten.
Istenem, de boldog leszek a munkámmal)

Nem csak mint leendő dietetikus, de mint egészségesen táplálkozó emberi lény is rángani kezd a szemem alatt az ideg, ha egy mondatban olvasom a "reform" és a "rántás" szavakat. Mert ha valamiben lecserélem a lisztet grahamlisztre és a disznózsírt olívaolajra, az még nagyon nem lesz "reform", és ezt történetesen már a gimiben tudtam, amikor még csak lelkes amatőrként belevágtam az egészséges evésbe. Nyahahahajj.

Mellesleg az olívaolajat nem szabad magas hőmérsékleten kezelni. Legalábbis lehet, ha nem zavar, hogy elég drágán vettük és a sütéssel lényegében elveszik belőle minden "egészséges".
(Én magamnak kókuszzsíron, Medvegynek sima jó minőségű napraforgóolajjal sütök, és a már megfőtt tésztára löttyintek egy kevés olívát, így mindenki jól jár, és az egészséges.)

Újra Doctor Who-t nézünk, és megállapítottuk, hogy noha Tizes a kedvenc karakterünk, a legizgibb részei tagadhatatlanul Tizenegyesnek vannak. Szomorú, elképesztően szomorú.

Ma találkoztunk Medvegy szüleinél Medvegy öccsének első, immáron hosszútávúnak bizonyuló barátnőjével. Kb. tíz szót hallottam tőle egész este, és felhőkarcolónak éreztem magam mellette, amikor jócskán le kellett hajolnom, hogy puszit adjak neki. Nekem fura, hogy ennyire pici emberek is vannak. Bocsi, kicsi emberek, nem tehetek róla, hogy megijesztetek.

Medvegy esti tragikus pillanata, amikor meg kell csinálni alváshoz az ágyat, és a macska történetesen rajta döglik. Ilyenkor választás elé áll, hogyan is helyezi le onnan, ami szerinte keményebb, mint Sophie-é, és rendszerint úgy bújik ki alóla, hogy végig megcsinálja az ágyat, csak abban a foltban hagyja meg a takarót, ami a macska alatt van. De most rászokott, hogy jutalomfalattal lecsábítja onnan, elszórja a falatkákat és amíg nyammogja, gyorsan megágyaz, így Dorci vissza is tud telepedni mellénk.
Ilyenkor örülök, hogy macskás vagyok, mert egy kutyával sehogy nem lenne gusztusom egy ágyban aludni.
Plusz a macska kisebb helyet foglal.

Kész, vége ennek a gyötrelmes hétnek, megvan mindhárom ZH, egy legalábbis tuti, a másik kettő valószínűleg. Végre alhatok, olvashatok szórakoztatóan könnyed könyveket párbeszédekkel és addig punnyadhatok Medvegynek dőlve, amíg el nem zsibbadnak az érintett testrészeink.
Úgyhogy nekem a péntek esti party hard Medveggyel, egy bögre meleg tejjel és egy könyvvel ér véget, meg háttérben a Dobogó kövekkel, amit mostmár komolyan meg kellett nézni.

Szöszivel kezdünk összeszokott lumpentársak lenni.
Ma együtt bontottuk a rendet alkalmazott bioszon a leghátsó sorban, amit ráfogtunk a szánalmasan rövid őszi szünetünkre és a héten történt két nagyonnagyon fontos és a holnap következő nem annyira fontos ZHra. Szegény demonstrátor lányka ránk is szólt, hogy beállít minket a sarokba, de mosolygott közben úgyhogy annyira nem vettük komolyan, és csak kicsit halkabban rosszalkodtunk.

(Amúgy tipikus, hogy akkor tör rám mindig elsöprő röhögőgörcs, amikor nem kéne, és amikor próbálom visszafogni, hirtelen rádöbbenek, milyen elképesztően vicces ember is vagyok és mennyi fergeteges dolog történt velem már, és csak még rosszabb lesz az egész.)

Most pedig tanulnunk kéne a holnapi ZHra, és próbáljuk túllicitálni egymást, ki az, akinek kevesebb motivációja van hozzá ("Nincs is kedvem nekikezdeni" "Nekem megnyitni sincs kedvem a ppt-t" "Nekem már meg van nyitva, de nincs kedvem átkattintani rá!" "Nekem meg már a látómezőmben van a jegyzet és képtelen vagyok rávenni magam, hogy egyáltalán elolvassam!").

De a végén úgyis tanulunk, mert utáljuk a tanárnőt és pont ezért jó jegyet akarok tőle kapni.

Mióta anatómiát tanulunk, egyre kevésbé értem, miért alakult úgy az ember evolúciója, ahogy. "Nahát, itt van a női test, aminek így is megvannak a maga bajai - hagyjuk benne a kölyköt amíg meg nem nő akkorára, mint egy görögdinnye, majd csak kijut valahogy"?
Mindeközben ott vannak a madarak a tojásaikkal, vagy a kenguruk roppant szimpatikus módszere, hiszen sokkal egyszerűbb lenne, ha az utód kijönne akkor, amikor még kényelmesen kifér, és elég lenne itt kint felnövelni.
Nálam nagyon bizonytalan ez a gyerekdolog, a "pro" oldalon két tétel szerepel (1: már megvan a neve, ami übergiga badass lesz és 2: megmutathatnám a nővéremnek a világnak, hogy lehet normálisan normális gyereket nevelni), és a biológiai dolgok hozzátanulása eléggé növeli a "kontra" listát.

Nem tudom, gáz vagy vicces, hogy elterjedt nálunk a szakon, hogy csokit adunk egymásnak - fogadásból, köszönetképp, csak úgy.

Az utóbbi öt évben nem ettem annyi tejcsokit, mint az eddigi két hétben. 

ZHk előtt teljesen normálisak a körbekínált "ki kér?"ek, tesi után együtt zarándokolunk a közeli boltba vigaszcsokiért, és nemrég kölcsönadtam A.-nak a cicahurcoló dobozomat, aki egy tábla milkával együtt adta vissza (és amikor átküldtem neki egy beszkennelt tankönyvrészt, ígért még egyet, de visszautasítottam a bajtársi összetartásra hivatkozva). Mosolygós (akit át kéne keresztelni Eminenssé, mint az első ZH időszakban kiderült) pedig a tanulás stresszében megígérte, hogy ha x pontszám fölött teljesít a ZHn, mind kapunk egy tábla csokit. X+1 pontja lett, és ma hozta is nekünk az oreós milkákat, pedig azt hittem, csak viccelt.

Jó lesz ez így, ha pont a dietetikusok között szokom vissza az egészségtelen táplálkozásra.

Najó azért nem hagyom, kompenzálok sok zöldséggel és más egészséges kajával, de akkoris, azt hittem, itt majd mindenki biozellert rágcsál és bikram jógázik, erre tessék.

Egyre jobban örülök, hogy nem vágattam frufrut, mert a környezetemben többen is döntöttek így manapság, és tök hülyén néznek ki vele. Az egyenes, tömött frufru nagyon kevés embernek áll jól (az egyikük Zooey Deschanel), a többiek pedig úgy néznek ki vele, mint egy kislány, aki felpróbálta a HundMes pótfrufrut - ahogy énis tettem egyszer egy barátom kedvéért, aki majd megszakadt a kiröhögésem közben. És a fotót akkor sem mutatom meg, ha fizetnek érte.

4: döbbenj rá, hogy szarul áll és vedd le

Alkalmazott biológiából ma írtunk 9:45kor ZHt, és a tanárnő délben már kitette az eredményeket.

Pszichológiából két hete csütörtökön írtunk. A tanárnő azt ígérte, hogy egy hét alatt kijavítja. Még mindig várunk.

Latinból múlt héten hétfőn írtunk. A tanárnő otthon felejtette a ZHkat, ezért csak a mi csoportunk nem tudta meg, hogyan sikerült, de sűrű bocsánatkérések közepette ígérte, hogy még ma elküldi emailben. Azóta várunk.

Az utóbbi napjaim ihlették ezt a kis mesterművet.
Sokkal szebb lenne, ha figyeltem volna infokommunikáció órán, de nem tettem.

Érdekes, hogy régen azt hittem, a magas pasikra bukom, és dühös voltam az apró termetű lányokra, akik lefoglalták a kétméteres fiúkat.
Amikor Medveggyel összejöttünk, eleinte kicsit zavart is, hogy ő csak kb. két centivel magasabb nálam (én hivatalosan 178 vagyok, ő nem hivatalosan 180, de általában ez nem jelent semmit, mert míg én mindig kihúzom magam, ő összetöpped az egész napos üléstől), főleg mivel az összes eddigi barátnője jóval alacsonyabb volt nála, és állítólag a legelső benyomása is az volt rólam, hogy hú de magas vagyok.
Ehhez képest most már örülök, hogy nem magasabb nálam. Így ugyanis ha beszélünk, a szemünk egy magasságban van, és ha megcsókolom, nem kell lábujjhegyre állnom vagy őt lerángatni magamhoz. Magamat ismerve iszonyúan idegesítene, ha folyton lenézne rám, ha felé fordulnék, először a vállát látnám meg, vagy ha átölelne, csak a hajam esne neki szájmagasságba.

(egyetlen valódi hátrány, hogy ha valamit nem érek el, azt ő sem. de ezeket a helyzeteket is megoldjuk úgy, hogy szólok neki és ő felemel. szeretem az életünket.)

Ez vagyok én, miközben Just Dance-ezünk. De élvezem, szóval fákk je.

Onnan tudni, hogy jó a horrorjáték, amivel Medvegy játszik mögöttem, hogy időnként fojtott "nabazdmeg"eket hallok.

Ő kihasználja, hogy csak vizsgaidőszakban kell tanulni, én meg még nem engedtem el teljesen a gondolatot, hogy talán (talán) megérek egyszer a tanulmányi ösztöndíjra. Még ha ennek az is az ára, hogy huszonkét évesen kell megtanulnom tanulni, és rendszeres mantrámmá vált, hogy "az agyam csodálatos".

Mellesleg az éjjel összevesztünk, ugyanis azt álmodtam, hogy elmentünk Bécsbe kocsival, de ő nem velem akart menni, hanem a szüleivel. De aztán felébredt és bocsánatot kért, szóval végül happy end lett a vége.

Ma Medvegy szabadnapot vett ki. Úgyhogy elmentünk a nyolcadik kerületbe, ahol orvostól hallotta végre, hogy nem fog meghalni (ha én mondom, hogy nem rák, akkor nem hiszi el), vettünk kézműves sajtot a piacon és norbiápdét péksütit ebédeltünk a westendben. A kakaós csigájukat mindketten szeretjük, mert tiszta kakaó lesz tőle az egész képünk.
Délután meg a wii-s Just Dance előtt pattogtunk, két nuncsaku híján még csak felváltva, de így is remekül mulattunk.
Ja, van már wii-nk is, így kettőre nőtt a játékkonzolok száma a házban (nem beszélve a számos egyéb biszbaszról és azokról, amik már lecserélődtek).

Nekiálltam komolyan tanulni (jobb későn, mint soha), ami azzal járt, hogy előhalásztam az esőhangokat szimuláló oldalt a kedvenceim közül és a színes ceruzáimat a komódból. Igazából szeretek tanulni, vagyis magát a tanulást annyira nem, de tudni elég csúcs érzés.

Igazából az egyetemi élet egyik legidegesítőbb dolga, hogy a tanárok elvileg felnőttként kezelnek meg kolleginának hívnak, aztán annyira nem becsülik az időmet, hogy bejöjjenek pontosan az órára vAGY LEGALÁBB ÍRJANAK, HA ELMARAD. A pszicho tanárnő rendszeresen késik a reggeli első óráról 15-30 percet, egy másik tanár éjfélkor írt, hogy a másnap reggel 10es óra betegség miatt elmarad, ma pedig a gazdaság tanár késett negyed órát, hogy bejöjjön elmondani, hogy késik fél órát, mert még ZHt is írat egy másik csoporttal (amit nyilván nem tudott előre), amiből végül az lett, hogy csak az utolsó negyed órára ért be.
Dühítő dolgok ezek, na.